2010. júl. 22.
Állatkerti négerek a pesti világvárosban
marinovNem legenda, pedig azt hihetnénk: a pesti állatkertben egy fekete emberekből álló törzset is megcsodálhattunk a millennium évében. Ilyesmire persze nem csak Magyarországon volt példa, hanem szerte a “művelt világban”.
“Új polgárral gyarapodott az állatkerti magyar Afrika: erőteljes fiú gyermek született a falu egyik családjában, s pogány szertartás szerint az Ofelioko nevet nyerte. Háromszáz jól pigmentált embertársunk látható ott reggel kilenctől este tízig a hiúzok és núbiai oroszlánok között. Születnek és élnek, ál-lat-kert-ben tartjuk őket. Európa eme megvilágosodott legközepén. Arcom ma is elvörösödik, ha rágondolok. S hova lehetett a drága Ofelioko?” – olvasom Lengyel Péter Macskakő című remek regényében, s a jelenetet minden bizonnyal azonnal az írói fantázia termékének minősítettem volna, ha nem olvastam volna Zádori Zsolt kollégám két évvel ezelőtti cikkét, amit a Néprajzi Múzeumban rendezett, A másik címet viselő kiállításról írt. Mivel azonban valószínűleg nem mindannyiótok látta a kiállítást vagy Zsolt anyagát, érdemes felidézni a történetet.
Az eseményről a Vasárnapi Ujság 1896. augusztus 30-ai számának Egy darab Afrika Budapesten címet viselő cikke számol be. “Valóban érdekes látvány az a 250 néger atyafi, kik az ezredévi ünnep tiszteletére Afrikából Budapestre jöttek, s most ott tanyáznak az állatkertben” – kezdődik az írás. “Ruházatuk mindössze egy tarka szövetű lepel, melyet festői ránezokba szednek; azt vélné az ember, tógás rómaiak. Testök egy része mindig kilátszik. Sokszor alig van rajtuk valami takaró, mert — aránylag — igen tiszták lévén, van mindig egy-kettő, a ki nagy hévvel mosakodik a vizérben, mely telepükön át csörgedez. Van tehát mód tanulmányozni testalkatukat s ez már magában is megérdemli az 50 krajezárnyi belépti díjt, mivel e négerek mitőlünk annyira elütő emberek. De fokozza a látvány becsét a határozott esztétikai élvezet. Szebb idomokat alig lehetne találni. Főleg fürdés közben egy ily karcsú néger alak, a mint fénylik a róla lefutó víztől, valóságos eleven bronz szobor.”
“Gond volt arra”, folytatódik az írás, “hogy négereink lehetőleg azt az életmódot folytássák az állatkertben, a melyet hazájukban megszoktak. Mindegyiknek van valami mestersége, melyet apjától tanult. Ott ülnek saját készítményű zsámolyaikon, kiki pálmalevelekből összetákolt kunyhója előtt; kunyhóikat is ők maguk építették”. … “Szelíd ez a faj, békeszerető; aztán a telep kitűnően is van szervezve. Sehol rósz szag ennyi vad ember közt. Ez igazán bámulatos. Nem éreznek semmiben hiányt; jó húsban vannak, elégedettek; s csodák csodája, nem koldulnak! Ellenkezőleg, modoruk a legtisztességesebb. Nem idegenkednek a nézőtől; mosolyognak rá, szívesen váltanak szót vele; néhányan beszélnek angolul is. «Akkra, Akkra», — mondják, ha az ember kérdi, hova valók.”
A szövegből az is kiderül, hogy kerültek ide az afrikaiak. “Az igazgató (kellemes modorú franczia) egy ideig a franczia haditengerészetnél volt alkalmazva. Ezeni minőségében Afrika partjaira jutott, s ott kereskedő lett. Még folyt üzlete, mikor az 1889-iki kiállítás alkalmából egy csapat négert szállított magával Parisba. Majd megbetegedett (gyilkoló az a guinea-i éghajlat) s visszavonult Lyonba, de föntartotta összeköttetését a távoli vidékkel, melynek egykor lakója volt. Az ottani félvadak ismerik, szeretik, s ő, fölhasználva ismeretségét, minden évben kiválaszt belőlük egy-egy új csapatot, melyet aztán bemutat, hol itt, hol ott a művelt világnak. 1893-ban Chicagóban járt, 1894-ben Lyonban, tavaly Bordeauxban, ez idén egyenesen Budapestre jött.
