Magasnak tűnő funkciója ellenére nem az egykori szövőnő, későbbi első női miniszter hozta azokat az intézkedéseket, amelyek hat évtized múltán is viszolygást keltenek. Az abortuszok nyílt és brutális üldözését a teljesítménykényszer szülte, és szovjet mintára dolgozták ki.

A döntést azonban nem Ratkó hozta meg, hanem az MDP Politikai Bizottsága, sőt az 1953. évi költségvetés országgyűlési vitáján maga Rákosi is szólt a népesedéspolitikai helyzetről.

Törvényt nem hoztak, ehelyett – jó szokás szerint – egy minisztertanácsi határozatban hirdették ki 1953 februárjában többek között az agglegényadó bevezetését és a magzatelhajtás elleni küzdelmet.

Miért kötjük mégis Ratkó nevéhez?

A Rubicon szerzője, Szabó A. Ferenc szerint Ratkó Anna maga is sokat tett neve fennmaradásáért. Több konferencián is emlékezetes beszédet mondott az abortusz elleni harc propagálására, és irritáló lehetett az is, hogy éppen az ország első női minisztere képviselte az elsősorban a nőket meggyalázó rendszert.

A társadalom Ratkó nevének negatív mitizálásával fejezte ki érzelmeit, s emlegeti évtizedek múltán is pejoratívan, pedig már a szerencsétlen határozat kihirdetése után néhány héttel leváltották.

Valószínűleg e mítosznak – nem pedig befolyásának – köszönheti Ratkó, hogy három és fél évvel leköszönése után, 1956 novemberében merényletet követtek el pesterzsébeti háza ellen.

Részletek a friss Rubiconban.