Pár éve a Daily Telegraph publikált egy egyszerű tesztet, amellyel állítólag bárki megállapíthatta, hogy agyának inkább jobb vagy bal féltekéjét használja-e. A “teszt” idehaza is népszerű lett, ennek kapcsán a Hoaxkábel is foglalkozott a témával.  Hámori József agykutató már akkor rámutatott, hogy a módszer nem alkalmas annak eldöntésére, melyik agyféltekénk a domináns – ehhez komolyabb vizsgálat szükséges.

A nemrégiben forgatott 50 pszichológiai tévhit című könyv egy fejezete kapcsán újra eszembe jutott ez a bejegyzés. A könyv szerzői megemlítik, hogy a kutatóknak sikerült ugyan bebizonyítaniuk, hogy a bal és jobb agyféltekék egyes mentális feladatok esetében viszonylagosan jobban teljesítenek a másiknál, de fontos kiemelni a viszonylagosan szót. Vagyis azt, hogy az agy két fele abban tér el egymástól, hogy hogyan dolgozza fel a feladatokat, nem pedig abban, hogy mit dolgoz fel.

Tehát a legtöbb esetben nem arról van szó, hogy valamelyik félteke nem képes elvégezni egy adott feladatot, hanem csak azt, hogy az egyik gyorsabban és jobban végzi el. Az átlagemberek ugyanis nem hasított agyú páciensek, a legtöbb feladat végzése közben a két félteke rutinszerűen kommunikál egymással. Vagyis a két agyfélteke működési különbségei sokkal korlátozottabbak, mint ahogyan azt a népszerű pszichológia “féltekésség” szószólói állítják. Ráadásul – így a szerzők – a két félteke működését tekintve sokkal jobban hasonlít egymásra, mint amennyire különbözik.

A könyvből az is kiderül: az egyes tudományos állításokat a népszerű pszichológia gyorsan magáévá tette, sőt, tovább cizellálta, jól eladható kurzosokat építve az elmélet köré. Szemináriumokat szerveztek arra, hogy a jelentkezőket megszabadítsák fejlődésük “féltekésségből eredő” akadályaitól, miközben az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia állítja: nincs bizonyíték arra, hogy a differenciális féltekehasználatot tréningezni lehetne.

Fotó: sxc.hu