Mostani csapatját egy Akkra-vidéki néger közbenjárásával toborzottá össze; azért áll a csapat Akkra-vidékiekből. Betcsi, a csapatszerző néger, mesterségére nézve ötvös. Aránylag gondos nevelést kapott, s jellem tekintetében ritkítja párját. … Tekintélyének köszönhető, hogy vagy negyven családfő vállalkozott háznépestől Budapestre jönni.”
És hogy mi volt e vállalkozás a célja? “Budapestnek érdekében van, hogy az ilyen fajtájú látványosságok sikerét teljes erőből előmozdítsa. Találjanak a külföldiek, kik azokat bemutatják, előzékenységet a hatóság részéről, a közönség körében pártolást, hogy kedvök legyen visszatérni s példájukkal másokat is ide vonzzanak. Ez is egy módja annak, hogy Budapest világvárossá fejlődjék.”
A végére pedig idemásolok a korból egy érdekes “eredetlegendát” , melyre a fenti cikk keresése közben bukkantam, ugyancsak a Vasárnapi Ujságban (1895. 17. szám):
“A fekete és fehér emberek. Érdekes hit van elterjedve némely néger törzs között. Réges-régen — úgy mondja a legenda — az emberek mind feketék voltak, jött azonban egy nagy özönvíz, mely kipusztította az emberiséget, úgy hogy csak hárman maradtak életben. Egy ízben megjelent előttük az Isten, s rámutatva egy nyitott kútra, megparancsolta, hogy ugorjanak abba bele. Az egyik rögtön követte a parancsot s beleugorva a kútba, onnan megtisztulva, fehér bőrrel került ki. Erre a másik is bátorságot vett magának s beleugrott a kútba, de a víz már zavaros volt s nem tisztulhatott meg teljesen, úgy hogy barna bőrrel került ki a kutból. Most már a harmadik is megbánta habozását s a-kútba ugrott, de a viz már oly zavaros és piszkos-volt, hogy a bőre fekete maradt továbbra is. Innen származnak a különböző szinü emberek”.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Ezek szerint maguktól jöttek, pigmeusokat én úgy emlékszem, mutogattak kevésbé önszántukból is, de nem Budapesten.
Nincs is azzal semmi baj, ha maguktól jöttek, mutogassák magukat/őket szervezetten, mondjuk egy skanzen-szerűségben, de ÁLLATKERTBEN???
Vagy… lehet (nem tudom), hogy a XIX. sz. végén – XX.sz. elején még nem volt ennek akkora éle, az állatkert nem annyira CSAK az állatról szólt, hanem a bemutatandó “egzotikum”-ról? Hm? Szokás, természetes volt akkoriban?
Mint ahogy sok minden ma már rossz, gyűlöletreméltó szokás az akkori Európában, amit azóta következetesen egy-két nép nyakába varrnak, a többiek pedig tagadják?
Ez a fajta hozzaallas resze volt annak a gyarmatosito es rabszolgaszerzo politikanak, amit Europa kovetett. Letagadtak, elmismasoltak azokat az osi kulturalis emlekeket, amik fekete-Afrikat jellemeztek (Kus kultura Egyiptomtol delre, Szudan -Darfur, Behnin, stb.) Igy igazolva lattak – lattatni akartak, hogy a feher ember elott nem volt mas, mint kokorszaki vadember-tanya. De sok iras fennmaradt az arab utazoktol es kereskedoktol, akik reszben maskepp viszonyultak a terseghez.
Tuszun, mondhatnám, igazad van. Azzal az árnyalással, hogy amikor az Európai kultúra, az ún. “fehér ember kultúrája” uralkodott (és uralkodik -még), a feketék-sárgák-indiánok-arabok előtte igen nagy fejlettsége már lehanyatlott, ezért érezték a fehérek, az európaiak, hogy amazoké téves út, zsákutca, bezzeg a miénk!
