2011. jan. 23.
Büdös a Le Monde az új MTI-nek
marinovAz 1944-ben alapított Le Monde sok minden volt már a honi hírügynökségi gyakorlatban: francia, párizsi, párizsi esti, neves párizsi, befolyásos, mértékadó, tekintélyes, nagytekintélyű, legtekintélyesebb, legnagyobb példányszámú. Az MTI most hadat üzent az elcsépelt jelzőknek, és újakkal próbál rámutatni, melyik véleményt mennyire kell komolyan venni.
Éles szemű kolléga szúrta ki, hogy az utóbbi időben már a Le Monde sem a régi, legalábbis ami az átalakulóban lévő MTI szövegeit illeti. Ítélkezni talán korai lenne, az alábbi összehasonlítás és az 1949-ből származó, forrásmagyarázó bizalmas tájékoztató legyen inkább afféle figyelemfelhívás.
Nézzük a Le Monde mellé biggyesztett jelzőket az MTI híreiben, az elmúlt két hétből:
„a párizsi Le Monde” (arról ír, hogy feltörekvő országok cégei vásárolják fel fejlett versenytársaikat)
2011. január 23.
“a francia liberális napilap” (az Európai Bizottság aggályairól)
2011. január 22.
“a liberális francia újság” (elemzi Orbán EP-s szereplését)
2011. január 20.
“a párizsi Le Monde” (ír Stéphane Hesselről)
2011. január 20.
“a Le Monde című párizsi napilap” (elemzi a tunéziai helyzetet)
2011. január 17.
“a francia liberális újság” (számol be a magyar kormány által a határon túliaknak ígért útlevélről)
2011. január 14.
“a Le Monde című napilap” (tudósít a francia sztrájkról)
2011. január 13.
“a párizsi Le Monde” (ír egy kiállításról)
2011. január 13.
“a mértékadó liberális újság” (ad hírt a szélsőjobboldali Le Pen párt elfogadottságának növekedéséről)
2011. január 12.
“a liberális francia újság” (ír Orbán bírált politikájáról)
2011. január 11.
A minta kicsi ugyan, az irány azonban látható: a kormányhoz bevallottan “lojális közszolgálati médium” a honi nemzeti körökben többnyire szitokszóként használt “liberális” jelzővel tompítja a rangos külföldi sajtótermékekben megjelenő bírálatokat (hasonlóképp járt a korábbi “vezető lengyel lap”, a Gazeta Wyborcza is, mely most már többnyire csak “balliberális”-ként szerepel).
Az MTI archívuma 1988-ig visszamenőleg elérhető a weben, ebből kiderül: hasonlóra volt példa a 80-as évek végén is. 1988. november 20-án a “legtekintélyesebb francia újságnak” adott interjút Grósz Károly, a “tekintélyes Le Monde” írt Grósz párizsi látogatásáról előző nap, egy nappal korábban azonban csupán a “Le Monde” közölte három vezető emigráns közös levelét (persze ez bizalmas anyagként jelent meg, ott nem volt szükség címkére). 1989. szeptember 8-án “a tekintélyes párizsi napilap” hozta az MSZMP elnökének nyilatkozatát, és ugyancsak “a tekintélyes francia Le Monde” közölte – “még az egynapos nyomdászsztrájk megkezdése előtt” – Nyers Rezső pályafutását egy arcképes életrajzban, és értékelte a magyar pártvezetés átalakítását. Ezzel szemben csupán a “Le Monde című francia lap” idézte 1989 júliusában a lengyel ellenzék kiemelkedő személyiségét, és ugyanennek a “Le Monde című francia lapnak” nyilatkozott Carter volt amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a kelet-európai reformok támogatásáról. 1989. június 25-én a “tekintélyes Le Monde” közölt vezércikket Romániáról, ahol “a szögesdrót kerítés célja az erdélyi magyar kisebbség tömeges távozásának feltartóztatása”, Nagy Imre temetéséről azonban csupán a “Le Monde” számolt be pár nappal korábban.
