“A címben idézett mondat 1952. szeptember 20-án hangzott el, a magyar válogatott Európa-kupa-mérkőzésen a berni Wankdorf-stadionban lépett pályára Svájc ellen. Negyedóra elteltével az esélytelenebb Svájc már 2-0-ra vezetett, amikor Puskás az oldalvonalnál megkérdezte Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, nem lenne-e kis pénz a csapat számára. Az elutasító válasz után hangzott el: ‘Kis pénz – kis foci, nagy pénz – nagy foci.’ Félidőben összeült a válságstáb, lett ‘prémium’, nyert a magyar válogatott…” – idézi az Origo az “Egy legenda életre kel” című regényből a Puskásnak tulajdonított mondatok leghíresebbikét.

Mit írt a meccsről a korabeli szaksajtó?

A legenda már ott hibádzik, derül ki a meccs statisztikáit bogarászva, hogy bár a svájciak a 11. percben már valóban 2-0-ra elhúztak, Puskás még az első félidőben – azaz az állítólagos oldalvonali számonkérés és a szünetbeli ígéret között – egyenlített (a 36. és a 45. percben szerzett góljaival). Kulcsmomentumnak inkább Hidegkúti korai, 31. percbeli becserélése tűnik, ami után a magyar csapat beszorította svájci ellenfelét.

A találkozóról így írt másnap a Népsport: „Szünetben a magyar csapat öltözőjében eleinte meglehetősen ideges a hangulat. Mándi Gyula állami edző igyekszik megnyugtatni a játékosokat. Megállapítja, hogy most már jól megy a játék, és nincs ok az idegességre. A játékosok a mély talajra is panaszkodnak, de általános a vélemény, hogy sikeresen meg fogják oldani a reájuk bízott feladatot a második félidőben. Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese is belátogat az öltözőbe. Ő elégedett a játékkal, de figyelmezteti a játékosokat, hogy szünet után feltétlenül fokozzák az iramot és akkor a győzelem biztos lesz. A szünet után a magyar játékosok nyugodtabban vonulnak ki a pályára.”

Ugyanebben a számban Puskás teljesítményéről így írnak: „Puskás nemcsak a magyar együttes, hanem az egész mezőny legjobb játékosának bizonyult. Hatalmas munkabírása mellett harcos erényeit is csillogtatta. Fáradhatatlanul és nagy lendülettel vitte fel a labdát, helyzetbe hozta társait és mellett két gólt is lőtt.”

A lap megszólaltatja Puskást a meccs után: „Egy percig sem gondoltunk arra, hogy elveszíthetjük a mérkőzést, a svájciak vezetése csak azt jelentette, hogy nagyobb feladat előtt állunk, mint talán kezdetben gondoltuk. Az egész csapat lelkesen és kitűnően játszott.”

Harmadnap Feleki László elmélkedik a Népsportban a meccsről: „Olyan mérkőzés volt ez, amelyet egyformán láttak valamennyien, akik csak végignézhették ezt a kitűnő játékot. De vajon igazuk van-e azoknak, akik a magyar csapat nyugalmát, „idegnélküliségét” dicsérték. Amikor a mérkőzés után hazafelé mentünk, az autóbuszban Puskás mellé kerültem. Kissé még fejfájósan mondtam neki: Megvallom nagyon ideges voltam az elején! – Én is… – vágta rá Puskás gyorsan”.

Szeptember 25-én, szintén Feleki így ír a hazaérkező csapatról: „Amikor szerdán reggel 8 óra tájban befutott a vonat a Keleti pályaudvarra, boldogan ugráltak le válogatottjaink a vonatról. Hosszú volt az út, Gyula bácsi! – mondta Puskás Hegyi Gyulának, az OTSB elnökének, aki a válogatott csapat üdvözlésére jelent meg. Hosszú volt az első félóra is, amit rádión hallgattunk – válaszolt mosolyogva Hegyi Gyula.”

