Az igaz ugyan – ahogyan arról a HVG 2001-es, Hit kérdése című cikke is beszámolt -, hogy az izraelita felekezethez tartozóktól a 41-es népszámlálás során külön megkérdezték, hogy a zsidótörvények alapján zsidónak tekintendők-e illetve szüleik, nagyszüleik közül hányan tartoztak az izraelita hitfelekezethez (s ez alapján később 55 ezer nem izraelita vallásút „át is minősítettek” zsidóvá), ez azonban nem jelenti azt, hogy e listák alapján hurcolták volna el a zsidókat. A mostani HVG cikk szerzője ugyanis rámutat: a 41-es összeírásban az izraelita vallásúak csoportja kisebb volt, mint azoké, akik a felmenőikre való tekintettel a zsidótörvények hatálya alá estek (Szerb Antal például valószínűleg katolikusnak és magyarnak vallotta magát a népszámláláson, mégis puskatussal verték agyon zsidósága miatt fiatal nyilasok).
 
Az a szégyen, hogy rendőrkézre kerültek a statisztikai hivatal népszámlálási adatai, valamivel később esett meg: akik 1941-ben német anyanyelvűnek vallották magukat, 1946-ban a kitelepítendő svábok közé kerültek. A belügy ugyanis kényszerítette a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy bocsássa rendelkezésére a népszámlálási íveket, amelyekből kiderült, kik vallották magukat német nemzetiségűnek, illetve anyanyelvűnek – számolt be a visszaélésekről egy korábbi lapszám.

Ez persze nem magyar specialitás: ugyanez történt Csehszlovákiában a magyar nemzetiségűek áttelepítésénél, de segítettek a népszámlálási eredmények az érintettek begyűjtésében az Egyesült Államokban is, amikor a második világháború éveiben internálták az ottani japánokat.
 
A visszaélésektől félve a XX. század második felében aggodalommal vallották meg (vagy nem) nemzetiségüket és vallásukat Magyarországon. A fent említett németek példáját nézve: a világháború után elűzött, elmenekült és kitelepített magyarországi németek száma 200 ezer felett volt. Körülbelül ugyanennyi német a szülőföldjén maradhatott, de az üldözések hatására az 1949. évi népszámlálás alkalmával már csak 22 500-an vallották magukat német anyanyelvűnek, és mindössze 2 600-an német nemzetiségűnek – olvashattuk a Terror Háza német kitelepítésről szóló konferenciájának dokumentációjában.

Kritikusok szerint a vallási hovatartozást azért sem kellene jelenlegi formájában felmérni, mert az egyrészt személyes ügy, másrészt a fent említett történelmi tapasztalatok, a válaszadás önkéntessége, valamint a bevallásra ösztönző egyházi kampányok miatt amúgy is csak torz eredményeket kapunk.