Az előző kiadvány kapcsán említett hiányosságokat (forráskezelés, névmutató) a második részben sem sikerült pótolni, ennek ellenére az Újabb 100 történelmi tévhit is korrekt gyűjtemény lett. Nincs már benne annyi tévhitnagyágyú, mint az elsőben, így a szerzőnek néhány olyan sztorival kellett kerekké tennie 100-as válogatását, amikről talán még ő is csak könyve alapanyagának gyűjtögetése során hallott először. Hahner az egyes tévhitek széles kontextusba helyezésével azonban sokkal többet ad, mint amit a könyv címe ígér – nem pusztán kukába dob 100 történelmi félreértelmezést, hanem a cáfolatok mellett bemutatja az egyes sztorik főbb szereplőit, valamint a történések korát. És akkor nézzük a tévhiteket:

A vikingek szarvakat viseltek a sisakjukon

Bár ma erről ismerjük fel őket, a vikingek nem viseltek sisakot harc közben, vagy ha igen, csak bőr fejfedőt. A legenda ősrégi, még az ókorban keletkezett, amikor a korabeli történetírók különféle furcsaságokkal próbálták bizonyítani ellenségeik barbárságát. A hiedelmet a 19. századi romantikus festők és a Wagner-operák jelmeztervezői terjesztették el világszerte.

Dózsa Györgyöt tüzes trónra ültették

Dózsát izzó koronával a fején és forró jogarral a kezében valóban egy trónusszerű székre ültették, az azonban nem volt felforrósítva. Az izzó trón legendája már a 17. században megjelent, de közismertté a “nép nevében” írt Petőfi vers után lett.

Az ördögi Raszputyint háromszor kellett megölni

Az állítás akár igaz is lehetne a tények ismeretében, de ez még nem jelenti azt, hogy Raszputyin emberfeletti szörnyeteg lett volna. Mindössze annyi történt, hogy tapasztalatlan hercegi merénylők találkoztak egy olyan emberrel, aki megküzdött az életéért. Hiába mérgezték meg ugyanis Raszputyin italát és ételét is, majd lőttek rá többször, véreztették ki, végül dobták a folyóba, állítólag ezzel sem ölték meg, mert két nap múlva, amikor megtalálták a holttestét, két keze fel volt tartva. Valószínűleg még élt a vízbe dobásakor, és megpróbálta eloldozni a köteléket, ami azonban nem sikerült neki, így megfulladt.

Lenin “közrendű értelmiségiek” családjából származott

Bár a hivatalos szovjet életrajz ezt állította, valójában Lenin apja 1874-ben “örökletes nemességet” kapott, s ha nem is fényűzően, de kényelmesen élt családjával birtokai jövedelméből.

Victor Lustig kétszer eladta az Eiffel-tornyot

Minden idők egyik legsikeresebb szélhámosa egyszer valóban eladta az Eiffel-tornyot egy vaskereskedőnek, és sikeresen meg is lépett Párizsból. Sikere annyira felbátorította, hogy a szanálós trükkel másodjára is megpróbálkozott, ez alkalommal azonban már leleplezték, és menekülnie kellett.

Hitler zsidó volt

A náci vezér zsidó származásáról szóló pletykákat már a 20-as évek elején is hallani lehetett. Később Hans Frank, Lengyelország nem annektált részének főkormányzója nürnbergi cellájában úgy emlékezett, hogy amikor Hitler a 30-as években megbízta családfája felkutatásával, kiderült, hogy valódi nagyapja egy Leopold Frankenberger nevű, grazi zsidó volt. Kutatások szerint azonban Grazban a mondott időben nem telepedhettek le zsidók, ilyen nevű családot nem találtak, sőt arra sincs bizonyíték, hogy Hitler nagyanyja egyáltalán járt volna Grazban.

A hamburger az amerikai kultúra terméke

Az egészségtelen étkezés szimbólumává vált szendvics valójában három kontinens közös gyermeke: Ázsiában aprították fel hozzá a húst, Európában sütötték meg a zsemlét, és Amerikában tették lehetővé, hogy minél többen, minél gyorsabban fogyaszthassanak belőle. Hahner megemlíti a tatárok nyers, felvagdalt, fűszerezett húsételét a középkorból, az olasz carpacciót és a szerb csevapcsicsát az újkorból, valamint a névadó Hamburg kikötőjét, ahonnan az európai bevándorlók Amerikába indultak. Valószínűleg innen juthatott a tengerentúlra a zsömlébe helyezett darált hús, ami a német bevándorlóknak köszönhetően a 19. században Hamburger steak néven vált ismertté New York vendéglőiben. Hahner rámutat: a hamburger ma ismert, fogyasztóbarát formája valószínűleg nem egyetlen személy agyából pattant elő, hanem számtalan kísérletező munkája nyomán alakult ki.

Fotó: Wikipédia / Das Bundesarchiv