)
Aztán újabb ezer év múlva meglátjuk. Lehet, akkorra már az ember lesz a lényeg, de lehet, hogy akkor is a …kultúrája. (a három pont helyére fantázia kérdése, mit helyettesítsünk be -előre
Erről még nem hallottam, köszönöm szépen a fejtágítást. És még majd kidolgozom, hogy mi legyen a véleményem, pont azért amit jónévez ír; az értelmezéshez kontextus is kell, nekem meg még nincs (honnan lenne, ha sose hallottam, hogy történt ilyen).
Addig meg csak elkönyvelem, hogy na, már megint, mik vannak… Az Állatkert azért kicsit erős (nem kicsit), de mindjárt utánanézek jónévez kérdéseire a válaszoknak, aztán művelődöm.
Tényleg ez az állatkert téma… elég vicces! Nem csodálkoznék azon sem, ha kiderülne erről az egészről, hogy a négerek is megfigyeltek, jegyzeteltek stb…és tulajdonképpen az egész a francia titkosszolgálat akciója volt mint a 60-as években a Bálna projekt vagy napjainkba a Cirque de Soliel (na jó, ez utóbbi csak feltételezés, de érdemes lenne elgondolkodni rajta)
Kicsit olyan ez mintha azon hüledeznénk, hogy régen azt hitték, hogy a föld levesestál alakú és kanál is van hozzá.
Az alábbi cikket pár éve írtam a Vadon magazinnak ugyanerről a témáról. Talán segít jobban megvilágítani a dolgot.
”
Állatkerti ember-bemutató
Eljátszadozott-e már a gondolattal, kedves olvasó, hogy mi lenne, ha az állatkertekben embereket is bemutatnának? Mondjuk az emberszabásúaknak szánt korszerű épületben, a gorillák és az orangutánok mászórudakkal berendezett férőhelyének szomszédságban egy hangulatos nappaliszoba-enteriőr lenne az üvegfal mögött. Egy nappali, ahol néhány embertársunk élné mindennapi életét. A bizonytalankodók számára szabványos ismertető tábla hirdetné, hogy itt bizony a Homo sapiens nyert elhelyezést.
A felvetés kétségkívül utópisztikus gondolatkísérlet, mégis az az igazság, hogy volt idő, amikor az állatkertek rendszeresen bemutattak embereket is. Persze az is igaz, hogy mindez nem ketrecekben vagy kifutókban történt, hanem néprajzi mutatványok formájában.
Az állatkerti néprajzi mutatványok története a Hagenbeck családdal kezdődött. Egészen pontosan Carl Hagenbeckkel, aki halkereskedőből nagybani állatkereskedővé lett édesapjától virágzó állatkereskedő céget örökölt. Carl továbbfejlesztette a családi vállalkozást, így a Hagenbeck-firma az 1870-es évekre az európai állatkertek és cirkuszok legjelentősebb szállítója lett.
1874-ben éppen egy harminc egyedből álló rénszarvas-szállítmány szervezésével foglalkoztak, amikor kiderült, hogy Hagenbeck régi barátjának és ügynökének, Heinrich Leutemannak nem áll rendelkezésére elég ember ahhoz, hogy az állatokat Lappföldről a megfelelő európai állatkertekbe eljuttassa. Hiszen az ügynök, és a szállítást lebonyolító személyzet mellett szükség volt még emberekre az állatok utazás közbeni ellátásához, gondozásához is. Hagenbeck végül feltalálta a spanyolviaszt: a rénszarvasokat néhány lapp pásztor kísérje új otthonukba! És – ha már jönnek – hozzák el sátraikat, használati tárgyaikat is, hogy mindezt be lehessen mutatni az európai nagyvárosok egzotikumra éhes közönségének!
A siker elsöprő volt. Olyannyira, hogy Frankfurt, Hamburg, Bécs és Budapest lakói hamarosan megismerkedhettek a tűzföldiek, a núbiaiak, az eszkimók, a szomáliak, a kalmükök, vagy éppen Ceylon őslakóinak egy-egy csoportjával is, természetesen ugyancsak Hagenbeck szervezésében. Amint egy korabeli cikk említi, „ezek a népcsoportok magukkal hozták állataikat, sátraikat, eszközeiket és városról-városra járva híven bemutatták eredeti szokásaikat, ügyességeiket, táncaikat, hadakozásukat, ünnepeiket, egyszóval mindennapi életüket.” Végül a néprajzi bemutatók több jövedelmet hoztak Hagenbecknek, mint az egész állatkereskedelem.
