Ebben körülbelül arról olvashattunk, hogy az embernek meg kell tanulnia önmagát, szüleit és legjobb barátait szeretni, de nem árt néha bolondozni is egy keveset, továbbá naptejet használni.

Mindezt olyan stílusban előadva, hogy bárki, aki ismeri a szerző műveit, egyből kiszúrhatta, Vonnegutnak semmi köze nem lehet a szöveghez – olvasható a Híres szerzők titkos élete című könyvben. És – mint az hamarosan kiderült – nem is ő írta, hanem Mary Schmich, a Chicago Tribune tárcaírója.

A levél még felbukkanása évében, 1997-ben megjelent magyarul is, a HIX egyik fórumában, ahol egy fordítási hibának köszönhetően – a hosszú élet titkaként emlegetett – naptejből napszemüveg lett:

“Viseljen napszemuveget! Ha csak egy tanacsot adhatnek Onnek, akkor az ez lenne. A napszemuveg hosszutavon nyujtott elonyeit a tudosok mar bebizonyitottak, a tobbi tanacsom viszont semmi megbizhatobb bizonyitekon nem alapul, mint a sajat osszefuggestelen tapasztalataimon” – kezdődik a szöveg, melyből Baz Luhrmann ausztrál filmrendező egy dalt is kreált (mivel valaki ezt is lefordította, így egy feliratos verziót tudok mutatni nektek):

Baz Luhrmann – Sunscreen (HUN SUB)

A “Naptej monológ” eredetileg egy Mary Schmich esszé, melynek a címe “Advice, like youth, probably just wasted on the young” , amely Chicago Tribune-ben jelent meg 1997-ben. Hamarosan egy városi legenda kezdett terjedni, miszerint a Naptej monológot Kurt Vonnegut írta és adta elő 1997-ben az MIT végzősei előtt, habár abban az évben Kofi Annan tartott beszédet a hallgatóságnak.

Mint arról a Snopes beszámol, abban az évben egyébként Kofi Annan ENSZ-főtitkár tartotta a beszédet a MIT-es végzősök búcsúzásán. Maga Vonnegut, aki amúgy igen szkeptikus volt az internettel szemben, amikor értesült a világhálón keresztül terjedő incidensről, szűkszavúan így kommentálta az esetet: “Az internet rém fura”.

Update | A trükknek a magyar kiadó is bedőlt, és A hamvaskék sárkány-ban eredetiként tették közre az írást. Ahogy az a Maecenas honlapján olvasható: “A számítógéptől egyébként idegenkedő Vonnegut is rájött a turpisságra, hiszen az adott időpontban nem járt Massachusettsben. És végül rájött a trükkre egy éleseszű, jó szemű Vonnegut-rajongó, aki feltehetőleg betéve ismerhette az író minden egyes szavát. Valahogy gyanút fogott, és kongatni kezdte a harangot. A Maecenas Kiadó viszont lépre ment. A Vonnegut-paródiát eredetiként tettük közzé A hamvaskék sárkány című kötetben. A Magyar Rádióban Végvári Tamás szépséges hangján sokszor elhangzott. A közönség kérésére különböző kívánságműsorokban rendszeresen ismételték. Nálunk is milliók hallották tehát, de senki nem jelezte, hogy a szöveg hitelességéhez kétség fér.” Köszi, geri!

Hasonló történet, más szereplőkkel:
Gabriel Garcia Marquez búcsúlevele
Az Oracle vezetőjének alázó beszéde

Tetszett a cikk? Támogasd az oldalt havonta egy kávé, egy magazin vagy egy könyv árával.