2010. aug. 3.
Hogyan halt meg Marilyn Monroe?
marinovMarilyn Monroe 1962. augusztus 4-ének éjjelén halt meg, 15 hónappal az egykori szeretője, John Kennedy ellen elkövetett merénylet előtt. Az évforduló kapcsán íme a legnagyobb visszhangot kiváltó összeesküvés-elméletek az énekesnő haláláról.
A Los Angeles-i halottkém úgy nyilatkozott, hogy „valószínűleg öngyilkosság” vezetett Monroe gyógyszertúladagolás miatt bekövetkezett halálához. Hogy Monroe barbiturátmérgezésben halt meg, az nem lehetett meglepő azok számára, akik ismerték. Krónikus álmatlanságban szenvedett, s egy idő után nemcsak aludni nem tudott gyógyszerek nélkül, hanem ébren lenni sem. Halála időpontjában egyedül élt, de azt tervezte, hogy újra összeházasodik korábbi férjével, Joe DiMaggióval. Egyes életrajzírói annak a körülménynek is jelentőséget tulajdonítanak, hogy a pszichoanalitikusa, dr. Ralph Greenson távol volt, amikor Monroe meghalt – olvasható David Aaronovitch VUDU-történelem című könyvében.
Kezdetben nem is az állt a viták középpontjában, hogy Marilyn Monroe maga idézte-e elő a saját halálát, hanem az, hogy szándékosan tette-e. Két év telt el, mire Monroe halálának első revizionista verziója nyilvánosságra került. A könyvet magánkiadásban jelentette meg Frank Capell 1964-ben, Marilyn Monroe különös halála címen. Capell beállítottságáról elég, ha annyit mondunk, hogy előző könyve az Amerikát létében fenyegető összeesküvésekről szólt, a következőben pedig szovjet ügynökként mutatta be Henry Kissingert. Ezek után nem meglepő, hogy Capell azon a véleményen volt, hogy a kommunisták gyilkolták meg Monroe-t.
Mindenkinek volt egy elmélete
Donald Spoto 1995-ös Monroe-életrajzában például gyilkosság helyett egy fatális tévedéssel magyarázta a tragédiát. Szerinte dr. Greenson utasította Monroe házvezetőnőjét, hogy adjon be a munkaadójának klorál-hidrát beöntést, nem gondolva arra, hogy ez a gyógyszer kölcsönhatásba lép a Nembutallal, amit szintén felírt a színésznőnek.
Ezzel szemben Giancana maffiafőnök fivérének 1993-ban megjelent könyve, a Kettős kereszt szerint maffiózók hatoltak be a sztár hálószobájába, és erőszakkal adták be neki a Nembutal-beöntést. Donald Wolfe 1998-ban írt Marilyn Monroe meggyilkolása című könyvében több férfi látogatja meg Marilynt augusztus 4-én, köztük Robert F. Kennedy, a színész Peter Lawford, valamint a pszichológusa, dr. Greenson is. 2000-ben jelent meg Joyce Carol Oates tényregénye, A szőke, amiben valaki, akit csak Mesterlövész néven emlegetnek, s akinek a megbízóját zavarják Marilyn kissé progresszív nézetei, halálos injekciót ad a színésznőnek.
Bár a Marilyn-teóriákat gyártó gépezet beindulására a színésznő halála után éveket kellett várni, idővel Monroe halála köré is igen sokrétű ellenségkép szövődött. A maffia volt az, hogy belekeverje a Kennedy fivéreket; a maffia volt az a Kennedyek utasítására; Jimmy Hoffa volt az; az oroszok voltak; az FBI volt vagy a CIA volt, sugallták e teóriák. A Marilynhez fűződő összeesküvés-elméletek mindig jól jövedelmeztek: Monroe-ról körülbelül 700 életrajz jelent meg, és minden könyv, minden dokumentumfilm, minden újságcikk akart valami újat nyújtani, ami a terméket kelendővé teszi.
Titkos férj és lóvá tett riporterek
Könyvében Aaronovitch három alaposan megvezetett szerző esetét is bemutatja. Az egyik szerző, bizonyos Slatzer 1974-ben megjelent Marilyn Monroe élete és különös halála című munkájában azt állítja, hogy Monroe egykori férjeként sok mindent tudott a sztárról, többek közt azt, hogy Marilyn viszonyt folytat Robert Kennedyvel, és a színésznő kis piros noteszét is látta, benne a „bejegyzett gyilkosság” megjegyzéssel. Marilyn magyarázata szerint Bobby egyszer azt mondta neki, „módjában áll elintézni azokat, akik az útjában állnak”. Ezzel szemben egy életrajzíró bebizonyította, hogy azon a napon, amikor Slatzer szerint az esküvőjüket tartották Mexikóban, Marilyn épp Hollywoodban vásárolgatott.
