Hahner Péter könyvében egymás mellett jelennek meg olyan tévhitek, amelyek már évszázadok óta kísértenek, olyanok, melyek csupán az államszocializmus éveiben kerültek a tankönyvekbe, s nem maradnak ki a szépirodalmi művek, filmek vagy a szenzációra éhes média torzításaiból eredő tévedések sem.

A 2-6 oldalas kifejtésekben a szerző bemutatja az alaptévhitet, a tévedés valószínűsíthető eredetét és a legújabb történészi kutatások eredményeit. Hahner nem egy fejezetben kénytelen szélesebb kontextusban megjeleníteni az adott tévhitet, aminek kivitelezéséhez azonban hihetetlen tömörítésre van szükség, és ez szükségszerűen bizonyos összefüggések kimaradásával jár.

Hahner válogatása mindezek mellett szórakoztató, tanulságos gyűjtemény, nagyon hiányzik azonban a végéről egy névmutató, illetve jobban örültem volna, ha az idézett források a szövegtörzs helyett a lap aljára kerültek volna (de nyilván egyik sem szerzői, hanem kiadói döntés volt – a nem annyira szakmai, mind inkább az okulni vágyó olvasók elriasztását megakadályozandó).

Ízelítőnek íme néhány tévhit a könyvből illetve egy tények közé beengedett legenda leleplezése.

Az erényöv nem középkori találmány

Az erényöv valójában újkori találmány, amit nem a hűség kierőszakolására, hanem kizárólag szerelmi játékok segédeszközeként használtak. A legkorábbi példányok a 16. és 17. századból maradtak fent, és ekkori ábrázolásaik karikatúrajellegűek, több múzeumban mutogatott erényövről pedig kiderült, későbbi hamisítványok. A keresztes háborúk idején használt övek mítoszát a 19. században alkották meg.

Magyarország partjait nem mosta három tenger…

… mint ahogy azt Nagy Lajos uralkodásának koráról mesélik. Nagy Lajos valóban megörökölte Lengyelország koronáját, és a balkáni uralkodók is elismerték fennhatóságát, csakhogy ettől az illető államok nem váltak Magyarország részévé. (Arról nem is beszélve, hogy Lengyelországnak akkoriban nem volt tengere, illetve a laza balkáni fennhatóság sem ért el a Fekete-tengerig.) Ilyen alapon Zsigmond király korában, aki német-római császárrá koronáztak 1433-ban, az Északi-, a Balti- és a Ligur-tenger is Magyarország partjait mosta.

Mária Terézia nem szerette a magyar testőröket (és lovakat)

…vagy ha szerette is, nem úgy, ahogy a nép mesélte. Az anekdoták ellenére Mária Terézia ugyanis erkölcsös, hűséges és családszerető uralkodóasszony volt, aki mélységesen elítélte a házasságon kívüli szerelmi kapcsolatokat. Férje halála után levágatta haját, és élete hátralévő tizenöt évében gyászruhát viselt, ékszereit gyermekeinek, színes ruháit pedig szobalányainak ajándékozta. Hahner szerint akik hűtlenséggel és perverzióval vádolják Mária Teréziát, talán összekeverik Nagy Katalin cárnővel, akit szintén mindenfélével meggyanúsítottak. Róla egyenesen az a legenda terjedt el, hogy halálát egy lóval való közösülés okozta, de történészek csupán tucatnyi (tehát nem 300!) szeretőről tudnak, akikkel egészséges kapcsolatot folytatott.

Nem a “gaz” Sztálin rontotta el a “humanista” Lenin művét

Bár 1956 után megpróbáltak minden bűnt Sztálinra tolni, már Lenin is megérte a pénzét. A totális diktatúra nyomai már az ő műveiben is feltűntek, erkölcsileg érzéketlen,  érzelemmentes volt, és voltaképpen neki köszönhető a sztálinista rendszer kiépítése: a titkosrendőrség terrorja, a lágerek rendszere, a szellemi élet megbénítása, az emberi jogok semmibe vétele. Mindezt egy téves, hibás előfeltevéseken alapuló eszme elfogadtatása érdekében.

Nem ugrottak tömegesen bankárok a Wall Street aszfaltjára 1929-ben

Amerikát korántsem rázta meg annyira a tőzsdekrach, mint azt a korabeli riporterek állították: bár sokan öngyilkosok lettek, októberben és novemberben például kevesebben végeztek magukkal, mint a nyár folyamán, amikor az árak még nem indultak esésnek. A Wall Streetre az október 23-ai krachot követő hetekben csupán egyetlen öngyilkos vetette magát: egy 51 éves asszony november 7-én ugrott le a Wall Street felé a Broadway 120. számú épületének tetejéről. Rokonai szerint azonban ő sem veszteségei miatt ugrott, hanem mert az elmúlt napok megfeszített munkája miatt idegösszeomlást kapott. (Ugyanerről itt is.)

Kennedy nem az USA egyik legnagyobb elnöke

Hahner e fejezetben végigviszi, az egészséges, családszerető, munkájában sikeres elnök képe hol hibádzik, de közben egy tengerentúli legendának maga is áldozatául esik, amikor azt írja: Ich bin ein Berliner mondatával Kennedy “azt akarta mondani, hogy ő is berlini, de a német nyelvben való járatlansága miatt kijelentése úgy hangzott, hogy egy fánknak tartja magát.” Ehhez képest, mint arról itt is szó esett, ez bizony egy LEGENDA!