2010. jún. 14.
A szerbek soha nem adják fel
marinovHangzott el a címben leírt mondat a vasárnapi Szerbia-Ghána meccs alatt. Aki ismer, tudja, ennek nálam jobban senki nem örülne, a gond azonban az, hogy nem nagyon emlékszem olyanra, amikor ez segített volna a szerb csapaton. Legalábbis fociban és válogatott szinten, az elmúlt 20 évben biztosan nem. Sőt.
“ELHANGZOTT, HOGY A SZERB SPORTOLÓ SOHA NEM ADJA FEL!!!!! - Szerb emberhàtràny, most jönnek majd fel, szokàsuk. - …meg a kilencvenedik perc utáni potya, a háromnullról felállás. - Ahogy várni lehetett, Szerbia jobban játszik 10 emberrel. - … mert mi mindig felállunk a padlóról”
De vajon mit jelent az, hogy a szerbek mindig felállnak a padlóról? - próbáltam értelmezni. Számomra két dolgot: vert helyzetből vagy emberhátrányból fordítani, illetve utolsó percekben győztes vagy meccsmentő gólt lőni. Ilyenekre viszont a foci válogatott esetében nem nagyon emlékszem, mindössze egyre, a legendás szerb-szlovénre 2000-ből, de az nagyon rendben volt. Ebből eredne a legenda vagy más is volt? Húsz évnyi válogatott tétmeccset vizsgáltam meg: vébéket, Eb-ket, olimpiákat, ha nem volt egyikből sem, selejtezőket…
1990 – a legszebb vébéév. Az utolsó nagyjugoszláv menetelés, amikor a későbbi döntős Maradonáék is csak mázlival mentek tovább a negyeddöntőben. De nézzük sorjában.
Jugoszlávia – NSZK 1-4 – bár Jozics 0-2-nél még szépíteni tudott, a felállás már nem jött össze, sőt a későbbi világbajnokok betoltak még két gólt.
Jugoszlávia – Kolumbia 1-0 – Jozics 75. perc
Jugoszlávia – Egyesült Arab Emírségek 4-1 – sima meccs, a 9. percben már 2-0 volt.
Jugoszlávia – Spanyolország 2-1, hosszabbítás után. – Pikszi nagy meccse, 1-0-ás vezetés után a spanyolok öt percen belül kiegyenlítettek (83. perc), Pikszi Sztojkovics viszont a hosszabbítás elején újra gólt szerzett. Apámék a szőlőben voltak, mire hazajöttek, már a győzelmet ünnepeltem.
Jugoszlávia – Argentína 0-0 – na, itt sikerült kihúzni ikszre egy első félidőben kapott piros után a tizenegyesekig, de a büntetők már nem jöttek össze. Szóval ebben az évben nem volt felállás, legfeljebb kitartás az utolsó meccsen.
1992 – hősi halottak. Csoportelsőként az Eb-döntőben, ahonnan végül a háborús embargó miatt eltanácsolták a válogatottat. Amit aztán a csoportmásodikként beugró dánok meg is nyertek. Jugoszláviának pedig pár év kényszerszünet következett.
1998 – egy újabb nagy generáció, a 12-1-es magyar pótselejtező után megfelelő méretű önbizalommal felvértezve.
Jugoszlávia – Irán 1-0 – a 72. percig kellett várni a gólig.
Jugoszlávia – NSZK 2-2 – 2-0-ás jugoszláv vezetésről jöttek vissza a németek, akiknek a meccsein “mindig huszonkét ember játszik és a végén mindig ők nyernek”. Ezen a meccsen egy 73. percben és egy 80. percben szerzett góllal.
Jugoszlávia – USA 1-0 – Komljenovics 4. percben szerzett góljával.
Jugoszlávia – Hollandia – itt holland előny, majd jugó egyenlítés, és a végén egy pusztító Davids gól a 92. percben, közvetlenül a lefújás előtt. De jó lett volna ezek után még felállni, mekkora csapat volt ez!
2000 – a legendatámasztó Eb.
