2010. nov. 8.
Vonnegut: “Az internet rém fura”
marinov1997-ben kezdett terjedni az interneten az a levél, amely a rövid kísérőszöveg szerint Kurt Vonnegut Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) elhangzott, végzősöknek szóló beszédének leiratát tartalmazta.
Ebben körülbelül arról olvashattunk, hogy az embernek meg kell tanulnia önmagát, szüleit és legjobb barátait szeretni, de nem árt néha bolondozni is egy keveset, továbbá naptejet használni.
Mindezt olyan stílusban előadva, hogy bárki, aki ismeri a szerző műveit, egyből kiszúrhatta, Vonnegutnak semmi köze nem lehet a szöveghez – olvasható a Híres szerzők titkos élete című könyvben. És – mint az hamarosan kiderült – nem is ő írta, hanem Mary Schmich, a Chicago Tribune tárcaírója.
A levél még felbukkanása évében, 1997-ben megjelent magyarul is, a HIX egyik fórumában, ahol egy fordítási hibának köszönhetően – a hosszú élet titkaként emlegetett – naptejből napszemüveg lett:
“Viseljen napszemuveget! Ha csak egy tanacsot adhatnek Onnek, akkor az ez lenne. A napszemuveg hosszutavon nyujtott elonyeit a tudosok mar bebizonyitottak, a tobbi tanacsom viszont semmi megbizhatobb bizonyitekon nem alapul, mint a sajat osszefuggestelen tapasztalataimon” - kezdődik a szöveg, melyből Baz Luhrmann ausztrál filmrendező egy dalt is kreált (mivel valaki ezt is lefordította, így egy feliratos verziót tudok mutatni nektek):
Mint arról a Snopes beszámol, abban az évben egyébként Kofi Annan ENSZ-főtitkár tartotta a beszédet a MIT-es végzősök búcsúzásán. Maga Vonnegut, aki amúgy igen szkeptikus volt az internettel szemben, amikor értesült a világhálón keresztül terjedő incidensről, szűkszavúan így kommentálta az esetet: “Az internet rém fura”.
Update: a trükknek a magyar kiadó is bedőlt, és A hamvaskék sárkány-ban eredetiként tették közre az írást. Ahogy az a Maecenas honlapján olvasható: “A számítógéptől egyébként idegenkedő Vonnegut is rájött a turpisságra, hiszen az adott időpontban nem járt Massachusettsben. És végül rájött a trükkre egy éleseszű, jó szemű Vonnegut-rajongó, aki feltehetőleg betéve ismerhette az író minden egyes szavát. Valahogy gyanút fogott, és kongatni kezdte a harangot. A Maecenas Kiadó viszont lépre ment. A Vonnegut-paródiát eredetiként tettük közzé A hamvaskék sárkány című kötetben. A Magyar Rádióban Végvári Tamás szépséges hangján sokszor elhangzott. A közönség kérésére különböző kívánságműsorokban rendszeresen ismételték. Nálunk is milliók hallották tehát, de senki nem jelezte, hogy a szöveg hitelességéhez kétség fér.” Köszi, geri!
Hasonló történet, más szereplőkkel:
- Gabriel Garcia Marquez búcsúlevele
- Az Oracle vezetőjének alázó beszéde
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Ebben az a különösen szép, hogy nekem van olyan Vonnegut-kötetem, amiben ez a szöveg neve alatt szerepel.
Azt hiszem, A hamvaskék sárkány az.
Ééééés tényleg! Itt fogom!
Ahogy az a kiadó honlapján olvasható:
“Hanem itt ez az évzáró beszéd. Eredetileg Mary Schmich írta a Chicago Tribune számára. A paródiát egy ismeretlen bajkeverô fellôtte a világháló-ra. Csakhogy szerzôként már magát Vonnegutot jelölte meg. Az újcímet is ô találta ki. A szöveg órák alatt bejárta a Földet. Millióknyomtatták ki. Kritikusok méltatták. Még Vonnegut felesége is hevesen küldözgette barátoknak, rokonoknak. Gyakorlatilag mindössze négy személy tudta, hogy a beszéd: hamisítvány. Tudta Mary Schmich, és persze tudta az újságírónô cikkét az interneten elhelyezô gazfickó. A számítógéptôl egyébként idegenkedô Vonnegut is rájött a turpisságra, hiszen az adott idôpontban nem járt Massachusettsben. És végül rájött a trükkre egy éleseszû, jó szemû Vonnegut-rajongó, aki feltehetôleg betéve ismerhette az író minden egyes szavát. Valahogy gyanút fogott, és kongatni kezdte a harangot. A Maecenas Kiadó viszont lépre ment. A Vonnegut-paródiáteredetiként tettük közzé A hamvaskék sárkány címû kötetben. A Magyar Rádióban Végvári Tamás szépséges hangján sokszor elhangzott. A közönség kérésére különbözô kívánságmûsorokban rendszeresen ismételték. Nálunk is milliók hallották tehát, de senki nem jelezte, hogy a szöveg hitelességéhez kétség fér.
Azért idôztem hosszasabban e különös esetnél, mert most ismét törhetjük a fejünket. Jelen válogatás anyagának létezésérôl kizárólag a hagyaték gondozója, Mark Vonnegut értesülhetett. Azaz ember, aki az elôzô posztumusz kötetet legeslegutolsónak minôsítette. Jellemzô, hogy ezúttal már nem is ô írta az elôszót. Az elsô posztumusz kötet, úgymond, a „háborús” novellák gyûjteménye. A második azonban tematikai szempontból teljességgel kötetlen. Valószínûleg éppen ezek készülhettek a kommersz magazinok olvasóinak. Szórakoztatóak, szellemesek, egyszerûek és érdekesek. Nem kétlem, hogy eredeti valahány. A grammatika fésületlensége másolhatatlan vonneguti jegy. Utánanéztem számos tipikus szó és kifejezés keletkezési idejének. Az 1945 utáni évtized jellegzetes szavai. Efféle korlátok között nem lehet könnyû hamisítani. Lám, Mary Schmich – ugyan Vonnegut ihletésére – kizárólag saját korának szókincsébôl dolgozott. Katonaviselt férfiak révén elterjedt, a második világháború után használatos fordulatokat sehol nem használt. Nem akart hamisítani, de nem is tudott volna, cikkét egyébként is maga jegyezte. Vonnegut még élt és virult.”
http://maecenaskiado.hu/beleolvaso/vonnegut_kurt_a_repulo_macska.pdf
Az a suncreen szó inkább naptejet jelent és nem napszemüveget.
–
szerintem
mint az a szövegben is szerepel
A Maecenas Kiadó rém fura
Viszont Bill Gates levele amiben a Windowst szidja, az eredeti!