Legenda és valóság

A nyolcvanas évek elején megjelent, Puskás – Legenda és valóság című könyvében Hámori Tibor megszólaltatta a focista pályatársait és magát Puskást is. Többek között a “kis pénz, kis foci” anekdota is szóba került, de mindkét fő érintett tagadott. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy az eset nem történt meg, hiszen egyiküknek sem állhatott érdekében bevallani egy ilyen sztorit. Ennek azonban ellentmond az, hogy Puskás – az akkori rendszer és gondolkodás szempontjából – ennél sokkal szégyellhetőbb dolgokat is gond nélkül elismert Hámorinak: többek között Papp Laci madridi megkörnyékezését vagy a külföldi meccsek utáni csempészakciókat.

“- Öcsi mondta azt is, hogy kis pénz, kis játék, nagy pénz, nagy játék?
– Nekem soha.
– Valami alapja csak van ennek az anekdotának.
– Csak azt tudom, mikor hallottam először. Svájcban Palotást állítottuk be a csapatba Hidegkuti helyett. Már 2:0-ra vezetett az ellenfél, amikor odakiáltottam Mándinak: “Gyula, a Nándit tedd be!” A félidő 2:2 volt és végül 4:2-re győztünk. Puskás állítólag a meccs után a vonaton tette a ‘kis pénz’ megjegyzést. De mondom, konkrétan ilyenre nem emlékszem
” – vall Sebes Gusztáv az anekdotáról.

Pár fejezettel arrébb Puskás így emlékezik: “Először is: én azt mondtam, hogy kis pénz, kis futball, nagy pénz, nagy futball, de ez nem egy mérkőzés kapcsán hangzott el, hanem amikor először felvetődött a profizmus kérdése. Hogy esetleg hivatásos labdarúgók leszünk, érted. S ekkor jegyeztem meg, hogy a profik jól vannak dotálva és nagyobb dohányért többet követelhetnek tőlük. De a profizmust mi nem forszíroztuk, már azért sem, mert ez elvi kérdés volt a mi rendszerünkben, s úgysem tőlünk függött.

Ugyanitt Puskás azt is elmeséli, hogy ugyan jól kerestek, de nem a fociból származott a pénzük. “Magyarországon mindenki tisztában volt azzal, hogy a meccsek prémiumából nem lehet nyaralót építeni. Márpedig a focisták szépen tollasodtak. Mert sefteltünk, apuskám! Hoztuk be az árut külföldről” – meséli Puskás. Hasonlóan nyilatkozik a korról Grosics Gyula is a Puskás Hungary című filmben, megjegyezve, hogy Farkas Mihályon keresztül közölték a focistákkal: az állam nem tudja honorálni a csapat teljesítményét, ezért arra biztatta őket, hogy nyugodtan hozzanak be, amit csak akarnak.

A Sportmúzeum oldalán olvasható szöveg szerint Puskás egy riporternek visszaidézte az időt, amikor “nejlonharisnyáért, pulóverért, egy nyugati cipőért megőrültek a pesti nők”. Akkoriban kihasználták ezt a játékosok, mert engedélyt is kaptak hozzá. “Egyszer azt mondtam Farkas Mihály honvédelmi miniszternek, aki a Honvéd patrónusa volt, hogy jó lenne, ha többet fizetnének nekünk.” – “Ez nem megy. Mit szólna a munkás, ha ti a sokszorosát keresnétek, mint ő. De van egy megoldás. Ti sűrűn jártok külföldre, és tisztában vagyok azzal, miként lehet ezt hasznosítani.” – válaszolta. Világosan értettem a szóból. Ez afféle félhivatalos engedély volt, hogy hozzunk be külföldről olyan árukat, amelyeket idehaza haszonnal el lehet adni.

