2010. jún. 26.
Mennyire volt szép és nagyorrú Kleopátra?
marinovA nőnek, aki kora két nagyhatalmú vezérét is elcsábította, gyönyörűnek kellett lennie, gondolja Kleopátráról az utókor. Egyiptom egykori uralkodónője a mai napig a női szépség egyik szimbóluma, és ezen az sem változtat, hogy a szkeptikus megközelítés hívei ma már szinte hangosabbak az interneten, mint a csodálók.
Történészek szerint Kleopátra hatalmának megszilárdításában, a római nagy emberek – Julius Caesar és Marcus Antonius – elcsábításában és 22 éves uralkodásában nagyobb szerepe volt az uralkodónő kisugárzásának, intelligenciájának és politikai képességeinek, mint szépségének.
Egyiptom királynőjének szépségéről kevés az információnk, írja Bernd Ingmar Gutberlet a Die 50 grössten Lügen und Legenden der Weltgeschichte című gyűjteményében. A korabeli ábrázolások nem tekinthetők hitelesnek, azok ugyanis – az akkori gyakorlatnak megfelelően – idealizált képet festettek az ábrázoltakról.
A római-görög források többsége 100-200 évvel későbbi, és ezek a “méltatások” sem semlegesek: Kleopátra legtöbbször ugyanis olyan számító nőszemélyként jelenik meg, aki jól megkeverte a római birodalom nagyurainak életét. Ráadásul e források még ellentmondóak is: míg Plutarkhosz Híres rómaiak című művében például arról ír, “Kleopátra szépsége önmagában nem volt olyan, amelynek párját nem lehetne találni, s nem is ezzel ejtette bámulatba azokat, akik látták”, addig Cassius Dio egyenesen a legszebb nőként jellemzi az uralkodót.
A római szerzők által hataloméhesnek tartott Kleopátra antik képét elfedi a manipuláció, a propaganda – írja a Múlt-kor. Gutberlet úgy véli, Kleopátra szépségének mítosza hosszú évszázadok során érlelődött, a rosszindulatú római forrásokra támaszkodik, és a férfi történetírás terméke. Egy nő, aki ilyen hatással volt korára, csakis szépségének és ravaszságának köszönhette hatalmát, sugallja ez a verzió. Gyanússá tette Kleopátrát a római, majd később a keresztény szerzők előtt függetlensége is, ami szintén nem illett a női engedelmességet hirdető koreszménybe.
Egy többszázéves szünet után aztán a 14. században újra felélénkült az érdeklődés Kleopátra iránt: Boccaccio szépséges, mohó, kegyetlen és szemérmetlen uralkodónőképe hosszú időre meghatározta a későbbi ábrázolásokat, amit aztán a huszadik században a mozi is átvett, tovább erősítve a sztereotípiát.
Ami Kleopátra nagy orrát illeti: Gutberlet itt is óvatosságra int. Nem kizárt, hogy az uralkodónőnek nagy orra volt, de az is elképzelhető, hogy az utókor csak az őt így ábrázoló pénzérmékből következtet erre. Akkoriban azonban egy karakteres orrábrázolás nem feltétlenül jelentette azt, hogy Kleopátrának valóban ilyen orra volt: ez szimbolizálhatta az uralkodó határozottságát, egyéniségét is.
- A Kleopátra-mítosszal kapcsolatos hírek a Múlt-koron
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Friss hozzászólások