A szerző cikkében rámutat: már az 1880-as évektől létezett az a tudósi vélekedés, hogy egy, a Föld közelében hamarosan elhaladó üstökös farkát körülvevő gázfelhő cianidot tartalmaz, és ez a méreganyag halálos veszélyt jelenthet a földlakók számára. A világ végét hozó üstökös képe ettől kezdve vissza-visszatérően feltűnt a sajtóban.

A Szombathelyi Friss Újság 1907. április 30-án például ezt írta: „A nép között elterjedt az a rémhir, hogy vége lesz e hó folyamán a világnak. Elárasztották a világot azzal a bolond hirrel, hogy Matteucci tanár, a Vezuv-obszervatórium igazgatója, a föld közeli végét jósolta meg egy üstökös közeledtéből, mely – szerinte – össze fog ütközni bolygónkkal. Mint kiderült, hogy a jóslat s az uj üstökös egy livernói ujság meséje. Igy a világ vége – vagyis az a mese, hogy a világot egy üstökös szétbombázza – ismét elmarad, míg egy ujabb hasonló bolond mese nem terjed el ujból.”

A The New York Times 1910. február 8-án a Yerkes Obszervatórium erre vonatkozó híradására hivatkozva címlapján foglalkozott Flammarion francia csillagász és más tudósok elméletével, amely szerint az üstökösnek a Föld légkörét érintő csóvája tele van ártalmas gázokkal, amelyek elpusztíthatják a bolygó élőlényeit. A világvégétől való félelem, mint látszik, modern tudományos eszközökkel bizonyítottnak hitt tudományos elméleten alapult. A híradás megjelenését követően emiatt tudósok sokasága igyekezett cáfolni az állítást. E csillagászokat azonban felháborodott támadások érték, mert úgymond, elhallgatják a közvélemény elől a teljes igazságot.

A téma egész májusban terítéken volt a magyar sajtóban. Az újságok ugyan igyekeztek cáfolni a pusztító üstökösről szóló elméletet, de a világ legkülönbözőbb helyeiről származó tudósítások inkább fokozhatták a bizonytalanságérzést. Az USA déli államaiban a templomok zsúfolva voltak, sokan betapasztották a házukon az ajtókat és az ablakokat, hogy a mérges gázokat kizárják. Üstökös-tablettákat árultak, amelyek a gyártó szerint közömbösítik az üstökös káros hatását. Párizs kávéházaiban és éttermeiben „üstökös-vacsorákat” szolgáltak fel, utcai árusok a „világvégét” ábrázoló képeslapokat árusítottak.

Budapesten a Gellérthegy volt az üstököst megfigyelők székhelye – mutat rá Landgraf. Itt nagy közösségi-társadalmi élet folyt. Végül 1910. május 18-án, amikor a Föld áthaladt az üstökös csóváján, mindössze néhány, az északi fényhez hasonló villanást lehetett látni. Mint azt a Budapesti Hírlap írta: „A mai éjszaka az izgalmak éjszakája volt, mert hiába volt a sok megnyugtató kommüniké, a melyek hitelességét akadémikus tudósok pecsétje igazolta, azért még a kulturember belsejébe is befészkelődött a halál árnyéka, bár nevetve és gunyolodva beszélt azokról a félénk emberekről. Akik az ég kóbor vendégét, ezt a látható semmit komolyabban vették, mint az éjjeli bogarat, a mely a kávéházi fényözönből arcunkba csapódik.”

A Halley mint a világháború előhírnöke

Az 1910-es Halley-üstökös különösen gazdag sajtója, a világvége-váró beszámolók minden bizonnyal hozzájárulhattak ahhoz, hogy az első világháborút megelőző üstökös emléke a lassabban változó folklór-szöveghagyományban évtizedekkel később is megőrződött.

Pedig annak cáfolata, hogy a Halley-üstökös tulajdonképpen a világháború előjele lenne, a magyar sajtóban már 1914 augusztusában napvilágot látott, szerkesztői üzenetként: „Ez bizony babona a szó legszorosabb értelmében, mert az üstökösnek ugyancsak semmi köze a háboruhoz. Régente az emberek az üstökösök megjelenését baljoslatu jelenségeknek tartotta, melyek háborut és nagy emberek halálát jelezték […] Most, hogy a háboru bekövetkezett és a trónörökösünket meggyilkolták, a babonás emberek ismét összefüggésbe hozták az üstököst a földi eseményekkel.

A teljes cikk: A Halley-üstökös és más égi jelek. Jövendölések a világháborúkról és a világvégéről

Korábban: Orgia a Royalban és a gáztartályban