Mondok egy jó viccet (…) ki volt Triesztben az egyik tanítványa Joyce-nak? Horthy Miklós! Ő volt Joyce-nak az angoltanítványa, Mészöly Dezső tudja. (Mészöly Dezső a közönségből: Én Elbert Jánostól tudom)” – olvasható Szentkuthy Miklós egy 1983-as előadásnak leiratában, amit a Jelenkor folyóirat közölt a minap. A fenti mondatokhoz kapcsolódó lábjegyzetből azonban megtudhatjuk: a Horthy-Joyce kapcsolat megítélése nem egyértelmű, annak ellenére sem, hogy mind a Horthy-, mind a Joyce-életrajzokban rendre tényként tűnik fel.

Aki szerint tanította

A legenda megjelenik Thomas L. Sakmyster Horthy-életrajzában is, a szerző Joyce egyik biográfusára, Richard Ellmannra hivatkozva ezt írja:

“Mivel {Horthy} angolul is meg akart tanulni, 1904-ben leckéket vett Isztria festői kikötővárosában, Pólában, ahol akkor állomásozott. Tanára James Joyce volt, egy akkoriban obskurusnak számító író, aki arról álmodozott, hogy első nagy regényének publikálása után végre otthagyhatja ezt a ‘tengerész-szibériát'”.

Sőt, Sakmyster egy lábjegyzetben még azt a költői kérdést is felteszi, vajon Joyce Horthytól tanulta-e az Ulyssesben található obszcén magyar kifejezéseket.

A fenti „bizonyítékok” azonban nem sokat érnek – mutat rá Takács Ferenc, a magyarországi Joyce Társaság elnöke. Ellman életrajzában ugyanis csupán azt állítja, hogy Horthy volt a polai Berlitz-iskola “leghíresebb tanítványa” (ami igaz), de arról egyetlen szót sem ír, hogy angolul tanult volna (mint ahogy valóban nem is tanult, csupán horvátul).

Takács szerint Sakmyster az Ellmann-mondatot egyszerűen kiegészítette a Joyce-ra vonatkozó megállapítással. Az Ulyssesben ráadásul egyetlen “obszcén magyar kifejezés” (vagy “szaftos káromkodás”) sem fordul elő, mutat rá Takács, bár magyar szavak és kifejezések igen.

És akik szerint legfeljebb csak ismerhette

A fentivel ellentétben John McCourt, az író trieszti korszakának monográfusa csupán arról tájékoztat, hogy Joyce-nak és Horthynak lehetett közös ismerőse. A trieszti éveket illetően legrészletesebb Joyce-életrajzban (A virágzás évei. James Joyce Triesztben) mindössze egyszer fordul elő Horthy neve – mutat rá Fűzfa Balázs irodalomtörténész. McCourt ezt írja Joyce polai időszakáról, amikor az induló Berlitz Nyelviskola angoltanára lett:

“Joyce elfoglalta helyét a kis, különösebb kiválóságokkal nem büszkélkedő munkaközösségben, melynek tagja volt Amalija Globocnik Ljubljanából, aki horvát, Francini Bruni és Giuseppe Bertelli, mindketten Toszkánából, akik olasz nyelvet tanítottak, Bibulich, a grazi némettanár, Soldat és Née, a két párizsi franciatanár, és végül Joyce angoltanár kollégája, H. J. Eyers. Joyce barátságba került Globocnikkal, akit általában Fräuleinnak titulált, és úgy írt le, mint „mélabús kistermetű androgünt, aki nagyon érzelmes velem” (LII 75). Fräulein Globocnik, azonkívül, hogy főállásban sajnálta Joyce-ékat, szabadidejében magánórákat adott Horthy Miklós sorhajóhadnagynak, Magyarország jövendőbeli tengernagyának és kormányzójának.”

Nem hisz a legendában Nemere István Horthy Miklós magánélete című könyvében sem, igaz, annak webes megjelenéséből nem derül ki, milyen forrásokra hivatkozva állítja az alábbiakat:

“Joyce valóban angolt tanított az osztrák katonatiszteknek ott és akkor, ám mi tudjuk, hogy Horthy Miklós akkor már régen túl volt az angolon, tíz évvel korábban is jól beszélte már a nyelvet, különösen világkörüli útján.”

Többen továbbgondolták

A találkozás legendája Békés Pál Nyelvlecke című, 1982-es elbeszéléséből szivárgott át az irodalmi köztudatba. Esterházy Péter – a Bevezetés a szépirodalomba tanúsága szerint – úgy tudja, hogy Joyce Fiumében adott angol nyelvórákat Horthynak, Ungvári Tamás az Ulysses 1986-os magyar kiadásához írott utószavában pedig Triesztet jelöli meg az órák helyszíneként.

Cserna-Szabó András egy novellájában ezt írja az író és a kormányzó találkozásáról: „romantikus szépelgés, a valósághoz semmi köze” – mutat rá Takács Ferenc, a magyarországi Joyce Társaság elnöke a Novella, legenda, mítosz című írásában, illetve friss, Magyar Narancsos cikkében.

Az író és a kormányzó feltételezett kapcsolata Dragan Velikics Az északi fal című regényében is megjelenik:

“Az érzékeny James nehezen viselte el Horthy úr arroganciáját, amelyet a Berlitz iskolában az órákon tanúsított”.

“Olyan, mint egy felfuvalkodott pulyka. Ritka egy tehetségtelen ember, ami a nyelveket illeti. Azt mondják, az anyanyelvét, a magyart is németes hangsúllyal beszéli” – utal a regény szerzője a Kádár-korszak sajtójának egyik kedvelt fordulatára, miszerint Horthy még magyarul sem tudott rendesen (az idézet Ölbei Lívia Vas Népében megjelent könyvajánlójából származik.)

Mi lehet a legenda eredete?

Takács Ferenc szerint a legendát Fáj Attila, a genovai egyetem irodalomprofesszorának egy 1973-as írása röpítette fel. Ebben Fáj utalt egy érdekes egybeesésre, miszerint Horthy ugyanabban az időben vett nyelvórákat a polai Berlitz-nyelviskolában, amikor Joyce a városban tanítgatott. A professzor ebből extrapolálta történetünket, amire azonban semmiféle tényszerű bizonyíték nincs – mutat rá Takács.

Szerinte egyébként az irodalmár Richard Ellmann fent említett, 1959-es monográfiájából vehette az alapanyagot elméletéhez. Ennek 192. lapján olvasható ugyanis az a megállapítás, hogy a polai Berlitz-iskola „leghíresebb tanítványa ebben az időszakban Horthy admirális – ekkor még sorhajóhadnagy – volt”. Tehát az iskola tanítványa, nem pedig James Joyce-é – az ő nevét Fáj írta hozzá Ellmann megállapításához – írja Takács a Narancsban.

És egy poén a végére

Ugyanebben a cikkben Takács arról is beszámol, hogy az 1998-as Petőfi Irodalmi Múzeum-beli Bloomsday alkalmából – egy játékos gesztus keretében – még egy nyugtát is hamisítottak, amelyen Joyce elismerte, hogy ennyi és ennyi koronát vett át Horthytól nyelvlecke fejében. A PIM szakemberei el is készítették a dokumentumot, ellátták a Horthy-unoka eredetmondájával és egy napra ki is állították.

(Ez a bejegyzés nem lett volna ilyen pontos, ha nem várom meg Takács Ferenc narancsos cikkét. Utólag is köszönöm neki, hogy rábeszélt erre.)