A Los Angeles-i halottkém szerint „valószínűleg öngyilkosság” vezetett Monroe gyógyszer-túladagolás miatt bekövetkezett halálához. Hogy Monroe barbiturátmérgezésben halt meg, nem lehetett meglepő azok számára, akik ismerték: krónikus álmatlanságban szenvedett, és egy idő után nemcsak aludni nem tudott gyógyszerek nélkül, hanem ébren lenni sem. Halála időpontjában egyedül élt, de azt tervezte, hogy újra összeházasodik korábbi férjével, Joe DiMaggióval. Egyes életrajzírói annak a körülménynek is jelentőséget tulajdonítanak, hogy Monroe halálakor pszichoanalitikusa, Ralph Greenson távol volt – olvasható David Aaronovitch VUDU-történelem című könyvében.

Kezdetben nem is az állt a viták középpontjában, hogy Marilyn Monroe maga idézte-e elő a saját halálát, hanem az, hogy szándékosan tette-e. Monroe halálának első revizionista verziója csupán a tragédia után két évvel került nyilvánosságra. A könyvet magánkiadásban jelentette meg Frank Capell 1964-ben, Marilyn Monroe különös halála címen, és azt állította benne: Monroe-t a kommunisták gyilkolták meg.

Mindenkinek volt egy elmélete

A Marilynhez fűződő összeesküvés-elméletek mindig jól jövedelmeztek: Monroe-ról körülbelül 700 életrajz jelent meg, és minden könyv, minden dokumentumfilm, minden újságcikk akart valami újat nyújtani, ami a terméket kelendővé teszi – mutat rá Aaronovitch.

Donald Spoto 1995-ös Monroe-életrajzában például gyilkosság helyett egy fatális tévedéssel magyarázta a tragédiát. Szerinte dr. Greenson utasította Monroe házvezetőnőjét, hogy adjon be a munkaadójának klorál-hidrát beöntést, nem gondolva arra, hogy ez a gyógyszer kölcsönhatásba lép a Nembutallal, amit szintén felírt a színésznőnek.

Ezzel szemben Giancana maffiafőnök fivérének 1993-ban megjelent könyve, a Kettős kereszt szerint maffiózók hatoltak be a sztár hálószobájába, és erőszakkal adták be neki a Nembutal-beöntést.

Donald Wolfe 1998-ban írt Marilyn Monroe meggyilkolása című könyvében több férfi látogatja meg Marilynt augusztus 4-én, köztük Robert F. Kennedy, a színész Peter Lawford, valamint a pszichológusa, dr. Greenson is.

2000-ben jelent meg Joyce Carol Oates tényregénye, A szőke, amiben valaki, akit csak Mesterlövész néven emlegetnek, és akinek a megbízóját zavarják Marilyn kissé progresszív nézetei, halálos injekciót ad a színésznőnek.

Csak az számít, amiben hinni akarunk

Bár a Marilyn-teóriákat gyártó gépezet beindulására a színésznő halála után éveket kellett várni, idővel Monroe halála köré is igen sokrétű ellenségkép szövődött. A különböző teóriák egyike szerint a maffia volt az, hogy belekeverje a Kennedy fivéreket, a másik szerint a maffia volt a Kennedyek utasítására, egy harmadik szerint Jimmy Hoffa, egy negyedik szerint az oroszok, de volt FBI-os és CIA-s verzió is. Persze mindenki egyszerre nem lehetett, de ez az embereket nem érdekelte, sorra osztották meg egymással az egyes történeteket.

Aaronovitch szerint összeesküvés-elméletek akkor születnek, amikor kiagyalóiknak csak az számít, amiben hisznek. A rajongók nagy része számára elviselhetetlen a gondolat, hogy egy gazdag, népszerű, tehetséges és gyönyörű asszony csak úgy megölje magát. Ha gyilkosság áldozata lett, megkímélhetjük magunkat ettől a kellemetlen gondolattól. Könnyebb nagyhatalmú politikai tényezők áldozatának látnunk egy dívát, mint magányos, depressziós nőként.

Történelmet átíró fotók, kakukktojással | Urban Legends

Illusztráció: a nyitókép – amelyen John F. Kennedy hátulról átöleli Marilyn Monroe-t – nem igazi fotó, csupán egy hasonmások közreműködésével készített felvétel, Alison Jackson munkája.