Talán Hagenbeck kiterjedt állatkerti kapcsolatai miatt, talán más okból, mindenesetre úgy alakult, hogy a legtöbb európai nagyvárosban mindig a helyi állatkert adott otthont ezeknek a néprajzi mutatványoknak. A Budapesti Állatkertben is rendszeresen vendégszerepelt Hagenbeck valamelyik vándorló társulata, mindannyiszor óriási közönségsikert aratva. Az egyik legnagyobb ilyesfajta látványosság a „Singhaliak” (tudniillik Ceylon sziget bennszülöttei) vendégszereplése, akik 20 betanított, dolgozó elefánttal érkeztek.
Mai szemmel kissé furcsának tűnik, hogy egy állatkertben embereket mutattak be a nagyközönségnek, még ha nem is egy szűkös, levegőtlen ketrecben történt mindez. Akkoriban azonban a néprajzi mutatványok teljesen szokványos és elfogadott elemei voltak az állatkerti látványosságoknak. És ne felejtsük el azt sem, hogy az akkori közönségnek bizony nélkülöznie kellett a számunkra oly természetes etnográfiai ismeretterjesztő tv-műsorokat! Számukra ezt a néprajzi mutatványok jelentették. Szemléletesen példázza mindezt egy évszázados híradás, mely arról számol be, hogy a Budapesti Állatkertnek „ritkán volt annyi látogatója, mint amióta a szamojéd család megérkezett. Mely minket ritka voltán kívül amiatt is érdekel, minthogy a finnugor rokonságot hirdető tudósaink szerint a szamojédek is azon népek közül valók, melyek rokonok velünk. Csakhogy a tejjel-mézzel folyó Kánaán helyett az északi Jeges-tenger vidékére vetődvén ott bizony úgy elcsenevésztek, hogy délceg magyarnak atyafiára bizony kissé bajos ráismerni bennük.”
Hagenbeck sikeres vállalkozása nyomán mások is megszervezték a maguk vándorló társulatát. Sőt, miután az eredeti ötletgazda néprajzi mutatványok helyett egyre inkább újszerű idomítással dolgozó cirkuszi állatszámokkal, majd egy forradalmian új szemléletű állatkert életre hívásával kezdett foglalkozni, a kezdeményezés olyan emberek kezébe került, mint például William F. Cody ezredes.
Az iowai származású katonatiszt igazából mutatványosként vált híressé – és bölényvadászként hírhedté. Az utókor így leginkább csak Buffalo Billként emlékszik rá, még akkor is, ha a „buffalo” szó valójában bivalyt jelent. Cody ezredes látványos bemutatói rendszerint a fehér pionírok és a sziú, vagy – ahogyan akkoriban írták – „sioux” indiánok élethalál harcát, no meg a Vadnyugat számos más, „klasszikus” élethelyzetét ábrázolták. Ezzel együtt lényegesen kevesebb hiteles etnográfiai elemet vonultattak fel, mint az eredeti Hagenbeck-féle bemutatók. Inkább az indiánok csatakiáltása, és a „céllövő fenomének” ügyessége domborodott ki a produkcióban. Mégis, a Buffalo Bill-féle „Wild West Show” – amely természetesen ugyancsak eljutott a magyar fővárosba is – jóval autentikusabb volt, mint azok XX. század eleji próbálkozások, amelyekkel kapcsolatban az a hír járta, hogy az előadások közti szünetekben néha rajta lehet kapni a sziúk törzsfőnökét, amint hamisítatlan szegedi tájszólásban megállapítja, hogy „máma bíz’ kutya meleg van!” Az effajta kísérletekkel egyúttal a műfaj kihalása is megkezdődött. A mozgófilm térhódításával egyidőben a néprajzi mutatványok lassan elsorvadtak, hagyományaik néhány cirkuszi produkcióban élnek tovább mind a mai napig.
“
köszi, Zoli!
Ja, szia! Nem is figyeltem, olyan kis betűvel volt a neved a cikk mellett! Üdvözöllek!
