Éles szemű kolléga szúrta ki, hogy az utóbbi időben már a Le Monde sem a régi, legalábbis ami az átalakulóban lévő MTI szövegeit illeti. Ítélkezni talán korai lenne, az alábbi összehasonlítás és az 1949-ből származó, forrásmagyarázó bizalmas tájékoztató legyen inkább afféle figyelemfelhívás.

Nézzük a Le Monde mellé biggyesztett jelzőket az MTI híreiben, az elmúlt két hétből:

„a párizsi Le Monde” (arról ír, hogy feltörekvő országok cégei vásárolják fel fejlett versenytársaikat)
2011. január 23.

a francia liberális napilap” (az Európai Bizottság aggályairól)
2011. január 22.

“a liberális francia újság” (elemzi Orbán EP-s szereplését)
2011. január 20.

“a párizsi Le Monde” (ír Stéphane Hesselről)
2011. január 20.

“a Le Monde című párizsi napilap” (elemzi a tunéziai helyzetet)
2011. január 17.

a francia liberális újság” (számol be a magyar kormány által a határon túliaknak ígért útlevélről)
2011. január 14.

“a Le Monde című napilap” (tudósít a francia sztrájkról)
2011. január 13.

“a párizsi Le Monde” (ír egy kiállításról)
2011. január 13.

“a mértékadó liberális újság” (ad hírt a szélsőjobboldali Le Pen párt elfogadottságának növekedéséről)
2011. január 12.

“a liberális francia újság” (ír Orbán bírált politikájáról)
2011. január 11.

A minta kicsi ugyan, az irány azonban látható: a kormányhoz bevallottan “lojális közszolgálati médium” a honi nemzeti körökben többnyire szitokszóként használt “liberális” jelzővel tompítja a rangos külföldi sajtótermékekben megjelenő bírálatokat (hasonlóképp járt a korábbi “vezető lengyel lap”, a Gazeta Wyborcza is, amely most már többnyire csak “balliberális”-ként szerepel).

Az MTI archívuma 1988-ig visszamenőleg elérhető a weben, ebből kiderül: hasonlóra volt példa a 80-as évek végén is. 1988. november 20-án a “legtekintélyesebb francia újságnak” adott interjút Grósz Károly, a “tekintélyes Le Monde” írt Grósz párizsi látogatásáról előző nap, egy nappal korábban azonban csupán a “Le Monde” közölte három vezető emigráns közös levelét (persze ez bizalmas anyagként jelent meg, ott nem volt szükség címkére). 1989. szeptember 8-án “a tekintélyes párizsi napilap” hozta az MSZMP elnökének nyilatkozatát, és ugyancsak “a tekintélyes francia Le Monde” közölte – “még az egynapos nyomdászsztrájk megkezdése előtt” – Nyers Rezső pályafutását egy arcképes életrajzban, és értékelte a magyar pártvezetés átalakítását. Ezzel szemben csupán a “Le Monde című francia lap” idézte 1989 júliusában a lengyel ellenzék kiemelkedő személyiségét, és ugyanennek a “Le Monde című francia lapnak” nyilatkozott Carter volt amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a kelet-európai reformok támogatásáról. 1989. június 25-én a “tekintélyes Le Monde” közölt vezércikket Romániáról, ahol “a szögesdrót kerítés célja az erdélyi magyar kisebbség tömeges távozásának feltartóztatása”, Nagy Imre temetéséről azonban csupán a “Le Monde” számolt be pár nappal korábban.

Ha ez valóban gyakorlat lenne, és valami hasonlót követne a mostani szerkesztőgárda is, felhívnám figyelmüket az akkoriak következetlenségre: 1989 szeptemberében “a tekintélyes francia lap” számolt be a KGST válságáról, a “befolyásos Le Monde” adott hírt a Nemzeti Kerekasztal megállapodásairól, és “a nagy tekintélyű francia napilap” tudósított a negyven évvel ezelőtti Rajk-perről. 1989 júniusában az MTI által “tekintélyes”-nek titulált Le Monde állítólag a címoldalán közölte a “Magyarország ördögűzi múltját” című cikkét, és ugyanez a “tekintélyes Le Monde” közölt keretes írást a “vasfüggöny” lebontásának kezdetéről 1989 májusában.

A Le Monde azok közé a lapok közé tartozik, mely elsősorban tekintélyes, s csak aztán valamilyen irányultságú. Ha el is fogadjuk, hogy utóbbi fontos a hírértelmezés szempontjából, miért nem fontos mindenhol? Vajon mindegy-e, a fenti példáknál és logikánál maradva, hogy a sztrájkkal kapcsolatos interjút vagy a szélsőjobbról szóló háttérelemzést egy liberális vagy egy konzervatív lapból szemléztük?

Mindez azért is furcsa, mert az MTI már 1956-ban tudta, hogy “a Monde” “külpolitikai szempontból a legbefolyásosabb francia lap”, még ha kicsivel később a forradalommal kapcsolatos tudósításokat a “Le Monde cimü párizsi esti lap”-ból vették is át, természetesen szigorúan belső használatra.

A bejegyzés végére pedig, elrettentésül álljon itt egy 1949-es, belső bizalmas MTI-kiadvány a források értelmezéséről:

Fotó: fortepan.hu + MTI Archívum