Jugoszlávia – Szlovénia 3-3 – minden volt, 3-0-ás szlovén vezetés az 57. percben, majd Szinisa Mihajlovics kiállítása, végül feltámadás a 67. és a 73. perc között.
Jugoszlávia – Norvégia 1-0 – egy 8. percben szerzett góllal.
Jugoszlávia – Spanyolország 3-4 – nesze neked felállás, a 90. percben még 3-2-es vezetés, aztán megjött a hír, hogy a szlovének ikszeltek a norvégekkel, így a plávikat a vereség is továbbviszi a csoportból. A vége: 4-3 a spanyoloknak.
Jugoszlávia – Hollandia 1-6 – a büntetés a spanyol meccsért, nagyon fájt, viszont itt volt felállós szerb gól, a 91. percben Szavo Milosevics korrigált 0-6-nál. (neki annál többet ért viszont ez a gól, ugyanis ezzel lett holtversenyben gólkirály az Eb-n.)
2002 – a kimaradt vébé.
Na itt nem sikerült a selejtező, vébémeccset így nem tudok mutatni, de megnéztem pár selejtezőt: a Svájc elleni hazait 1-0-ás vezetésről buktuk 1-1-re egy 84. percben rúgott Chapuisat találattal, a szlovéniai idegenbelin egy 91. percbeli Zahovic-góllal veszítettünk két pontot (1-1), és ugyan Svájcban volt egy 0-1-ről felállós 2-1, az utolsó percekben elhullajtott 4 pontnak köszönhetően a csoport első helye helyett csak a harmadik lett meg.
2004 – a kimaradt Eb.
Megméretés hiányában itt is íme pár nemzeti gyásznap a selejtezőkből: 2-0-ás vezetés otthon (na jó, Podgoricában) Azerbajdzsán acélos alakulata ellen, a végeredmény 2-2. Aztán a visszavágón: 1-0-ás korai vezetés, aztán jöttek az azeriek (88. és 91. perc) és ugrott újabb három pont. Ezek után hiába volt az egyenlítés Olaszország ellen a 82. percben Belgrádban, és a győzelem kiharcolása a walesiek ellen a már tét nélküli hajrában, az Azerbajdzsán ellen elhullajtott 5 pont halálosnak bizonyult.
2004 – majd a fiatalok kárpótolnak: olimpia szuperifikkel, de minek.
Szerbia-Montenegró – Argentína 0-6 – álmomban se.
Szerbia-Montenegró – Ausztrália 1-5 – jujj.
szerbia-Montenegró – Tunézia 2-3 – a tunéziaiak egy 89. percben szerzett góllal győztek.
2006 – vébé a világ legjobb védelmével, amely a selejtezők alatt csupán egy gólt kapott (Raul). Aztán a vébén tizet.
Szerbia-Montenegró – Hollandia 0-1 – mint vasárnap Ghána ellen.
Szerbia-Montenegró – Argentína 0-6 – jujj 2. Remélhetőleg nem így folytatódik pénteken a németek ellen.
Szerbia-Montenegró – Elefántcsontpart 2-3 – 2-0-ás vezetés után 3-2-es csontparti diadal, a győztes gólt a 86. percben szerezték Drogbáék. (Drogba nem is játszott ezen a meccsen.)
2008 – újabb kimaradt Eb.
A selejtezőn 0-1-ről egyenlítés Varsóban (71. perc), ugyanilyen pontmentés Portugáliában (88. perc), és a már minden mindegy meccsen 0-2-es lengyel vezetésről egyenlítés Belgrádban (68., 70. perc). Nagy fordításnak azért ne nevezzük ezeket.
2008 – na majd a fiatalok, most, az olimpián!
Szerbia – Ausztrália 1-1
Szerbia – Elefántcsontpart 2-4 – 0-1, 1-1, 1-2, 1-3, 2-3 (90. perc), 2-4 (93. perc)
Szerbia – Argentína 0-2
Minden mást kérdezzetek Kassaitól, aki fújt egy meccset ebben a csoportban.
