Az Új Művészet folyóiratban olvastam, hogy a városligeti tavi kiállítás narancssárga bójákból álló, Morze-kóddal írott alkotásának a Light is what we see üzenetet kellett volna kiadnia. Mivel ma már viszonylag kevesen ismerik e kódrendszert, a többség számára valószínűleg fel sem tűnt, hogy – ahogy ez a lap fotóján is látszik – egy adott időszakban egy bójával kevesebb volt a vízen, így a Morze-értők számára az eredeti üzenet helyett Light es what we see rajzolódott ki:


Tegnap kitekertem a tóhoz, hogy megnézzem, azóta korrektúráztak-e már a szervezők, és igen, a hiányzó bója ott figyelt a megfelelő helyen:

A biztonság kedvéért előkerestem Bánkuti András kolléga hivatalos megnyitón készült képeit is, melyekből kiderült, akkor még minden rendben volt:


Miközben pedig a fotókat készítettem, egyszer csak beúszott a “nagy rejtély” valószínűsíthető megoldása; megértettem, hogy nem is olyan könnyű feladat az alkotás üzenetének folyamatos fenntartása. A látogatók ugyanis komolyan veszik az interaktivást, és ahol csak tudnak, megpróbálnak a lehető legközelebb kerülni a műtárgyakhoz, ami esetenként az alábbiakhoz hasonló káoszt okoz a szövegben: