2010. dec. 18.
Hálátlanság
marinovEz a mostani bejegyzés nem egy legenda, inkább afféle tanmese. Kíváncsi lennék, mit gondoltok az üzenetéről, és mi a válaszotok a morbid mese végén feltett kérdésre.
Egy kis háttérinfó: a szöveget az akkori “modern fiataloknak” szóló Fiúk-lányok könyve 1962-es számában találtam – Két néger legenda címmel futott, ez keltette fel a figyelmemet. Fordítója Radnóti Miklós, és talán a Karunga, a holtak ura (néger mesék) című, antikváriumokban is nehezen és drágán hozzáférhető kiadványban jelent meg eredetileg. Maga a mese egy remek, köríves történet, azt azonban nem tudom, hogyan hatott volna rám, ha tizenéves “modern fiatalként” kellett volna elolvasnom. Szerintek milyen üzenetet szerettek volna a kötet szerkesztői a fiataloknak sugallni ezzel 1962-ben? Illetve: mi a válaszotok a szövegben feltett kérdésre?
“Megmart valakit egy kígyó. Az emberek üldözni kezdték, meg akarták ölni; a kígyó szökött, hogy rejtekhelyet találjon magának.
A réten egy kapáló emberrel találkozott.
- Hozzád jövök – szólt rá -, rejts el engem!
- Jól van – felelt az ember -, ott egy odvas fa, húzódj meg benne.
- De ott megtalálnak!
- Akkor bújj be abba a termeszbolyba ott!
- Ott se tudok elrejtőzködni!
- Hát hová bújtassalak?
- Nyisd ki a szádat – szólt a kígyó -, majd bemászok, és így jól el leszek rejtve.
- Nem, nem – kiabált az ember -, mert jótetteimért, tudom, rosszal fizetsz majd.
- Nem, nem bántalak, ne félj.
- No, jó – mondta a paraszt -, bújj a számba, és rejtőzz el.
Kinyitja a száját, kígyó bekúszik. Üldözői megérkeznek, mindenütt keresik, de nem lelik seholl. Dühösen térnek vissza a faluba.
- Most már kimászhatsz – szólt az ember -, elmentek.
- Hogy én kimásszam? – válaszolta a kígyó. – Hát megbolondultál? Én kimásszam innen a te kedvedért, te pedig kuszkuszt eszel majd, és vizet iszol rá? Hogyisne! Hálából, amiért jót tettél velem, nem nyúlok a szívedhez, sem a beleidhez, de megeszem a kuszkuszt, amit eszel, megiszom a vizet, amit iszol. Ezzel megelégszem – majd hozzátette: – De kimászni innen, azt már nem fogok…
Mikor az ember megértette a történteket, elkezdett siránkozni, a hasa meg mintha felfordult volna. Sírva ment haza. A felesége és a gyermekei megkérdezték tőle:
- Mi történt veled?
- Kígyó van a hasamba: segítettem rajta, ő meg cserébe becsapott engem.
Erre elkezdtek mind siránkozni.
Amíg így jajveszékeltek, arra repült egy flamingó. Mikor meghallotta őket, leszállt és megkérdezte:
- Miért sírtok?
Az asszony így felel:
- Sírunk, mert kígyó van a férjem hasában.
- Hát ha csak ez a baj – mondja a flamingó, ezen könnyen segíthetek. De – tette hozzá – nagy hála jár ezért, és én attól félek, hálátlanság lesz a bérem.
- Nem, nem – ígérte az ember -, nem leszek hálátlan!
- Hát jó – szólt a flamingó -, nyisd ki a szádat.
Az ember kinyitotta, és a flamingó bedugta a lábát.
A kígyó érezte, hogy valami mozog. Azt gondolta ott bent: „Biztosan kuszkusz.” és kitátotta a száját. De csak a flamingó lábát kapta be. A flamingó gyengéden kifelé húzta a lábát, és lassan felemelkedett a levegőbe: a kígyó jött vele. Mikor elég magasan volt már, lerázta lábáról a kígyót, s az szörnyethalt a földön.