Ha ez valóban gyakorlat lenne, és valami hasonlót követne a mostani szerkesztőgárda is, felhívnám figyelmüket az akkoriak következetlenségre: 1989 szeptemberében “a tekintélyes francia lap” számolt be a KGST válságáról, a “befolyásos Le Monde” adott hírt a Nemzeti Kerekasztal megállapodásairól, és “a nagy tekintélyű francia napilap” tudósított a negyven évvel ezelőtti Rajk-perről. 1989 júniusában az MTI által “tekintélyes”-nek titulált Le Monde állítólag a címoldalán közölte a “Magyarország ördögűzi múltját” című cikkét, és ugyanez a “tekintélyes Le Monde” közölt keretes írást a “vasfüggöny” lebontásának kezdetéről 1989 májusában.
A Le Monde azok közé a lapok közé tartozik, mely elsősorban tekintélyes, s csak aztán valamilyen irányultságú. Ha el is fogadjuk, hogy utóbbi fontos a hírértelmezés szempontjából, miért nem fontos mindenhol? Vajon mindegy-e, a fenti példáknál és logikánál maradva, hogy a sztrájkkal kapcsolatos interjút vagy a szélsőjobbról szóló háttérelemzést egy liberális vagy egy konzervatív lapból szemléztük?
Mindez azért is furcsa, mert az MTI már 1956-ban tudta, hogy “a Monde” “külpolitikai szempontból a legbefolyásosabb francia lap”, még ha kicsivel később a forradalommal kapcsolatos tudósításokat a “Le Monde cimü párizsi esti lap”-ból vették is át, természetesen szigorúan belső használatra.
A bejegyzés végére pedig, elrettentésül álljon itt egy 1949-es, belső bizalmas MTI-kiadvány a források értelmezéséről:
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Most mér’?! Há’ nem a nagytőkés rejakcijó szócsöve? Há’ nem? Há’ de! Há’ naugye!
A magyar nyelvtan pedig pláne büdös….
(Persze apciancipicikeokoszkislyányakisfijja felvételénél nem ez volt a szempont)
“…a honi nemzeti körökben többnyire szitokszóként használt “liberális” jelzővel tompítja a rangos külföldi sajtótermékekben megjelenő bírálatokat…”
Ne vicceljünk már!
Nem gondolod komolyan, hogy a liberális jelző szitok szó!
Ne haragudj, de egyáltalán nem ez van a liberális szóról a köztudatban! Legfeljebb a Vona Gábornak, meg a Morvai Krisztának!
A liberális szó jelentése egyébként: szabadelvű, engedékeny,türelmes,nagyvonalú!
Az Én fejemben hasonló gondolatok jutnak eszembe ha a liberális szót hallom.
kupido: “…a honi nemzeti körökben”, ééérteeed!
Nem minden Rólad szól, Te kis huncut liberális!
szerintem kár volt egy ilyen bejegyzésért a billentyűket koptatni. ez az egész blogbejegyzés egy okoskodó belemagyarázás…
az MTI korábban is jelölte liberálisként a Le Monde-ot… a Le Monde nem változott… a Le Monde anyagait forrásként felhasználó újságíró személye az utóbbi években nem változott… az azt kiadó szerkesztők személye szintén nem változott… a magyarországi politikai kontextus változott…!!! és az, hogy szerinted a liberális szó ma szitokszó…
és akár hiszed, akár nem, az “új” MTI még nem jutott el – hálistennek – odáig, hogy ilyeneken törje a fejét.
igen, a minta kicsi… nézd meg, ha ennyi időd van, hogy az elmúlt években hogy írtak a Le Monde-ról…
Kedves manyijeno!
Megnéztem, korábban összesen nem találtam ennyiszer fő jelzőként (mondjuk, a leadben), mint az elmúlt két hétben (harmadik, negyedik szinonimaként is csak néhanapján). És korábban nem volt ilyen következetes a hírügynökség a téma tekintetében alkalmazott forrásmegjelöléssel (Magyarországot érintő kérdésekben liberális, egyébként nem).
De persze lehet mindez véletlen is, mint ahogy a bejegyzésben írtam (“Ha ez valóban gyakorlat lenne”), és hogy “ítélkezni talán korai lenne … legyen inkább afféle figyelemfelhívás”.
Arról meg, hogy a liberális szitokszó-e bizonyos körökben, már a német filozófusok is hallottak
“… A kormányhoz hű sajtó uszít ellenük, valamint a körülöttük csoportosuló „liberális filozófusok köre“ ellen, miközben a „liberális“ kifejezés ismét a hazátlan-kozmopolita beállítottságú zsidó értelmiségi jelentését hordozza” – írja Nida-Rümelin és Habermas.”
http://hvg.hu/vilag/20110125_habermas_heller_vajda_radnoti
Gyönyörű találat!
bio
Én is szándékosnak vélem. Aki látott-hallott-olvasott híreket még Kádár alatt, az pontosan tudja, hogy megy ez. A srácok mások, a szándék más, de a módszer szinte ugyanaz.
