A Zsupos Zoltán által írt, Rákóczi Rozsnyón című tanulmányt a Népi kultúra – Népi társadalom cmű kiadvány XVIII. számában találtam, és hihetetlen volt látni, hogy – korabeli hatósági nyomozások dokumentumai alapján – milyen aprólékosan feltérképezte a szerző egy közel 300 éves pletyka terjedését.

A Rákóczi-szabadságharc leverését és a vezetők emigrálását követően a nép körében sokáig téma volt a fejedelem hazatérése. Az ezzel kapcsolatos szóbeszédeket a hatóságok is érdeklődve figyelték, és az ügyekben alapos nyomozásokat folytattak. A pletykaterjesztőket csúnyán megbüntették, viszont olyan írott anyag maradt hátra pletykaterjesztésből, hogy folkloristáknak egy könyvre is futotta az anyagból.

Zsupos egy általa felkutatott kihallgatás alapján rekonstruálta egy Rozsnyón 1739-ben terjedt szóbeszédet Rákóczi hazatéréséről. Az eset érdekessége, hogy Rákóczi ekkor már négy éve halott volt, ennek híre azonban még nem ért haza. A legendáknak néha volt alapjuk (Rákóczi fia, József szervezkedéseinek híre például sokszor úgy ért haza, hogy apa és fia alakja egybeolvadt, és a nép azt hitte, a fejedelem készül vissza), de sokszor csupán szélhámosok álltak egy-egy álhír mögött.

1938-ban egy Bereczki János nevű csavargó elterjesztette például, hogy a kassai piacon megjelent Rákóczi, ott búzát vett, de csak előleget adott, a terményt pedig hátrahagyta. Az árus sokáig várakozott hiába, majd amikor a vásárló nem jött vissza, a terményt elvitte a helyi bírónak. Ott aztán egy levelet találtak a zsákokban, amiből kiderült, hogy Rákóczi volt a vásárló. Míg azonban a kassai verzióban József, úgy az egy évvel később Rozsnyóban terjedő pletykában már maga Rákóczi Ferenc.

Tanulmányában Zsupos rekonstruálja a történet terjedését. Ebből kiderül, hogy egy rozsnyói özvegy szolgálójának mesélte el édesanyja a “hírt” a szomszédos Váralján. Visszatérve a szolgáló elmondja gazdaasszonyának, az továbbadja szomszédjának, és elindul a sztori szerte a településen. Zsupos jegyzi a neveket is a terjedés sorrendjében – Minich Judit, Szabó Máténé, Gostak Gáspárné – nem sorolom, inkább ideillesztem a lesifotózott ábrát.

Zsupos megvizsgálja a hír terjedési sebességét és időtartamát (augusztustól október közepéig), illetve azokat az alkalmakat is, amik kedveztek a történet terjedésének (otthoni beszélgetések, “szőcsök padján ülve”, piacra vagy másik településre menet). Megállapítja, hogy különböző foglalkozású polgárok, inasok részei a láncnak, vagyis a társadalmi helyzet nem játszott szerepet a történet iránti fogékonyságban. Kezdetben nők között terjedt, de miután az első férfi bekapcsolódott, hamarosan kétszer annyi férfi körében vált ismertté, mint nőében. A folyamatosan változó sztori továbbításában elsősorban a fiatalok játszottak aktív szerepet.

Zsupos megállapítja azt is, hogy a jó mesélőképességű pletykaterjesztők újabb, addig nem ismert részletekkel turbózták fel a sztorit. Ennek egyes elemei mai szemmel nézve meseszerűen hathatnak, de akkoriban hihető volt – ilyen például az a verzió, melyben Rákóczi fekete asszonyruhában vette a búzát.