Visszaereszkedett erre a flamingó, és az emberhez fordult:
- Adj két csirkét nekem.
- Itt van mindjárt egy! – válaszolt az ember, s e szavakat mondván, megragadta a flamingót. – Most már csak egyet kell találnom.
A flamingó pedig így szólt:
- Nem is vártam mást tőletek!
- Nem érdekel – felelte az ember, kinyitotta a tyúkólat, benyomta a flamingót, és rázárta az ajtót. – Megyek, keresek másik csirkét is, és ha együtt lesztek mindketten, megöllek titeket – ezzel kiment.
De az asszony így szólt:
- Nem tűrhetek ilyen hálátlanságot! – fölkelt, kinyitotta a tyúkól ajtaját, és azt mondta a madárnak: – Szállj el!
A flamingó kibújt a tyúkólból, de mielőtt elrepült volna, kiverte az asszony két szemét.
Melyik volt a hálátlanabb: a kígyó, az ember vagy a flamingó? Az asszony baját mindhárman együtt okozták.
Ezzel vége is.”
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Hát, ez kemény dió. De sajnos ilyenek vagyunk. Amíg baj van, ígérünk fűt-fát, aztán nagyon hamar elfelejtjük, hogy milyen szorult helyzetben is voltunk. Hogy ne menjek “messzebb ” példáért, mikor Jézus meggyógyított 10 leprást, közülük is csak 1 ment vissza hálát adni. Nem új keletű dolog ez sajnos.
politikusok tanmeséje
te jóságos isten… horror.
szerintem ha egészében nézzük, akkor persze a flamingó, mert mégiscsak megvakított valakit. de ha egyenként vesszük, akkor szerintem a kígyó.
Ne nyelj le kigyot
Kicsit olyan Blöff-Ravaszazagy-Torta-Spíler jellegű mindenki átbasz mindenkit a mese.:) A flamingó nem volt hálátlan, ő nem tartozott senkinek. A kígyó és az ember viszont kimerítette a hálátlanság fogalmát. Az ember volt a legrosszabb, hiszen ő tudatosan meg is ölte volna a flamingót, míg a kígyó – bár hálás nem volt -, de életben hagyta az embert. Más vélemény esetleg pro & kontra?
Minden jótett elnyeri méltó büntetését. A szép az benne, hogy aki arra számított, amit kapott cserébe, az is segített. Szegény asszony a sor végén nagyon megjárta.
Az ember volt az egyetlen, aki meg is ígérte a jót (nem csak hogy nem bántja – mint a kígyó az embert), és nem tartotta meg.
A kígyó csak azt ígérte, hogy békén hagyja, és békén hagyta.
Az ember a flamingónak jót igért, és nem tette meg, ő hálátlan volt.
A flamingó viszont nem igért semmit az asszonynak, ha kiengedi.
De talán a flamingó volt a legdisznóbb, mert ő olyannal tett rosszat, aki önszántából segített.
Na, és ha azt nézem, hogy mi a hála, akkor:
“Spinoza definiciója: «a szeretetnek az a vágya v. törekvése, melynél fogva, aki a szeretet hasonló indulatából velünk jót tett, azzal mi is jót tenni iparkodunk.»
Eszerint a flamingó a ludas.
Erről a sztoriról a Tűzfal című film jutott eszembe, a falmingó-asszony esetével párosítva. Ott is az volt, hogy a bankrablók megszállták a banigazgató házát, túszul ejtve annak családját. Több bankrabló volt, volt köztük, olyan aki durván bánt a családdal,de volt olyan is aki kedves volt velük. De aki kedves volt, az még ugyanolyan vétkes, hiszen ő is részt vett a túszulejtésben. Szóval a lényegen nem változtat az, hogy asszony önzetlen vot, mert nem tett semmit akkor, amikor a férje bezárta a flamingót – csak később gondolkodott el arról, hogy ez mennyire hálátlan. Ebből következőleg, pedig a flamingó, nem hinném, hogy hálátlan volt. Én se hajlonganék kezet csókolva az előtt, aki részt vett a szabadságom megfosztásában, mégha később meg is gondolta magát. Kicsit fáradt vagyok már, nem tudom mennyire érthető az álláspontom…
desz@r… XD
Szerintem az ember volt a legaljasabb, de a leghálátlanabb a flamingó. Azóta is ezen kattogok.
Szerintem az emberek voltak a felelősek, akik üldözni kezdték a kígyót, pedig csak a természetének megfelelően viselkedett.
Hogy ebből mi a tanulság? Ha beleavatkozunk a természetbe, nagyon nehezen tudjuk úgy helyrehozni, hogy valami vagy valaki ne károsodjon még jobban. (mondom, szerintem 
)
Mi az, hogy “néger mesék”?
Rásszizmúúús!
Mindjárt visítani fog a kígyó, akit befogadtunk, hogy rásszizmúúús!
De említhetem Wass Alberttől A patkányok honfoglalását is.
Bocs, nekem ez jut eszembe.
Felelősek voltak, de nem ők voltak a hálátlanok. Furcsa is lett volna.
Nem értek egyet én sem a természetbe beleavatkozással, de más állat is elűzi az ellenségeit, mi is, hiszen mi is ide születtünk, a természet részeként, valahol nekünk is élni kell.
Gödeli mese. A különböző szereplők szempontjából nem lehet a hála fogalomra közös nevezőt találni. Legfeljebb az ígéret betartása/megszegése lehet közös viselkedési alap, de az a hála szempontjából ambivalens. Ne hasonlítsuk a hangyát a katicabogárral, hiszen a katica a pontjaival még az egyetemre is bejuthat, ha van elég.
Az embert az őt ért sérelemért a flamingón áll bosszút, a flamingó pedig az asszonyon… szegény asszony itta meg a történések keserű levét…
Ja, és még a hála fogalmával (értelmezéséve) kapcsolatban:
egy G.B.Show idézet: Ne kívánjunk jót sem embertársainknak, hátha más az ízlésük!
és egy kínai átok: Élj ezer unalmas évet!
Biztos hogy ugyan azt értjük mindketten ugyanazon? Én bármit félre tudok érteni már negyedkor!
Ezek de jók!
@Marinov: Engem az érdekelne a legjobban, hogy Ön mikor, milyen körülmények közt, és milyen apropóból olvas 1962-es Fiúk-lányok könyvét? (Nem mintha ellenezném, csak manapság elég szokatlanul hangzik. Inkább azzal szoktak kezdődni az ilyen beszámolók, hogy “kaptam egy kör-ímélt”, vagy “böngészgettem a neten”…)
@az előttem szólók: a teljes nevüket, de idegenes írásmóddal megadó kommentelők egy klub tagjai, vagy egy családé, akik egyszerre leültek UL-t olvasgatni? Vagy egy személy önmagával folytatott beszélgetésének lehetünk tanúi? (Nem mintha ellenezném, csak a technikára lennék kíváncsi. Új jelenség az UL lapjain.Vagy csak véletlen egybeesés?)
Egyebek: Mit akarhatott a flamingó a csirkékkel? Milyen kígyó eszik kuszkuszt?
Továbbá: Az ilyesféle tanmesék szerintem jórészt érthetelenek az adott kultúra ismerete nélkül. Nekem elég sánta a történet. Világos, hogy a hálátlanságról szól, de ha egy mondatban foglalnám össze a mondanivalót, valami ilyesmi jönne ki: “Szószegés rossz vért szül, aztán más issza meg a levét!” Gondolom, a mese szülőhelyén a kígyó meg a flamingó más történetekben is szerepel, általában is van valami jelentésük, szokott szerepük. Ez a mese is olyan, mintha több meséből gyúrták volna össze. Számomra a görög tragédiák is ilyenek, erkölcsiségük ellentmondásos, érthetetlen, mai értelmezésük töredékes.
’62-ben a szerkesztőség által közvetíteni szándékolt üzenet ez lehetett: “Ilyenek a gaz kapitalista-imperialista-klerikális osztályok, az asszony kivételével.
Az asszony az ideológiaiag képzetlen, de eredendően jószándékú proletár megtestesítője. Ha járt volna marxista-leninista (foxi-maxi) egyetemre, akkor még ma is látna.”
XD helyettesíti a szmájlit?
Kedves Janoss!
Két kérdésre is nekem kell válaszolnom. Az egyik a Fiúk-lányok könyve. Hosszú történet, röviden: egy tíz évvel ezelőtti novellámba innen vettem egy fejezetcímet. Nemrégiben rákerestem a neten, és megtaláltam a teljes tartalomjegyzéket. Itt kiszúrtam a legenda szót a Két néger legendákból, így beszereztem a könyvet.
A magukat fordítva nevezők kérdésben pedig: azokat a válaszokat én magam hoztam át a Facebookra kitett bejegyzésajánlóból, hogy egy helyen meglegyen az összes hozzászólás. Ott azonban így szerepelnek a nevek. Kicsit több kézimunkával persze meg lehetne fordítani, de nézze el nekem, hogy ez idő hiányában most elmaradt.
Leghálátlanabb az ember. A kígyó pofátlan, a flamingó igazságtalan, az asszony lúzer. Tanulság: ne avatkozz mások dolgába, mert megvakulsz.
A történet gondos elemzése során látni való, hogy
- Az ember a főhős, és Ő A VESZTES IS, hiszen őt (is) sújtja neje vaksága!
- Legalább 5-6 lépést megtesz, mielőtt erejét veszti egy szerencsétlenség!
A történet tanulsága az, hogy
- No lám, így működik a világ!
- Aki nem uralja érzelmeit, bajba jut!
- A hálátlan mindig hetedíziglen bűnhődik.
Mindenki előre szólt, hogy nem bízik a másikban, a másik mindig hazudott. A leghálátlanabb szerintem is az ember – a flamingó inkább csak dühös volt.
“Kígyót melenget a keblén…”
Leghálátlanabb a flamingó. Az asszony kérés nélkül segített rajta (ami magasabb rendű, mint kérésre reagálni). Sőt, azután, hogy a flamingó őt is hálátlannak mondta „nem is vártam mást tőletek”.
Milyen üzenetet szerettek volna a kötet szerkesztői a fiataloknak sugallni ezzel 1962-ben?
Ez a kis történet annyira más, mint amilyenekkel tipikusan találkozhatott az akkori ifjúság ebben a műfajban: átfésült magyar népmesék és Grimm-mesék, keresztény és zsidó szent könyvekből való történetek, ahol jóra jó, rosszra rossz következik. Ha előbb nem, a túlvilágon biztosan. Talán kissé érvényteleníteni szerették volna ezeket. Egy (akkor még kemény, nem sokkal 56 után), diktatúrában inkább ne segítsék egymást az emberek, az jobb a vezetésnek. Izolált, egymás sorsa iránt közömbös, vagy éppen a rossznak örülő alattvalókat könnyebb fékentartani. Sokan olvashatták…
De lehet, hogy csak úgy, minden célzatosság nélkül került be a mese a könyvbe, és mint érthetetlen és emiatt az állambiztonságra veszélytelen sztorit átengedték a cenzúrán.
A történet igazából rendben van, a világ harmóniája nem borult fel:
- az Asszony már korábban is vak volt, ha társa volt egy olyan emberhez, aki mérges kígyót rejteget, és fűt-fát ígér.
- a kígyó meghalt, elnyerte a büntetést, amúgy is üldözték, halál várt rá.
- a flamingó sem csalódott, tudta, hogy hálátlanság lesz a bére
Mi is a hála? A segítség nem áru. Legtöbbször nem 1:1 arányban viszonozzuk a segítséget. Segítséget azoknak kell adnunk, akiken segíteni tudunk. A szüleinktől kapott törődést is elsősorban a gyerekeink felé törlesztjük, a szüleink felé általában a törődésüknek csak egy apró töredékét viszonozzuk. És ez így is van rendjén. Az erősebbektől kapott segítséget is legtöbbször a tőlünk gyengébbek felé viszonozzuk. A hála útvonala hosszú, nem egy szimpla adok-kapok üzlet.
Az emberi méltósággal és jó erkölcsi érzékkel rendelkező embereknél a másoktól kapott segítség és a másoknak adott segítség egyensúlyban, harmóniában áll, sőt inkább pozitív a mérleg.
Az utóbbi 30-40 évben kialakult morális válságban azonban a értékrend felborult, nagyon sokan kihasználják az áldozatkész, segítőkész embereket, az állami és a karitatív szervezetek (szerintem álságos) jótékonykodása folytán berendezkedtek mások támogatására, már nem akarnak és már nem is képesek sem magukon, sem másokon segíteni.
Úgy vélem, hogy az egyre nagyobb létszámú tehetetlen, enervált, emberi méltóságát elvesztő réteg eltartása komoly tényezője, egyik oka a gazdasági válságnak is.
Azt a krisztusi üzenetet, hogy az éhezőnek nem halat, hanem hálót kell adna, ideje volna már megszívlelni.
Nem kellett volna beleolvasnom, de ha belegondolok a Piroska és a farkas meséje se sokkal jobb, bár ott legalább akad egy sajátságos szemléletű megoldás. Néger gyerek még nem voltam, de ha ezt a horrort olvassák arrafelé, nem is szeretnék az lenni.
Mivel sem a kígyó, sem a flamingó nem tud beszélni, sokkal valószínűbb, hogy az ember vakította meg a feleségét, de ahhoz gyáva volt, hogy bevallja, inkább kitalált egy mesét. És még őt sajnálja a világ: szegény!
Ez így életszerű!
Ha végig nézünk a történelmen, vagy a politikusok meséin, nem nehéz hasonlóságokat felfedezni. A reakciók érdekessége pedig, hogy a legtöbben a mesét elemezgetik, és senki nem a bűnöst keresi, nem firtatja, hogy “hisz az állatok nem is tudnak beszélni”!
Janoss hideg racionalitása legalább annyira helyénvaló, mint kokomo megjegyzéseinek bölcsessége és Hálátlan szellemes magyarázata. Mindegyikükkel egyetértek.
Feltűnt azonban a mese végső kérdésének (“Melyik volt a hálátlanabb: a kígyó, az ember vagy a flamingó?”) egy másik interpretálási lehetősége: hogy ez talán nem is kérdésfelvetés, hanem egy furcsán megfogalmazott felkiáltás, legalábbis a következő mondat tükrében (“Az asszony baját mindhárman együtt okozták”), amely ha mellékmondat lenne, a “hiszen” kötőszóval kezdődne, s amely a “mindhárman” és az “együtt” kollektív értelmű szavával közömbösíti a “melyik” kérdőszó szelektív tartalmát.
Amúgy sem hiszem, hogy létezne egy “hálátlansági sor” kisebb és nagyobb hálátlanságokkal: a hálátlanság egyszerűen csak egy viselkedés, illetve mentalitás, függetlenül attól, hogy milyen keretek közt nyilvánul meg. Ha pedig van ilyen sorrend, azt a keretek (s főképp az értelmezési meg a dramaturgiai keretek) határozzák meg, nem pedig a hálátlanság megnyilvánulásai.
S még valami: a nagy (evolúciós – mikroökonómiai) versenynek része a hálátlanság és a mögötte álló önzés – ebben a tekintetben pedig nem különbözik ember és állat. Persze nem igazolni akarom, csak arra utalok, hogy semmi haszna különbséget tenni ember és állat közt (sőt, bizonyos értelemben igazságot keresni is elhibázott törekvés a történetben – annak, hogy az oroszlán elejti a zebrát és az ember megöli a csirkét, hogy mi, élőlények kihasználjuk egymást: élősködünk a másikon, érdekeink miatt elpusztítjuk vagy bosszút állunk rajta félelmünkben vagy önbecsülésünk visszaszerzése végett; mindennek, vagyis az evolúciós harcnak nincs igazságdimenziója).
A flamingó csak simán bosszút állt, semmi előnye nem volt az asszony megvakításából!
És itt a lényeg:
az ember “működéséből” következően haszonmaximalizáló, azaz a legkisebb ráfordítással (anyagi vagy erő-) maximális előnyt-hasznot szerezni, tudatos törvényszegés esetén a kockázat ezt még meg is fűszerezi . A hála ezen belső “törvényszerűség” legyőzését jelenti, melynek szintje minden emberben más és más.
A főhős valójában az asszony, az egyetlen, aki nem érdekből cselekszik. A többi figura romlott, jutalmat vár a segítségéért, mint a flamingó, vagy előre kiszámítottan csapja be segítőjét, közönséges gonoszságból. A kérdés a végén szvsz szónoki álkérdés: mindannyian felelősek az asszony tragédiájáért, értelmetlen méricskélni a bűnösségük fokát.
Ez igazából egy mélyen humanista mese, ami a jóság kiszolgáltatottságáról és az ártatlanság sebezhetőségéről szól, amik törvényszerűen elpusztulnak egy kígyótörvények uralta világban.
Minden tettünknek következménye van. Vagy ránk, vagy valaki másra nézve. Van, amit el tudunk hárítani, és van, amit nem.
Tarantino biztos ilyen meséken nőtt fel.
Tarantino biztos ilyen meséket mesélt magának!
Afrikában biztos van olyan törzs, ahol a hűtlenség “jutalma” a megvakítás.
Mivel ez nagy szégyen, az asszony kitalálta ezt a történetet, hogy a szomszédok ne tudják meg hogy csalja a férjét. Egyébként is női logika alapján épül fel a történet. Kuszkuszt evő kígyó, a flamingó mint csirke…
A kigyo a szemetlada, aki igerget mindent, de tudja hogy ugysem tartja be.
Az ember a kicsinyes balek, aki erzi hogy atverik, megis hagyja magat, serelmet mason veri le.
A flamingo a segitokesz naiv, aki radobben hogy voltakeppen kicsinyes balek, ld az elobb.
Az asszony a joszivu, akinek: “Jutalmad az lesz, ha valaki megbuntet majd.”
Tehat a kigyoe az 1. helyezes.
Eszed legyen, ne igazad!
Jó ez a kis mese, azt az ördögi kört mutatja, amelyben a nyomor és az igazságtalanság újratermeli önmagát. Én az embert tartom a legkevésbé bűnösnek: a kígyó indította el az egész folyamatot, és az ember csak a kígyótól elszenvedett igazságtalanság hatására lépett erre az útra. Az, hogy az ember már messzebbre volt hajlandó elmenni (ő meg is ölte volna a flamingót), teljesen természetes: az igazságtalanság úgy növekszik, mint a lavina. Ezen az alapon tehát én a kígyót tartom a leghálátlanabbnak: ő még teljesen szabadon döntött, úgy tért le az igaz útról, hogy még nem volt része a hálátlanság láncolatának.
Most, hogy így olvasom a kommentek sorát, olyannak tűnik az egész, mint egy terápiás csoportfoglalkozás. Maga a mese is teljesen alkalmas egy ilyen jellegű beszélgetés-indítónak. Már csak egy csoportvezető terapeuta hiányzik, aki a személyes élményekre visszafordítja a társalgás menetét…
Ugyanakkor azt is látom, hogy bár a cikkben semmi szex, semmi politika, semmi botrány nincsen, mégis jelentős érdeklődésre tart számot (sok a komment). Úgy látszik, sok embernek van igénye morális alapjaink tisztázására, megfogalmazására, és kinyilvánítására. Meglepő fordulat ez számomra, de inkább kellemes meglepetésnek tartom.