Köszönöm én is, Hanga Zoltán, most már akkor tudom, nem csak sejtem-remélem, hogy ez akkoriban nem a színesbőrűek “állatosítása” jegyében, hanem inkább az állatkert nem annyira “állat-kert”-ként, hanem “egzotikum-bemutatóhely”-ként való kihasználásaként volt. (ha érthetően fogalmazok, én már nem biztos, hogy érteném, ha más írta volna
)
Szóval: olyan dolog, ami a saját korában természetes, az akkor élők nem gonoszságból, nem tudatlanságból tették, hanem magától értetődő praktikumként. Persze utólag a mai ember belemagyarázhat aljasságot, mert az Állatkert szóra már neki csak az ÁLLAT ketrecben mutogatása jön le.
Hanga Zoltán: én is köszönöm.
Szerintem a francia igazgató nem csak jó üzletember volt, hanem egy korai Gerald Darrel vagy David Attenborough…
, hát így mutatta be azokat a csodálatos embereket, törzseket, amiket volt alkalma megismerni. Hogy ennek épp az állatkert adott otthont, az sem olyan meglepő szerintem, bár elsőre meghökkentően hangzik. Az állatkert ma sem csak állatok “tárháza”, ha valaki jól ismeri, tudja ezt. Szerintem erre jobb teret nem is találhattak volna akkoriban. Sőt én ma sem tudnék egy ilyen szokatlan “kiállításnak” “performance-nak”… 
Mivel akkoriban a Tv nem igazán volt
Kevésbé történeti megközelítés: Úgy emlékszem ifjúkoromból, hogy a Sebeők János néven közismert celeb, író és filozófus hírnevét azzal alapozta meg, hogy egy ideig egy állatkerti ketrecben állította ki magát, valószínűleg a fővárosiban. Talán 1990 körül. Kifejezetten mint Homo Sapiens szerepelt ott. Egyesek ezt ki is kérték maguknak az említett faj tagjai közül, szerintük Sebeők nem az ember ideáltipusa – persze lehet, hogy ezt már csak én költöttem hozzá. Más is emlékszik erre?
Ebből is látszik, hogy nincs új a Nap alatt!
Szerintem ma is lenne helyük ezeknek a makiknak… pardon, embereknek az állatkertben. Mondjuk az oroszlánok, tigrisek, leopárdok ketrecében. Kicsit lehetne spórolni a nagymacsekok ellátmányán.
Időnként lehetne nyereményjátékot is csinálni, amiben arra kellene fogadni, hogy hány “ungabunga”-át tud kimondani az afro, míg be nem végzi vacsoraként.
A nyertes 1 hetes ingyen belépőt kapna.
Állatkertigazgató: te beszeltel valaha szinesboruvel???
Tudod hogy a tobbseguk sokkal tisztasagszeretobb,mint az atlag magyar? Hogy hirbol se ismerik a cinizmust, rendkivul oszintek es egeszsegesek?? Es most fokepp az afrikaiakra gondolok. Persze ok se tokeletesek,de ilyen kommentet SOHA sem irna egyikuk se egy mas fajrol. Szegyelld magad.A te tipusod miatt szegyellem neha h magyar vagyok.
Ja es kifelejtettem,hogy a tobbseguk merfoldekkel intelligensebb nalad.
Kedves István!
Amit itt írsz, egyszerűen csak hazugságnak hívják mifelénk. Egészséges afrikai? Igen, egyes részeken csak 50% körüli a populáció HIV fertőzöttsége. És milyen tisztán tartják az agyagkunyhót! Ja, hogy azt nem kell porszívózni. Nem ismerik a cinizmust. De a mai napig fejből mondok két államot (Zaire és Zimbabwe) ahol a boszorkányüldözés (!) olyan szinten zajlik, hogy az állam legfelsőbb szintű vezetése elhiszi az állatok alakját felvevő boszorkány meséjét, és bizony, ennek megfelelően bánnak emberekkel. Őszintén hiszik, ebben igazad van. Én éltem NY-ban, hidd el, láttam egy-két színesbőrűt. Meg azt is, ahol laknak. Ha fizetnének sem laknék ilyen körülmények között, mert akkor inkább egy barlang a semmi közepén… Szerintem szégyelld magad. Ne azt hogy magyar vagy – hanem azt, hogy egy ostoba gyökér. Menj, ülj be az állatkertbe, mert ekkora marhát még nem láttam.
állatkertigazgató, jobbikos vagy-e, faszod kicsi-e és nincs kibe mártani-e?
