“Faludy György Jegyzetek az esőerdőből című könyvében megemlíti Arthur Koestler Roots of Coincidence című könyvét és ezt írja róla: … ‘Borús napon <Mahler, a zeneszerző> a 881-es konflison ment a bécsi operaházba, bundáját a földszinti ruhatárba tette le és a 881-es számot kapta, majd a pénztárnál megvette a 881-es ülést. Amennyiben – állapította meg Koestler – ezer konflis járta akkoriban Bécs utcáit, a ruhatárban ezer számot tartottak készenlétben és az opera földszintjén ezer ülés volt, úgy annak lehetősége, hogy Mahler háromszor egymás után ugyanazt a számot kapja, 1 volt az 1 000 000 000 ellen. Százezer évenként is csak nagyon ritkán eshetik meg.’

A fenti koincidencia megítélésében mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mi is az az esemény, aminek a valószínűségét ki akarjuk számítani. A Faludy által kiszámolt 10(9) annak a valószínűsége, hogy Mahler egy adott alkalommal háromszor a 881-es számot kapta. De feltéve, hogy háromszor a 472-est kapta, vajon Faludy nem ugyanilyen álmélkodással mesélné el a történetet? Világos, hogy az esemény valójában abból áll, hogy Mahler háromszor egymás után ugyanazt a számot kapta; ennek a valószínűsége pedig nem 10(9), hanem 10(6) (hiszen a három megegyező szám 1000-féleképpen választható). Továbbá, amennyiben Mahler 10 alkalommal is konflissal ment operába, a valószínűség máris nem 10(6), hanem (körülbelül) 10(5). Végül, ha az esemény nem Mahlerral, hanem Freuddal, Klimttel, vagy a Bécsben élő 10 másik világhíres tudós vagy művész bármelyikével esik meg, ugyanúgy elcsodálkoznánk, tehát a keresett valószínűség (legalább) 10(4). A Mahler-anekdotát tehát nevezhetjük meglepőnek, de olyan eseménynek, amely ‘százezer évenként is csak nagyon ritkán eshetik meg’, aligha.

Nagyobb baj, hogy ez az anekdota sohasem történt meg, és ha jobban belegondolunk, nem is történhetett. Tudni lehet ugyanis, hogy Mahler diákkorában alig járt operába (mert nem volt pénze), és ha nagy ritkán el is ment egy bemutatóra, akkor a karzaton szorongott, és egész bizonyosan nem fogadott konflist. Miután pedig 1897-ben visszatért Bécsbe mint az operaház karmestere majd igazgatója, nemigen volt szüksége rá, hogy a pénztárban vegye meg a jegyét, a ruhatárról már nem is beszélve.

A történet Koestler könyvében természetesen nem szerepel. A Roots of Coincidence azon fejezete, amelyre Faludy hivatkozik, a Seriality and Synchronicity (Sorozatosság és egyidejűség) címet viseli, és főként Paul Kammerer Das Gesetz der Serie (A sorozatosság törvénye) című művéről szól. (…) Koestler közöl néhányat a Kammerer által gyűjtött koincidenciákból. Ezek egyikében Kammerer sógora 1910. november 4-én koncertre ment, ahol 9. számú helyre szólt a jegye, és a ruhatárjegye is 9-es volt. Másnap ismét koncertre ment, amikor is a ruhatárjegyének és a helyének a száma egyaránt 21 volt. (100 helyet feltételezve egy 10(4) valószínűségű, tehát meglepő eseményről van szó.) Nyilván ez az eset transzformálódott Faludy György emlékezetében a Mahler-történetté.

Mahler szerepeltetése a történetben pedig talán annak az életrajzi ténynek tulajdonítható, amely szerint Gustav Mahler özvegye egy ideig Kammerer asszisztense volt. Kammerer beleszeretett és viharos körülmények között megkérte a kezét, de kosarat kapott” – idáig az idézet, nincs is nagyon mit hozzátenni.

Forrás.