“A főhős valójában az asszony, az egyetlen, aki nem érdekből cselekszik. A többi figura romlott, jutalmat vár a segítségéért, mint a flamingó, vagy előre kiszámítottan csapja be segítőjét, közönséges gonoszságból. A kérdés a végén szvsz szónoki álkérdés: mindannyian felelősek az asszony tragédiájáért, értelmetlen méricskélni a bűnösségük fokát.
Ez igazából egy mélyen humanista mese, ami a jóság kiszolgáltatottságáról és az ártatlanság sebezhetőségéről szól, amik törvényszerűen elpusztulnak egy kígyótörvények uralta világban.”
olyan jo hogy nem bírtam részletet kiemelni belőle, de szvsz az utolsó mondatban van a velős igazság.
“Mikor az ember megértette a történteket, elkezdett siránkozni, a hasa meg mintha felfordult volna.”
Magyarul ijedtében beszart
bio
szerintem egyaránt hálátlan mindenki
Mondjuk, ez a mese sokkal inkább felkészíti a büdös kölköt a való világra, mint a magyar népmesék zöme
bio
@jani, a kemény : így igaz. Ráadásul mindegyik ugyanolyan mértékben hálátlan, egyik sem többé vagy kevésbé, mint a másik.
Hát nem tudom… Ha vázoljuk a helyzetet:
Az asszon nem kért semmit, a flamingó nem ígért semmit. Nem kér + nem ígér= kikaparják a szemem.
Csóri csávó majdnem meghalt. Megfogadta bármit megkap a flamingó ( ki éppen életét kockáztatta az emberért), aki ugye a szegény sorsú családfő életéért cserébe potom két csirkét kér. egyenlet: keveset kérek + sokat várok = kaja leszek
a kígyó alaphangon szemét volt mert nem volt hajlandó vállalni tettének következményeit. az ember a bűnsegéde lett, és így mint amúgy is könnyen bepalizható egyedet a kígyó nem volt rest kihasználni az alkalmat és emberünk parazitája lett… ha menekülök egy flamingó nyír ki…
végső konzekvencia: a flamingó a világ legaljasabb állata, mert nem elég hogy gyilkos, követelődző még a szememet is kiszedi…
xD
Sokat elárul a “mese” keletkezéséről, hogy a Karunga, a holtak ura c. könyv 1944-ben jelent meg Radnóti fordításában. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy valódi fordításról van -e szó (milyen nyelvről? milyen mű fordítása? hol is jelent meg az eredeti?), vagy fordításnak “álcázott” tanmesék, a korszakról szólnak… Olvassuk ezzel a szemmel…
LD-nek:
Lehet, hogy Radnóti a megjelenés kulcsa?
Ha ő fordította (írta, ferdítette, benne volt a keze) az csakis jó, szép és nemes lehet. Ha a Cenzor nem érti, attól még remek mese lehet, léleképítő is meg minden. A néger meg a másik húzószó lehetett a megjelenés idején.
[...] a sor – fejezzétek be. Aki pedig nem vett részt a korábbi játékban, itt megismerkedhet a Hálátlanság című mesével is. Megosztások: , function iwiwshare_click() [...]
A tanulság az: ha nem kérik a segítséged, maradj veszteg és nem buzgólkodj ha kell ha nem.
És mi lett azzal az emberrel, akit megmart a kígyó? Meghalt, mert ahelyett, hogy kiszívták volna a sebéből a mérget, az emberek elkezdték a kígyót üldözni. Ha nem kezdik el üldözni, akkor az egész nem történik meg. A kígyó nem tett mást, csak amihez értett: mart.
Ettől függetlenül a flamingó volt a ludas (vagy a lúd a flamingós).