Jól nyomon követhető a Monroe-elméletek evolúciója a sheffieldi Matthew Smith munkáiban is; utolsó művében összeköti például Marilyn, John és Robert Kennedy halálát. Elmélete szerint a CIA túlságosan balosnak tartotta John Kennedyt, és Monroe-t azért gyilkoltatta meg, hogy lejárassa a Kennedy fivéreket, akik mind a ketten viszonyt folytattak vele a bepoloskázott Los Angeles-i házban. Azonban a szervezet ezzel nem érte el célját, így a következő évben kénytelen volt lelövetni John F. Kennedyt, majd öt évvel később – s ki tudná megmondani, vajon miért csak akkor? – Robert Kennedyt is. Smith teóriájának „bizonyítékai” azok az addig ismeretlen, állítólag Monroe által rögzített „felvételek” voltak, amihez a szerző egy John Miner nevű törvényszéki orvoson keresztül jutott hozzá. Miner azt állította, hogy Monroe nem sokkal a halála előtt, terápiás célból készítette a felvételeket, ő maga pedig dr. Greenson jóvoltából hallgathatta végig azokat, ezt követően pedig emlékezetből leírta a hallottakat. Miner tehát nem szalagokat adott Smith-nek, ahogy a szerző állította, hanem jegyzeteket, amin Marylin nyíltan beszél mindenről: a nagypolitikáról és a Kennedy családról egyaránt. A szalagokról azonban senki nem tudott, így aztán Aaronovitch szerint a másolatok is csak koholmányok lehetnek; bárki, aki nyomon követte a Marilynről szóló életrajzokat, könnyedén összekotyvaszthatott akárhány efféle sztorit. Miner jó ideig házalt papírjaival, sokszámjegyű összegeket követelve értük, de senki nem kért belőlük, egészen addig, míg Smith bele nem ment az üzletbe.

Miner papírlapjairól Seymour Hersh legendás oknyomozó riporter is szót ejt könyvében, méghozzá tényként közölve azokat, és megemlítve, hogy a felvételek segítettek bebizonyítani, hogy „Monroe instabilitása szinte állandó fenyegetést jelentett [John F.] Kennedyre.” Hersh azonban nem állt itt meg: olyan dokumentumokat is publikált, amik azt „bizonyították”, hogy John Kennedy megállapodott Monroe-val: fizet neki egymillió dollárt azért, hogy hallgasson a kettejük viszonyáról és hogy az elnök Sam Giancana maffiafőnökkel is kapcsolatban áll. Az ezt bizonyító dokumentumok egy Lex Cusack nevű férfitól származtak, de hamarosan kiderült, hogy hamisak voltak, így Cusackot 1999-ben tíz évre börtönbe csukták. Maga Hersh végül megmenekült, de a könyvéből ki kellett szednie a Cusacktől kapott infókat.
Felmerül a kérdés: a megvezetett szerzők miért nem ellenőrizték forrásaik hitelességét. Az egyik lehetőség, hogy olyan jól beleillettek saját elképzeléseikbe, hogy nem tudták volna elviselni, ha hamisítványnak bizonyulnak. Aaronovitch szerint ugyanis összeesküvés-elméletek akkor születnek, amikor kiagyalóiknak csak az számít, amiben hisznek. A rajongók nagy része számára elviselhetetlen a gondolat, hogy egy olyan gazdag, népszerű, tehetséges és gyönyörű asszony, mint Monroe, megöli magát. Ha gyilkosság áldozata lett, megkímélhetjük magunkat ettől a kellemetlen gondolattól. Sokkal könnyebb nagyhatalmú politikai tényezők áldozatának látnunk őt.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:











http://connect.in.com/marilyn-monroe-death/photos-death-e7b9487569d01570.html#image_button
Egy nagyon jól összeszedett cikk MM haláláról és az összeesküvés-elméletekről:
http://konteo.blog.hu/2008/12/12/marilyn_monroe_halala
Szia Iván!
Bocs, off leszek, de nem találtam jobb helyet. A SZIGET szépen termi a városi legendákat. Írhatnál ezekről is pár posztot. Most épp az Index vonatkozó cikkjének kommentjei között találtam párat.
Üdv,
Mig8
Hello Mig8!
Mikre gondolsz?
Véletlenül nem Marilyn Monroe volt annak a zöld színű repülő csészealjnak a pilótája, amelyik Elvist elrabolta?