“A köztársasági elnöki rezidencián a takarítónő az egyik WC-ben takarít, közben egy darab szaros vécépapír kirepül a kezéből az ablakon. Utánanéz és látja, hogy az a licthofon keresztül éppen az elnök ablakán repül be. Odarohan a titkárságra és elmondja mi történt kéri, hogy még mielőtt baj történik, csempésszék ki a papírt. A titkárnő bemegy, majd kijön: – Késő, az elnök úr már aláírta” – idézi a szerző kissé finomabb formában az e linken is olvasható aktuálviccet, majd megállapítja: a mindent aláíró elnök figurájához kapcsolódó poént már Dobi Istvánról, az Elnöki Tanács 1952 és 1967 közti elnökéről is mesélték.

Cikkében Bedő idézi a Néprajzi lexikont, mely szerint – közéleti vicceinket vizsgálva – a mintegy 1000-1200 típus 3000-4000 motívumból áll. Ezekből Katona Imre néprajztudós szerint mindig csak annyi újul fel, amennyit az adott körülmények kívánnak. A szerző idézi Dalos György író-viccgyűjtőt is, aki úgy véli: az érintettek megítélésétől függően húzták rá a 20. századi politikusokra a jó király, a ravasz uralkodó és a gonosz zsarnok évszázados kliséit. A rengeteg vándormotívum közepette az új viccek leginkább az érintett politikusok nevéhez kapcsolódó szójátékoknál érhetők tetten. Humoristák pedig arra hívják fel a szerző figyelmét, hogy az “Orbán, Gyurcsány és Győzike utaznak a vonaton” típusú klasszikus, mesélős viccek már nem hódítanak, helyettük a rövid – néha egysoros, néha kérdezz-felelek típusú – poénok terjednek.

Részletek a csütörtökön megjelenő, friss HVG-ben.

– NDK-s vándorviccek az egykori berlini tudósító szerző honlapján itt és itt.