A Karoljuk fel a vidéket! Budapest is egy város című cikk 1949 júliusában született, a magyar labdarúgó válogatott első vidéki meccse apropóján (melyen egyébként Puskást is majdnem leültették a türelmetlen szurkolók).

“Magyar-lengyel mérkőzés Debrecenben, atlétikai versenyek Nagykanizsán és Diósgyőrött. Csupa nagyszerű sportesemény és mind – a vidéké” – kezdődik a szatirikus hangvételű cikk, melyben azt jósolják, a jövőben ez nemhogy meglepő nem lesz, hanem egyenesen mindennapi. “Távolbalátó készülékünkön már tisztán látjuk a jövőt. Mi lesz itt ötven év múlva? Hát elmondjuk olvasóinknak” – folytatódik az írás.

“- Itt vagyunk Bázarekettyén, az Országos Sport Hivatal egyik központi székházában. Mikor belépünk a ‘Nemzetközi Ügyek’ jelzésű szobába, éppen cseng a telefon.
– Halló, ki beszél… – mondja az egyik tisztviselő. Nem értem, sporttárs. És honnan beszél? … Nem értem a község nevét … tessék betűzni. Szóval B, mint Bázarekettye … U, mint Ugod … D, mint Dövény … A, mint Alattyán … Most már értem, szóval Budakeszi … Vagy nem … B-u-d-a-p-e-s-t … Budapest, igen? S merre van ez a község? … Ott a Dunakanyar alatt? Mit akarnak? … Nemzetközi mérkőzést szeretnének ott rendeztetni? … Nem lesz ez túlságosan nagy feladat? … Hát tessék írásban beadni a kérelmet”
– hangzik a képzeletbeli beszélgetés, melyből – túl azon, hogy nem nagyon bíztak a telekommunikáció minőségének javulásában – az is kiderül, hogy Budapest 1999-ben milyen pályázatot nyújtott be az – egyébként 1951-ben megszüntetett – OSH-hoz.

E kérvényben az egykori fővárosiak hivatkoztak a Duna két partjára, a sportszerető “község” legutóbbi, milliós rendezvényére, a közlekedést “biztosító rendkívüli repülőjáratokra”, de még a római kori múltra is. Meg is kapták – az elképzelt híradás szerint – a magyar-albán görkorcsolya-találkozót!