2010 – megint csoportelsőség, megint védekezőcsászárok!
Szerbia – Ghána 0-1 (84. perc)
Szóval, ez egy mítosz, sajnos, a fociválogatott elmúlt húsz évében biztosan, de reméljük, hogy ez pénteken látványosan megszakad, és 0-2-ről fordítva verjük a németeket tíz emberrel 4-2-re.
Hogy klubszinten igaz lenne? Persze, minden szurkoló emlékezik a Zvezda legendás 91-es BEK-elődöntőjére, egészen pontosan a 91. percben szerzett, döntőt érő (ön)gólra a Bayern ellen – itt azonban nem a szerbek álltak fel, hanem a bajorok ültek le. Nézzétek csak, az ég is megnyílt:
A jó memóriájúak viszont nem felejtik a Strasbourg elleni UEFA Kupa meccset sem, amit a Zvezdának 2-0-ás vezetésről sikerült egy 91. percben kapott góllal elbukni. Megint más kérdés, hogy 15 UEFA-s továbbjutásért sem cseréltem volna azt a BEK-elődöntőt…
A vízilabdára már inkább igaz lehet a (fel-)állítás, a magyar érdekeltség miatt talán a több utolsó negyedben megfordított meccs emiatt emlékezünk az újjáéledő szerbekre, de gyorsan egy ellenpéldát: egy szerbnek sem könnyű elfeledni a 3-0-ás vezetésről elveszített athéni olimpiai bajnoki címet.
Ha már felállás, akkor leginkább a kosárlabdában voltak látványos újjászületések: a teljesség igénye nélkül két Gyorgyevics meccsfordító álomtripla (egy a Badalona ellen, egy a horvátok ellen), fordítás a Dream Team és Argentína ellen a 2002-es vébén, és a közelmúlt nagy dobása, de itt már keverednek a válogatott és klubmeccsek, úgyhogy hagyom is az emlékezést.
A lényeg: a lebontott 3-3-as legenda helyére újat kell építeni, pénteken fel kell állni a németek ellen. Ki van velünk?
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Hát ha e post után nem nyerik meg a szerbek a vébét, akkor nincs isten.
Már csak 6 meccset kell nyerni.
Szerintem a meccs vége felé a szintén legendás “Gotovo je, gotovo” szólamot kellett volna énekelni (annyi mint “Kész van kész”, szabad értelmezésben a jelentése “Az elért eredményen a meccs további részében már nincs remény változtatni”)
A szerbek (illetve a délszlávok általában…) jó értelemben vett “állatok”
Ha a barátod, akkor félbetépi a gatyáját és neked adja a felét; ha az ellenséged, akkor pedig megöl, ha közben rá is görbíted a viperát az arckoponyájára 
Ez természetesen szintén legenda, ráadásul én nem hiszek a néplélekben; de tény, hogy a világ nagy része nem értette azt az eszetlen dühöt, amivel volt-Jugoszlávia népei egymásnak estek a kilencvenes években – a világ nagy része nem értette, mi viszont igen…
Szóval sok sikert, ha már magyarok nincsenek kint!!
Éljen a cenzúra. Marinov úr kezdek magában csalódni! Az igazság tetvesül fájdalmas dolog.
sakál,
ez a bejegyzés a fociról szól, a nemzetkarakterről való sztereotíp elmélkedéseidhez keress más fórumot.
kedves marinov úr, szubjektív véleménynyilvánítás hasonlót követ. Ha önnek és más kommentelőknek megadatik a jog, miszerint dicsőítsenek egy országot, nekem hasonlóképpen megvan az ellenkező. Ilyen ez a fránya demokrácia. Függetlenül a továbbiakban is tisztelem munkásságáért.
prijatno!
kedves sakál,
dicsőítésről szó sincs, ez puszta statisztika (ráadásul számomra fájó statisztika, tehát nagyon még elfogultsággal sem lehet megvádolni), kár lenne mással keverni. kösz a megértést!