Mivel munkahelyi költözésünk egybeesett nyaralásom kezdetével, magammal vittem az útra közel húszkilónyi, pakolás során előkerült magazint az elmúlt tíz esztendőből (Wired, História, Rubicon, IPM, sőt, még egy 2001/9-es – azaz 9/11 előtti – Yahoo magazin is került a merítésbe). A tengerparton végignyálaztam őket, a következő hetekben pedig szemlézek néhány ideillő anyagot.

Az első mindjárt a Rubicon 2003/5-ös száma, melyben történészek, jogászok, csillagászok és régészek szedik ízekre Heribert Illig Kitalált középkor című bestsellerét. Ha valaki nem ismerné a múlt század végének egyik sikerkönyvét, annak egy kis emlékeztető: Illig szerint történelmünk közel három évszázadát utólag kreálták egy összeesküvés keretében. A hamisítók – VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár, a vele rokoni kapcsolatban álló III. Ottó német-római császár és II. Szilveszter pápa – motivációja Illig szerint az volt, hogy III. Ottónak neves császárőst kreáljanak, és hogy közelebb hozzák az emberiséget a kereszténység ideológiájában sorsfordító ezredik évhez. A szerző szerint minden, amit a 614. és a 911. év közötti időszakról tudunk – legyen szó népekről (avarok és vikingek), történelmi személyekről (Nagy Károly) vagy eseményekről (képrombolás) – a fantázia szülötte, s minden e korból származó régészeti lelet hamisítvány vagy korábbi/későbbi időkből származik.

A matematikus-rendszerelemző Illig úgy véli, ha kiemeljük az általa megjelölt 297 évet a történelemből, az nem omlik össze, az egyes események ugyanis gond nélkül összekapcsolhatók. Elmélete szerint a csalás XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformján keresztül érhető tetten, mely három nappal kevesebbel számolt. A német ál-történész tanainak cáfolatát nagyban nehezítette, hogy a választott időszakból a többi korhoz képest kevés régészeti és írásos bizonyíték áll a szakma rendelkezésére.

A Rubicon – dicséretes módon – nem intézte el egyetlen fitymáló vállrándítással Illig elméletét, hanem a 2002-ben magyarul is megjelent könyvre 2003-ban egy teljes számmal reagáltak. Nézzük az egyes cikkeket sorjában, röviden:

Cáfol a természettudomány és a régészet

Ifj. Barta János történész a természettudományokat segítségül hívva rámutat: mind az ún. C 14-es módszer, mind pedig a dendrokronológia azt mutatja, hogy igenis vannak leletek a tagadott korból. Illiget azonban nem győzik meg például az oslói múzeumban kiállított viking hajók, ahogy az olyan írásos emlékek sem, mint az angolszász és frank krónikák panaszai a vikingekre, valamint az arab utazók vikingleírásai.

Európán kívüli kapcsolatok

Barta arra is rámutat – és a kiadványban később az egyes régiók és korok szakértői részletesen alátámasztják ezt -, hogy Illig elmélete ellen szólnak az Európán kívüli világgal létesített kapcsolatok is. A „kitalált időszak” idejének Kínában a jól dokumentált Tang-dinasztia korszaka felel meg, és Illignek magyarázkodnia kell a szintén jól nyomon követhető arab források miatt is.

Miért pont ezeket hamisították?

A korból származó – Illig szerint utólag hamisított – írott források között olyan adminisztratív-gazdasági iratok is vannak, amiknek esetleges hamisítása nem igazán érhette meg a rá fordított munkát. Van listánk többszáz fuldai szerzetesről, nincs viszont információnk Nagy Károly legtöbb vazallusáról. Ha a hamisítóknak volt idejük nem létező szerzetesekről koholt névsorokat szerkeszteni, akkor miért nem kreáltak a későbbi főrangú urak számára hízelgő ősnévsorokat? – teszi fel a kérdést Barta. Ugyanez vonatkozik Angliára is, ahol szintén számtalan olyan irat keletkezett, amelyeknek kitalálása aligha érte meg a fáradtságot.

Nyelvi ellenbizonyítékok

Barta arra is rámutat, hogy az állítólag kitalált Nagy Károly idegen népek emlékezetében is megragadt, a král szó ugyanis már a 9. századi Metód-legendában szerepel. Vajon miért egy nem létező uralkodóról vették király szavukat a szláv népek? – kérdezi.

