A második világháború óta eltelt évtizedekben számos legenda, tévhit és szándékos ködösítés övezte az eseményt, hasonlóan a japánok Pearl Harbor elleni támadásához – írja Hámori Péter történész a HVG-ben.

Ami a tény: az 1941. június 26-án Kassára dobott 29 darab bombából egy nem robbant fel, és azt a tűzszerészek szovjetként azonosították. Cirill betűs feliratok voltak a sérülten kiásott gyújtófejeken és más alkatrészeken is. A fő kérdés azonban mindig is az volt, hogy a három támadó gép melyik légierőben szolgált (erre vonatkozó találgatások: német, román, szlovák, szovjet, magyar, jugoszláv).

Hámori szerint a választ nem a politikában, hanem a technikatörténetben érdemes keresni. Szerinte ilyen szovjet bombákat nemszovjet gépek csak jelentős átalakítás után lettek volna képesek ledobni, ezeket a munkálatokat viszont csak a hátországban, hetek alatt lehetett volna megtenni. Erre pedig egyszerűen nem volt idő.

A történész úgy véli, a támadás egy tragikus félreértés: a szovjetek valójában a Kassától alig 40 kilométerre fekvő – szlovák területen lévő – Eperjes városát akarták bombázni, ahol egy kassaihoz némileg hasonlító épületben a németek rádióátjátszó állomást rendeztek be. A két település összetévesztését Hámori szerint az is megkönnyíthette, hogy a szovjet légierő fedélzeti térképeire a közép-európai térség 1938 és 1941 közti határmódosításait kézzel, hevenyészve rajzolták be.

Mai cikkében az Index is megemlékezik a bombázásról, ők azonban nem a támadók kilétéről, hanem arról írnak, hogy Oroszországban előkerültek Werth Henrik magyar vezérkari főnök hadifogságban tett kihallgatási jegyzőkönyvei. Ebben állítólag arra vonatkozó utalásokat találhatunk, hogy Magyarország mindenképpen hadba lépett volna a Szovjetunió ellen, Kassa bombázása csak ürügy volt.

Fotó: fortepan.hu