Kedves fajgyűlölő tesókák meg a zembervédők!
Nincs ilyen, hogy minden néger jó gyerek vahy buta majom. Ilyen is van, meg olyan is. Mintahogy ki a jó magyar? Van ilyen is, olyan is. Oszt aki egyszer jó srác, lehet, holnap egy szemétláda egy bizonyos helyzetben, de azért a családja még szeretheti, meg a haverok. Az állatkertben meg szerintem az állatoknak sem nagyon kéne lenniük, mármint ketrecekben. Inkább faca vadasparkokban, csak az sajna drága.
Nos, szidhatod a NY-i niggereket, meg lenézheted őket, meg persze az afrikánókat is, mintahogy sok Ny-európai meg minket néz – a környező népekkel egy lapon említve – vmi keleti, balkáni barbároknak. Az, hogy Fekete-Afrikában van-e boszorkány üldözés, nem tudom, de sok sületlen, embertelen babona van életben, az tuti (keress rá: albínó négerek sorsa Afrikában). Na, én tanyavilágban élek, s bár itt elméletileg minden magyar ember (cigány errefelé kevés van) járt iskolába, és tudna is olvasni, de nem teszi, és hihetetlen babonás baromságokkal találkozom néha. No, a mi népünk ugye igen kultúrált a Weszt-Juróppal együtt. No, de akkor kik olvassák (ha olvasnak)a búlvárt? Kik nézik a Józsi barát, és Mónika-só hülyeségeit? És kik terjesztik a városi legendákat? Ez az oldal is a hivők miatt (és hitetlenek miatt) jöhetett létre. Szóval ezeket kéne átgondolni s árnyalni a képet, mielőtt kijelentenétek, hogy minden néger kedves, okos, buta, koszos, stb. Ráadásúl Afrikában nem a négerek laknak, hanem hutuk, bantuk, zuiluk, stb. Bár minket ők is csak európai fehérnek néznek, s nem látják, hogy magyar, román, tót, angol, stb.
Hasonlót a japánok is csináltak, csak ők ajnukat mutogattak valamelyik világkiállításon a XX. század elején…
Sebeők valóban volt állatként mutogatva, mint homo szappinienzisz, de emlékezetem szerint a 80-as években. Meg kéne kérdezni tőle, me’ még itt ökörködik köztetek, pardon: köztünk.
Közben (milyen okos is vagyok!) megnéztem a Sebeőkről szóló Wikipedia cikket, ott 1989-re teszik az állatkerti dolgot, és a párducketrecet jelölik meg helyszínként. Magát Sebeőköt nem tudtam megkérdezni, nem találtam elérhetőséget. Mindezt üzenem peripetiának.
Sebeők magát mutogatta állatként, akkor még környezetvédelmi megfontolásokra és eszmékre hivatkozva költözött be, jóval a médiaszereplései előtt.
Az állatkerti négerek is magukat mutogatták, feltehetőleg (illetve korábbi komment szerint biztosan) ellenszolgáltatásért. Nem rabszolgák voltak. Sebeőköt sem ejtették csapdába, ellenszolgáltatása a közszereplés volt.
Költőként, azt hiszem, nem volt túl sikeres. Szerintem sokkal inkább magát reklámozta, mint a környezetvédelmet. Akkoriban még nem volt használatos a celeb kifejezés, és a média is másképp (szelídebben) működött. Állatkerti epizódja hozzájárulhatott celebbé válásához.
Egyébként tényleg csak arra voltam kíváncsi, emlékszik-e rá valaki, vagy esetleg álmodtam az egészet.
nagyon szívesen megnéznék egy ilyen kiállítást. ha a tévében látom nem tudok beszélni velük, és hát hogy őszinte legyek meg kell hogy mondjam négerrel még elég keveset beszéltem. meg szamojédeket is megnéznék nagyon szívesen.
Sebeők Jánossal kapcsolatban évek óta elfogult vagyok ,és ez pont azért van
mert egy ideig bezárkozott egy álatkerti ketrecbe. Innentől kezdve csinálhat bármit az nekem mindig tetszik.
mentősként dolgozom,és hát sokszor a cigányputrikban olyan elállatiasodott,total nihil,ostoba,retek humanoidokkal találkozunk,hoggy őket ma is az állatkertben kellene tartani!