Csak hát emlékszünk még, ugye.
A liberalis valoban szitokszo annak, aki atlat azon, hogy mit is muvelt, valojaban miffele rombolast hajtott vegre az SZDSZ minden teren ahova betette a labat. Hogy csak az “eladjuk a tulajdont, majd visszabereljuk es a berleti dij ket evebol kijon az eladasi ar” trukkot emelitsem a szamtalan fincsiseg kozul.
Az aki tatott szajjal meg mindig hiszi, hogy az elozo nyolc evben reformok tortentek.. na annak a liberalis meg mindig azt jelenti: “szabadelvű, engedékeny, türelmes, nagyvonalú”
Fontos, hogy a jelzok helyukre keruljenek, meg mindig vannak, akik pl a HVGrol azt hiszik fuggetlen ujsag, holott az utobbi negy evben egyre karakteresebben balra huzodott. Semmi problema nincs a Le Monde jelzojevel, az adott kontextusban mindig van ertelme megemliteni a politikai orientaciot, mig nagyon helyesen nincs jelentosege egy kiallitas es mas egyeb kapcsan.
Megváltoztatja a szóértéket és szógyakoriságot, közkinccsé teszi, ami korábban egyesek, vagy egy kicsiny csoport sajátja volt, lefoglalja a párt számára, ami korábban közkincs volt, és eközben átitatja a szavakat, a szócsoportokat és a mondatformákat a saját mérgével, félelmetes rendszere szolgálatába állítja a nyelvet, és a legerősebb, legnyilvánvalóbb és legtitkosabb propagandaeszközét teremti meg benne.
Mert a nyelv csak félig tudatos valami.
Remek cikk! Sok munka lehetett végigbogarászni a régi újságokat, de megérte!
Eszed.
Szerintem nincs.
Alapvetően Eszed-del értek egyet, hiszen kár úgy csinálni, mintha nem számítana, melyik orgánum mögött milyen érdekcsoport áll. Félrevezető dolog ide keverni mindenféle eszmetörténeti és szemantikai felvetést, hogy eredendően mit jelentett, vagy számomra mit jelent a “liberális” kifejezés. A gyakorlat nem ideológiákról szól! A lapok hirdetési és egyéb befolyó pénzből élnek, és nem az eladásokból, következésképp kiszolgálják kenyéradó gazdáikat. Ennélfogva igenis lényegi kérdés az, hogy kinek ki a kenyéradója, melyik lap melyik érdekcsoport szekerét igyekszik tolni. Mindent ahhoz képest kell értékelni.
Egyébként a híreknél valóban nem kellene minősítő jelzőket alkalmazni, de azért ne feledjük, a bélyegek osztogatását éppen a magát “fősodratú” médiának nyilvánító “mértékadó” (értsd liberális)orgánumok kezdték, amikor pl. a palesztín szabadságharcot folytató El Fatah-ot kizárólag a “szélsőséges El Fatah” szóösszetételben hajlandó említeni, miközben a palesztínokat a saját hazájukban rabszolgaként elnyomó Izrael államra még csak véletlenül sem használ hasonló jelzőt. Vagy semmilyen hírben nincs helye jelzőnek, vagy mindegyik hírben van, kettős mérce nélkül!
Kiélezett helyzetekben ki éhezett,az nem volt magánál?Ember.Te is hasonlóképpen járnál ha keveset ennél.Egyél minél többet,egészségesebbeket,hogy kevesebb legyen a beteg ember.
És még nem volt szó arról, hogy a Le Monde által közöltek megfelelnek-e a
valóságnak ?
a Napóleonos újságcímek voltak már?
1. A korzikai szörnyeteg partra szállt a Jouan-öbölben
2. Az emberevő Grasse felé nyomul
3. A trónbitorló bevonult Grenoble-ba
4. Bonaparte elfoglalta Lyont
5. Napóleon Fontainableau-hoz közeledik
6. Őcsászári felségét hű Párizsa holnap fogadja.