Őt is be akarták csapni?

A hamisítás egyik célja Illig szerint az ezredik év előrehozatala volt. De vajon a kitalálók Istent is be akarták csapni, vagy csak a hívőket? – teszi fel a kérdést Barta, mindjárt hozzá is téve: a vallás szempontjából utóbbi éppen annyira bűn, mint az előbbi.

Végtelen cinkosság?

Barta értetlenül áll az előtt is, hogy a pápaság és a császárság között az „összeesküvés” után nem sokkal kirobbanó viszály során soha senki nem akarta leleplezni a nagy csalást, és nem akadt egyetlen áruló sem, aki az ellenfél szemébe vágta volna a hamisítást.

A hiányzó három nap már megvolt korábban

Hetesi Zsolt csillagász Illig elméletének alapjáról elmondja: a gregorián naptárreform során azért igazítottak csak 10 napot a 13 helyett, mert 3 évet már korábban állítottak rajta, a 325-ös niceai zsinat során.

Zavar a ciklusok körül

Ugyan Illig azt állítja, hogy ha kivesszük az általa megjelölt 297 évet a történelmünkből, minden ugyanúgy passzol, a csillagász Hetesi rámutat: a csalással több ismert ciklus is hibássá vált volna. Hibádzik Illig elmélete szerint a holdfázisok ciklusa (19 év – mivel 297 nem osztható 19-cel), a római korból fennmaradt és a középkor végéig használt adózási ciklikusság (15 év; 297 nem osztható 15-tel), valamint a nap-körrel kapcsolatos ciklusok is (az évek heti napjai 28 évente megismétlődnek – márpedig 297 nem osztható 28-cal). Hetesi szerint hiba és maradék nélkül egy minimum 532 éves ciklust lehet csak kiemelni a történelemből.

Hézagok az illigi jogtörténelemben

Képes György jogtörténész rámutat, hogy a barbár kodifikáció az 5-8. századra esik, részben egy olyan időszakra tehát, amely Heribert Illig szerint a későbbi történelemhamisítók találmánya csupán. Márpedig ezekben az évszázadokban készült a nyugati gótok, a burgundok, a frankok, a vizigótok, az alemannok, a szászok, a bajorok és frízek jogösszefoglalása, melyekre egyrészt megállapíthatóan hatott a justinianusi kodifikáció, másrészt belőlük alakult ki a Német-római Birodalom tartományainak feudális joga és a francia középkori jog.

Anglia, a lyukak országa?

Bárány Attila történész arról elmélkedik, hogy Illig Angliát a „lyukak országának” titulálta, ahonnan nincsenek a korból régészeti leletek, és például London esetében 320 évnyi üres időt találhatunk. Ezzel szemben egy-két évtizednyi hiátustól eltekintve a római hódítás korától 1066-ig tudjuk rekonstruálni az angolszász városi életet – írja Bárány. Még London esetében is van kontinuus urbanizáció, igaz, nem a római város pontos helyén.

Az angolszász kor ezen kívül gazdag pénzleletekben, sőt, nemcsak érméket, hanem érmesajtoló szerszámokat is feltártak.

Nem megy el említés nélkül Bárány a leggazdagabb angolszász kori kincslelet, a 625 körülire datált Sutton Hoo-i hajótemető, valamint a kor keresztény világának legszínvonalasabb könyvfestészete mellett sem.

Ki mindenki összeesküvése?

Olajos Teréz bizantinológus arra a képtelenségre hívja fel a figyelmet, hogy ha igaz lenne Illig elmélete, csak a bizánci birodalom kiterjedését figyelembe véve rendkívül sok szereplőnek – mindenféle rendű és rangú bizáncinak, szlávnak, örménynek, arabnak, bolgárnak, kazárnak és egyéb nomád nációnak – kellett volna részt vennie a fiktív történelem kialakításában. Ennyi szereplő mozgatása, külön-külön sorsuknak összefüggő történelemmé komponálása egyetlen karmester intésére elképzelhetetlen – véli Olajos.

Mennyire zökkenőmentes Bizánc?

Olajos szerint ha elfogadnánk Illig teóriáját, úgy meghatározó folyamatok tűnnének el a bizánci történelemből: 614-ben még késő ókori viszonyok éltek a területen, 911-ben azonban már a középkori bizánci állam áll előttünk teljes vértezetében; Bizánc esetében sem igaz tehát a zökkenőmentes kapcsolódás elmélete.

