2010. nov. 13.
A szurkoló, aki leültette Puskást
marinovEgy jópár éve a listámon lévő legenda után nyomozva 40-es, 50-es évekbeli Népsportokat lapozgattam az elmúlt napokban, s eközben, mellékesen találtam az alábbi két, anekdotaszerű történetre. A dolog érdekessége, hogy egyik sem anekdotaként, hanem valós tudósításként lett legyezve.
A didaktikus hangvételt látva azonban akkor se lennék meglepve, ha mindkettő esetében kicsit elszállt volna a tudósító fantáziája. Az első történet 1948. szeptember 7-én jelent meg a Népsportban:
“A londoni olimpia ismert történetei közé tartozik (sőt immár történelmi nevezetességű), amikor Pataky Károly kitűnő újságíró kartársunk három vacsorajegyet kapott, miután előzőleg a leghevesebben bizonygatta, hogy ő a magyar sajtóhoz tartozik. Ő is úgy beszél angolul, mint egy született budapesti, nyilván egy kicsit elsiette a kiejtést, ezért vélték Magyarországot (Hungary) éhesnek (hungry). Ez a nyelvbotlás már csak azért is sajnálatos, mert nem felel meg a nemzetközi közellátási viszonyoknak. Inkább Anglia éhes jelenleg, mint Magyarország.”
A második cikk 1949. július 12-én, a világháborút követő első vidéki válogatott meccsen, a debreceni magyar-lengyel után íródott:
“A közönség féltő gonddal őrködött a jó látás lehetőségén. Ha valaki felállt, már erélyesen leülésre parancsolták. … Amikor a nagyválogatottak kijöttek, egy pillanatra megálltak a salakpálya előtt, már hangzott a kiáltás:
- Leülni!
Sőt az egyik néző Puskásra kiáltott rá külön:
- Tessék leülni! Nem látni semmit magától!
Puskás föltalálta magát.
- Majd a mérkőzésen.
A türelmetlen nézőt különben leintették a többiek:
- Nem látja? Ez a Puskás Öcsi!”
Ennyi a két sztori, míg a “huj-huj hajrá” szurkolói rigmus utáni nyomozásomra várakoztok, ami – úgy néz ki – eltart még egy darabig.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
[...] A Karoljuk fel a vidéket! Budapest is egy város című cikk 1949 júliusában született, a magyar labdarúgó válogatott első vidéki meccse apropóján (melyen egyébként Puskást is majdnem leültették türelmetlen szurkolók). [...]
A kissé elnyálazott sztorihoz semmit nem szólok, mindegy.
Az azonban nem világos, hogy a huj-huj hajrá esetében mi a gond. Betiltották, és a rá-rá hajrá volt helyette kötelező. A huj oroszul FASZ.
Nincs gond, csak kérdések vannak. Az első a legfontosabb: a két általad is leírt dolog között volt-e kapcsolat? Vagyis a rigmus az orosz jelentése miatt lett-e nemkívánatos, vagy más (esetleg ősmagyar eredete) miatt? Volt-e tiltás vagy csak terelés? Ha igen, mikortól, milyen formában, milyen eszközökkel? Ilyesmi. Nagyon érdekes, csak hosszadalmas meló átnyálazni a kor lapjait.