Hofi száján át

Ha a neten rákeresünk a “kis pénz, kis foci” mondatra, a találatok többségében Puskásra hivatkozva jelenik meg. Vannak azonban olyan írások is, amelyek szerint a forrás Hofi Géza. A sztori ugyanis megjelenik a komikus egy hetvenes évekbeli kabaréjelenetében:

“Jönnek ki a fiúk a pályára, aszongya a Puskás Guszti bácsinak, hogy: Guszti bácsi, kérem, valami pénzt, ha lehetne kapni, hogy az ember itten kimelegszik, minden, meg aztán csak jól jönne egy málnára, ugye? Nincsen pénz? Na ha nincs, nincs. Svájc-Magyarország meccs kezdődik, támadnak a doxáék, 1-0. Aszongya a Puskás, nézze már, Guszti bácsi, ezek berúgják, hát ember az ilyen, már ne haragudjon, itt vendégségben, ugye? Aztán meg vacsora meg minden? Nincs még pénz? Nincs, nincs. … Pénz nincsen, doxáék isoráz, kettő. Aszongya ez a Grosics, nézda, pedig itt álltam, hogy ment ez be, én még ilyet nem láttam. Megint csak a Puskás: Guszti bácsi, nincs még mindig pénz? Nem lehetne kölcsönkérni addig valakitől? Na, nem, nem. Szünet. Második félidő. Jönnek megint a fiúk. Új brillantin, szépen, az a módja neki, jöttek ki. Megint a Puskás: Guszti bácsi, nincs még mindig pénz? Erre Guszti bácsi mondja, van. Erre a többieknek mondja a Puskás, hogy (fütty). A taktikai megbeszélés ez volt. És mindegyik értette …”

A Puskás életéről készült legfrissebb forrásanyag Almási Tamás Puskás Hungary című filmje. Origónak adott interjújában azonban a rendező úgy nyilatkozott, munkája során tudatosan meghúzta, meddig kutatja a Puskást körüllengő legendákat. “Hol van az a pont, ahol a deheroizálás mögött már nem marad senki. De az a fantasztikus élmény számomra, hogy igenis marad, sőt nagyon is marad. Néha játszom a filmben azzal, hogy önmagát leplezi le egy-egy legenda. Például Öcsi nagyon jóban volt Farkas Mihállyal (egykori honvédelmi miniszter, a kommunista párt egyik legfőbb alakja – a szerk.), nyilván a foci szeretete miatt. És mivel Puskást imádta, elnézett neki sok mindent. Öcsi pedig beszólt neki, de nagyon durván. Ilyenekért embereket akasztottak fel. A filmben egy hölgy meséli, aki Öcsi legközelebbi baráti köréhez tartozott, hogy egy fogadáson odament hozzájuk Farkas Mihály hófehér egyenruhában, és az Öcsi megkérdezte tőle, hogy mit keresel itt, te fagylaltosgyerek. Ezután bevágjuk a filmben azt a képet, ahol Öcsi kezet fog Farkas Mihállyal, és minden hiteles, csak épp nem fehér az egyenruha. És ki is nyomoztuk, hogy nem volt rendszeresítve fehér egyenruha a magyar hadseregben. Ezt külön nem magyarázom meg, mert a film nem erről szól – meséli Almási Tamás.

A mondat történetét Galambos K. Attila is hiányolta Almási filmjéből: ” ‘Nagy pénz, nagy foci, kis pénz, kis foci’. Ez talán a legismertebb, Puskás Ferencnek tulajdonított mondat. Az elmúlt fél évszázadban értelmezték sokféleképpen, de az sem bizonyos, hogy valóban a száguldó őrnagy a szülőatyja. A Puskás Hungary című dokumentumfilm megnézése után sem leszünk okosabbak ezen a téren. … El sem hangzik az idézett mondat, mintha sosem létezett volna, nem része a történetnek. Elkészült tehát, moziforgalmazásba került a talán legismertebb magyarról szóló dokumentumfilm, mely ignorálja a legismertebb magyar Magyarországon legismertebb mondatát.”

A válaszért megkerestem Almási Tamást, aki elmondta: filmjében azért nem foglalkozott az idézett kijelentéssel, mert kutatásaik során semmilyen megerősítést nem kaptak arra nézve, hogy Puskástól származna az ismert mondat. Sőt, a megkérdezettek egybehangzóan cáfolták az állítást. Az, hogy ő maga sem ismerte be, a fentiek ismeretében talán elfogadható bizonyíték – véli Almási.

(A Népsportos idézetekért köszönet SZIM kollégámnak, aki kisegített, amikor nem volt időm felmenni a Széchényibe)