Ahol nehéz lett volna a betoldás

Katus László történész szerint a pápaság gazdag, folyamatos és sokoldalú forrásanyaggal dokumentált története a legékesebb cáfolata Illig elméletének – ebbe a folyamatba nemigen lehet beiktatni három kitalált évszázadot. Csak egy példa Katus cikkéből: az „illigi kor” pápái sorából is kiemelkedik I. Miklós (858-867), akinek tekintélyes levelezése maradt fenn.

A nem létező avarok?

Tomka Péter régésztől két mondatot idézek: „nemrégiben jelent meg az avar kor közép-európai lelőhelyeit katalógusszerűen felsoroló jegyzék, amely 3543 lelőhelyet tartalmaz. A korszakból feltárt sírok száma meghaladja a harmincezret, jelentős többségük a 7-8. századból származik – nesze neked, Heribert Illig, aki le merted írni, hogy ebből a korból hiányoznak a régészeti leletek!” – írja.

Magyarok a kitalált történelemben

Fodor István régész az illigi világ magyar vonatkozásairól elmélkedve megemlíti, hogy a német után először magyar nyelven volt olvasható a könyv. Ennek előszavát Pap Gábor jegyezte, aki Fodor szerint gesztáink hun történetének igazát vélte megszilárdulni a kiiktatott 300 esztendővel. A bevezetőt író Pap értelmezése szerint ha Attila hun vezér halála (453) és Álmos fellépése (800-as évek dereka) közül kiiktatjuk az „ide erőltetett” 240 évet (nem tévedés, Illig 297 évét Pap önkényesen 240-re redukálta), a fennmaradó időtáv (a kb. 160 év) éppen megfelel öt generációnak (vagyis a „magyar krónikás hagyomány” szerinti különbségnek a két vezér között). Fodor rámutat: Pap e mondatával még a könyv szerzőjével is szembemegy, hiszen Álmos fellépése így a „kitalált időszakra” esik, sőt első uralkodócsaládunk őse ugyanolyan fikció e gondolatmenet szerint, mint Árpád, Kurszán és maga a honfoglalás. Pap szerint a betoldás kiagyalói és kivitelezői dicső múltat akartak kreálni maguknak a mi kárunkra (ahogy ő írja: ez lenne a héj támadása a mag, azaz Európa kellős közepe ellen), csináltak maguknak egy szakrális királyt Nagy Károly személyében, a mi igazi szakrális Turul-dinasztiánkat pedig elszakították gyökerétől – Attilától.

Ahogyan azt Falvay Dávid történész a Szoc.Reál című egyetemi lap 2005 októberi számában kifejti: figyelemre méltó, ahogy egy elmélet más miliőbe kerülve szinte az ellenkezőjébe fordul: „a kitalált középkor eredetileg részben a német nemzeti identitás, és főleg az európai identitás egy lényeges elemét, Nagy Károlyt igyekezett dekonstruálni, … míg a magyar interpretáció ugyanazt az elméletet az untig ismert gondolatok ’újramelegítésével’ a sértett nemzeti identitás konstruálására, illetve mesterséges megerősítésére használja fel”. Illig szándékairól árulkodik, hogy ez az átértelmezés a szerzőt egy csöppet sem zavarta, sőt, a magyar sikeren felbuzdulva még egy kifejezetten e piacra szóló verziót is kanyarított alapkönyve mellé, a csak magyarul napvilágot látott Magyarok a kitalált középkorban című könyvét.

***

És akik még a Rubicont is megjegyzetelték: „Úgy véljük azonban, hogy szerény munkánkban – Illig teóriájának pontosítása és továbbgondolása útján – eljutottunk olyan furcsa párhuzamosságok és analógiák felismeréséhez, amelyek (ha nem is közvetlenül, de) pozitív oldalról legalábbis valószínűsítik (ha nem is bizonyítják) az ’időhamisítás’ megtörténtét – írják az alábbi cikk szerzői, akik az Illig-művet kritizáló Rubicon-számot is alaposan megjegyzetelték. Nem hiszem, hogy történészi oldalról folytatta volna valaki e pingpongot; ha ti megtaláljátok, tegyétek a kommentek közé!

Fotó: pexels.com