Pár hete megosztottam a Facebookon a TTE.hu egy bejegyzését, melyben Härtlein Károly fizikus azt kifogásolta, hogy fia történelemkönyvében az alábbi mondat szerepel:
 
“A kínai Nagy Fal az egyetlen ember alkotta építmény, amelyet a Holdról szabad szemmel is lehetne látni.”
 
Härtlein levelet írt a kiadónak, elmagyarázva, az állítás miért nem igaz, majd kérte, “hassanak oda, hogy ez a valótlan állítás a tankönyvből kikerüljön.” A Nemzeti Tankönyvkiadó utánajárt a dolognak, majd “készséggel és sajnálattal” belátta, hogy a kifogásolt mondat téves. Ígéretük szerint a hibát javítják, a 2011. évi utánnyomásban már nem fog szerepelni.
 
A cikk megosztását követően Miklósi László, a TTE.hu főszerkesztője felhívta a figyelmem, hogy azóta pályázatot hirdettek hasonló hibák felderítésére. Az egyik győztes Dugovics Titusz tankönyves megjelenéseit elemzi, a másik egyes találmányokkal foglalkozik.
 
Én azért reménykedem, hogy a legendák a jövőben sem tűnnek el a tankönyvekből, hanem csak zárójelbe kerülnek. Vagyis benne maradnak a tananyagban, de a diákok megtudhatják, hogy nem igazak, és jobb esetben azt is, hogy miért terjedtek el. A fenti Dugovics-legendánál maradva, valahogy így képzelném a korrekciót, akár egy kibővített képaláírásban:

Dugovics Titusz önfeláldozásának legendája Wagner Sándor festményén. Friss kutatások szerint a győzelmi zászlót tartó janicsárt mélybe rántó vitéz valójában nem létezett. A legenda az ostrom után többszáz évvel született, kiagyalója egy saját őseivel elégedetlen, 19. századi táblabíró volt.
 
Miért nem segítene a törlés?
 
A legendák többsége mára olyan mélyen beivódott a köztudatba, hogy a tankönyvek nélkül – szülőktől, filmekből, könyvekből – is eljutna a diákokhoz. Így véli Miklósi is, aki szerint azonban különbséget kell tenni az ártalmatlan és a romboló mítoszok között. Én viszont a romboló mítoszokat is bent tartanám, szintén cáfolattal, ugyanis ezek ugyanúgy eljutnak a diákokhoz – máshonnan, cáfolat nélkül.

Ti mit gondoltok?