A Feltalálósdi című könyvben idézett történet szerint II. Hierón uralkodó egy alkalommal fogadalmi koszorút rendelt. Kiválasztotta az ötvöst, és nagy tétel aranyat küldetett a munkához.

Az ötvös el is készítette, később azonban felröppent a híresztelés, miszerint az arany egy részét megtartotta magának. Az uralkodó ekkor Arkhimédésztől kért segítséget, aki szállította is a megoldást.

A híres fürdős felfedezést a római építész Marcus Vitruvius Pollio De architectura (Az építészet) című könyvében így idézi fel:

„Véletlenül éppen elment a fürdőbe, és a kádban tartózkodván felismerte, hogy amint teste bemerült, a víz kicsordult az edényből. Így aztán, kapva a feladat megoldására alkalmazható módszeren, azonnal élt is felismerésével, örvendezve kiugrott a kádból, és meztelenül térve haza fennhangon hirdette, hogy rátalált arra, amit keresett, folyamatosan ezt kiabálva: Heuréka! (görögül: megtaláltam)”

A sztori szerint ezek után pereméig megtöltött egy talpas tálat folyadékkal, belehelyezett egy ugyanolyan súlyú aranytömböt, mint a koszorú, és feljegyezte, mennyi víz ömlött ki a perem felett. Utána egy azonos súlyú ezüstdarabbal ismételte meg a kísérletet. Ez több vizet szorított ki, mint az arany. Az aranynak sokkal nagyobb a sűrűsége, így tehát bármely adott súlyhoz jóval kisebb térfogat tartozik, mint ezüst esetében. Végül ismét pereméig teletöltötte a tálat, és ekkor magát a koszorút tette bele. Ez az arany- és az ezüsttömb által kiszorított tömeg közötti vízmennyiséget szorított ki. Az eredmény arra utalt, hogy az ékszer tartalmaz valamennyi aranyat, de nem csak azt.

A Feltalálósdi szerzője szerint a fürdés és a meztelen rohangálás, továbbá a „Heuréka!” kiáltások majdnem bizonyosan nem igazak. Plutarkhosz könyvének, a Párhuzamos életrajzoknak a 17. fejezetéből tudjuk ugyanis, hogy Arkhimédész egyáltalán nem szeretett fürödni:

„…ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya.”

Nem csak a fürdés hibádzik

A scientificamerican.com más érdekességekre is felhívja a figyelmet: eszerint a sztori hiányzik Arkhimédész egyébként igen részletes feljegyzéseiből; legkorábbi említése – az említett Vitruvius-leirat – pedig kétszáz évvel későbbi, tehát volt elég idő ahhoz, hogy ezt-azt hozzátegyenek.

Ugyanitt olvashatunk arról is, hogy a Vitruvius-történet hitelességét már évszázadokkal korábban kétségbe vonták, többek között Galileo Galilei. Az olasz természettudós szerint egy Arkhimédész kaliberű tudós sokkal precízebb eredményt kaphatott volna saját törvénye és egy mérleg használatával, mint az igen pontos műszereket igénylő vizes kísérlettel.