Széles körben elterjedt vélekedés, hogy a növényeket délben nem szabad locsolni, mert a vízcseppek megégethetik a leveleket. Hasonló vélemény fordul elő a bőrgyógyászatban, miszerint az emberi bőrön megtapadt vízcseppek veszélyt jelentenek napozás közben. Az erdészeti szakirodalomban is föl-fölbukkan a hit, hogy a vízcseppek által fókuszált napfény erdőtüzet okozhat – olvasható a Fizikai Szemle című folyóiratban.

Az ELTE Biológiai Fizika Tanszék Környezetoptikai Laboratóriuma hiánypótló számítógépes modellezést végzett napsütötte levelekre tapadt vízcseppekkel. Különböző növényfajok levelein ülő vízcseppekről fényképeket készítettek, amelyek alapján meghatározták a vízcseppek alakját. Ezután számítógépes sugárkövetéssel kiszámították a cseppek által kialakított fényintenzitás-eloszlást a cseppalak és a napfény beesési szögének függvényében, amiből meghatározták azt a cseppalakot és szöget, amelynél a beégés valószínűsége maximális.

A kutatás eredményeit publikáló cikk első részében megállapították, hogy a locsolási hiedelem nem más, mint tévhit: a napsütötte vízcseppek gyakorlatilag soha sem okoznak napégést.

Honnan ered mégis e mítosz? – tették fel a kérdést a kutatók, és mindjárt fel is soroltak néhány olyan magyarázatot, amelyek nem a vízcseppek által fókuszált napfénnyel indokolják a növények égési sérülésekhez hasonló barna foltjait, viszont könnyen összefüggésbe hozhatók ezzel (például hogy a virágok könnyen tönkre mehetnek, ha akkor kapnak vizet, amikor a nappali órákban teljesen nyitva vannak a szirmaik).

Arra a kérdésre, vajon az emberi bőrön megtapadt vízcseppek jelentenek-e veszélyt napozás közben, a kutatók arra jutottak: ha a bőr nem zsíros, akkor a bőrre tapadt vízcsepp lapos, ezért a fókusztartománya mélyen a bőr alá esik, így a bőrégés veszélye kizárható. Bár az ultraibolya (UV) sugárzás felerősödik a vízcsepp fókuszálása által, s így növelheti a bőrrák kialakulásának esélyét, a napfény UV összetevőjének egy részét a víz elnyeli, tehát a bőrhöz tapadt vízcseppek még védelmül is szolgálhatnak az UV-sugárzás ellen. Zsíros – például naptejjel van bekent – bőr esetén a vízcseppek a nagy nedvesítési szög miatt gömbölyűek, ezért könnyen le is peregnek, miáltal az általuk fókuszált napfény miatti égési bőrsérülés esélye minimális.

Cikkük második részében a kutatók azt mutatták be, hogy a víztaszító levélszőrök által tartott vízcseppek okozhatnak-e égési sérüléseket a levélen, illetve – emberek esetén – a szőrzet tartotta vízcseppek károsíthatják-e a bőr szöveteit. Kísérletükben arra a következtetésre jutottak, hogy a szupervíztaszító szőrös leveleknél (például a lótusz és a rucaöröm leveleinél), ahol a szőrök a levéllemez fölött tarthatják az igen gömbölyűvé formálódott vízcseppeket, a le nem pergő vízcseppek igenis napégést okozhatnak.

A kutatók szerint a levélszövet napégésszerű barna foltjait más környezeti tényezők is okozhatják, például:

– savas esők miatt is keletkezhetnek elhalt szövetű, barna foltok a leveleken;
– tengerpartokon a megtörő hullámokból szétfröccsenő sós víz is károsíthatja a leveleket;
– a csapvízbeli só vagy klór is eredményezhet levélbarnulást, illetve égést.
– ha a növényekre túl sok tápanyagot, trágyát, vegyszert tartalmazó vizet permeteznek, akkor a leveleken megtapadó tömény oldatcseppek szintén eredményezhetnek barna foltokat a leveleken.

E levélégéseknek azonban semmi közük nincs a vízcseppek által fókuszált napfény nagy intenzitása miatti napégéshez. Tanulmányuk végén a szerzők megemlítik, hogy meleg időben a hideg vizes locsolás fiziológiai stresszt okozhat, aminek ugyancsak valamilyen sérülés (például a levelek hervadása) lehet a következménye. Bár e sérülések nagyban különböznek a szőrökön ülő vízcseppek által okozott napégéstől, erősíthetik azt az elterjedt tévhitet, hogy tűző napon veszélyes öntözni.

Ami a szőr napozó emberre való hatását illeti: ahhoz, hogy a szőrzet tartotta vízcseppek károsítsák a bőr szöveteit, a napozó személynek nem lenne szabad mozognia. A mozgó ember szőréhez tapadt vízcseppekre ugyanis mindig máshonnan érkezik a napfény, ami azt eredményezi, hogy a cseppek fókusztartománya mindig a bőr más részeire kerül. Ezek alapján a kutatók a cseppek által okozott égési sérülésekkel kapcsolatos véleményeket “egészséges szkepszissel kezelendőnek” minősítették. Ugyanígy kritikával érdemes kezelni az erdőtüzes legendákat is. Elméletileg ugyan ha egy vízcsepp fókusztartománya a száraz növény felszínére kerül, akkor az intenzív napfény okozhatna tüzet, gyakorlatilag azonban eső után a növényzet is nedvessé válik, és amíg újra kiszárad, a vízcseppek is elpárolognak.

Tehát a címben feltett kérdésekre a válasz: nem, nem érdemes délben locsolni, de nem a megégés miatt, hanem mert a reggeli locsolás több szempontból is eredményesebb (kivéve egy-két speciális növényt, ahol a megégés sem kizárt), illetve csak elméleti a valószínűsége annak, hogy a cseppek megégessék bőrünket vagy erdőtüzet okozzanak.

A laboratórium kutatásairól méltatások jelentek meg a Nature és a Nature Photonics folyóiratokban, valamint a Science honlapján.

Fotó: sxc.hu