Mivel az emberek többsége csak átfutja a hosszabb szövegeket, előre jelzem, az alábbi történet természetesen kitaláció, valóságtartalmáról a képregénycsík alatt olvashattok:

“A hetvenes években a Szovjetunió területén, Szibériában egy nemzetközi geológusokból álló csoport fúrásokat végzett a földkéregben. Mivel arrafelé már találtak olajmezőket, ezért az ő céljuk is olaj, vagy földgáz felfedezése lett volna. Természetesen azon a területen jó eséllyel találhattak is volna. A hetvenes években az a szovjet elmélet uralkodott, hogy minden területen le kell győzni a nyugatot. A kommunizmus erős és ezt meg kell mutatni a világnak. A Kola-félszigeten ami ma is Oroszország, sikerült egy tizenkét kilométernél is mélyebb fúrást végrehajtani. A cél persze a tizenöt kilométeres fúrás lett volna, de jelenleg ez még sehol sem sikerült. Dr. Dimitrij Azakov és norvég kollegája Barn J. Nummendahl által vezetett fúrócsoport célja a tizennégy kilométeres mélység elérése volt.

Azonban a fúrás kilencedik kilométerénél a fúrófej egy erős kőzetrétegbe ütközött. Órákon át úgy küzdött a mélységben a fúrófej, hogy a fúrószár és az egész fúrótorony folyamatosan remegett. Majd egyszerre abbamaradt a remegés és odalenn a fúrófej is felgyorsult. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy üregbe fúrtak bele. Ilyenkor bevett eljárás, hogy kihúzzák a fúrófejet és egy speciális mikrofon segítségével, amit az üregbe eresztenek le, a földalatti mozgásokat lehallgatják. A legnagyobb megdöbbenésükre nem a szokásos lassú elnyújtott hangokat hallották, ami a földrétegek egymásra ható nyomásából fakadóan hallható, hanem jól kivehetően emberi sikolyokat, amikről felvételeket is készítettek.

Ezen a felvételen angol kommenttel: 

Jól kivehető az emberi fül számára is, hogy férfiak és nők sokasága sikoltozik. A felvétel végig visszhangos, ami nem annak köszönhető, hogy az 1977-es technika ennyire torzított volna, hanem valószínűleg az üreg falairól visszaverődő valódi visszhangok miatt. Aki csak meghallgatta a geológusok közül, mind mély megdöbbenéssel és tanácstalansággal viszonyultak a felvételhez. Izgalom uralkodott el a táboron. Mindenki meghallgatta és sokan ki is mondták, hogy szerintük a pokolban kínlódó emberek tömegének hangját hallják a felvételen.

Ezt a hangot az oroszok később vették fel: http://www.youtube.com/watch?v=R_wwLd9Rk3k&feature=related

De a döbbenet még ezután érte el a tetőfokát. Azon az éjjelen a furatból, hirtelen nagy nyomással füst tört fel a magasba. Pár másodpercig tartott a jelenség és a füstből egy denevérszárnnyal rendelkező több méteres lény csapott hirtelen a táborra. Körözött a megzavarodott emberek felett és élvezte, hogy félnek tőle. Majd elrepült az éjszakában. Ekkor olyan pánik tört ki és akkora volt a fejetlenség, hogy a közeli városból az összes mentőautónak ki kellett jönnie. Nagyon erős és nagyon nagy nyugtató mennyiséget tartalmazó injekcióval tudtak csak egyeseket megnyugtatni. Sokakat be is vittek sokkhatás miatt a közeli kórházba. A geológus kérésére a tábort lezárta a hadsereg és azóta sem lehet megközelíteni azt a helyet.

Dr. Azakov a következőket mondta az esetről: Mint kommunista, nem hiszek a mennyben, vagy a Bibliában, de mint tudós, most hiszek a pokolban. Az esetről jó ideig hallgatnia kellett a Szovjetunión belül, de az azonnal hazaküldött nemzetközi geológus társaság szabadon elmondhatta a sajtónak a szibériai esetet. Bár sok év telt el azóta, hogy ez az eset megtörtént, a világ kicsit el is feledte, de mind a mai napig vannak egyéb olyan események is, amik megerősítik ennek az esetnek a hitelességét.

Jacques Cousteau egyik embere merült a Karib tenger egyik barlangrendszerébe, ami olyan merülést jelentett, amikor a barlang a tengerfenék alá vezetett. A barlangba való süllyedés után rögtön behúzta a mentőzsinórt, jelezve, hogy azonnali mentést kér. Amikor kihúzták a fedélzetre, sokáig olyan pánik volt rajta, ami miatt meg sem tudott szólalni. Amikor pedig erőt tudott venni magán elmondta, hogy olyan tisztán kivehető emberi sikoltozásokat hallott, hogy rettegés tört rá és menekülni akart. Ez az eset ott történt, ahol Cousteau kapitánynak az a híres mondata hangzott el, hogy amit ő ott látott a mélységben arra még nincs felkészülve a világ, ezért nem mondhatja el.

Sergei Solovjov, Novosibirsk”

A Snopes kutatása szerint a fenti történet puszta kitaláció, egy valós kutatás kiszínezése. 1984-ben a Scientific American valóban beszámolt egy Kola-félszigeti fúrásról, amely során tudósok 12 kilométeres rekordmélységre ástak, ahol ritka sziklaformációkra és 180 fokos hőmérsékletre leltek (tehát nem 14,4 kilométer mélyre hatoltak le, és nem 2000 fokos hőmérsékletre bukkantak, mint ahogy azt a legenda egy másik változata állítja). Sikolyokat sem hallottak, füst sem tört fel, és denevérszárnyú lény sem csapott a táborra.

A legendavadász oldal szerint nehéz meghatározni, kitől indult el a valós kutatás felturbósított változata, azt azonban kinyomozták, hogy 1989-ben egy vallási csatorna sugárzott egy adást a pokolfelfedező tudósokról. Ezt látta amerikai látogatása során egy norvég tanár, aki hazatérve tovább színezte a sztorit (a denevérszerű lény az ő agyszüleménye), majd az általa kitalált részletekkel felturbózott mesét visszaküldte az amerikai TBN vallási csatornának.

Hoaxnak szánta, arra volt kíváncsi, ellenőrzik-e majd az információit. Ám hiába adott meg több fogódzót is, amin keresztül a TBN csekkolhatta volna a sztorit, levelét a csatorna  tényként közölte. Az átverést végül Rich Buhler 1990 júliusában leplezte le, a Christianity Today című lapban. Ennek ellenére 1992-ben a legenda újra feltámadt a minden-legenda-kitalálásáért-és-feltámasztásáért-felelős Weekly World News-ban.

A végére pedig egy apró földrajzi korrekció: a Kola-félsziget nem Szibériában található, mint az a linkelt térképeken jól látható.

– Rich Buhler részletes és tanulságos kutatása az esetről: Background on the Drilling to Hell story

Fotó: sxc.hu / The Big Book of Urban Legends