„Ezek az emberek élő legendák. Valamennyi itteni férfi és nő ismerős a napi társalgásból.
Az ötvenes években a vezető porszívógyártó cég bevezetett egy aprócska újítást. Hozzátettek a gépekhez egy borotvaéles propellert, néhány centi mélyen a porszívócsőben. A beáramló levegő forgásba hozza a pengéket, amelyek felaprítanak bármilyen madzagot vagy szövetet vagy macskaszőrt, ami eltömítené a csövet.
Vélte a műszaki leírás.
A gyakorlatban a kórházak baleseti osztályán elszaporodtak a megcsonkított farkú férfiak.
Tartják a városi legendák.
Vagy ott a csinos háziasszonynak rendezett meglepetésbuli esete: a barátok és rokonok elrejtőznek a hálószobában, s mikor váratlanul előugranak, hogy kórusban Isten éltessen-t kiáltsanak, ott találják az ünnepeltet hanyatt fekve a kanapén, miközben a család kutyusa mogyorókrémet nyalogat a combjai közül…
A történet hősnője hús-vér.
Akárcsak a mesebeli barátnő, aki vezetés közben szopta a pasit, míg az egyszercsak olyan hirtelen lépett a fékre, hogy a fél farka bánta. Mindkettőt ismerem. Itt vannak mind, az összes férfi és nő.
Miattuk kötelező felszerelés valamennyi baleseti sebészeten a gyémánthegyű fúró. Lyukat ütni pezsgős-, sörös-, kólásüvegek vastag alján. A nyomást csökkenteni.
Ezek vonszolják be magukat az éjjeli ügyeletre azzal, hogy megcsúsztak a konyhapadlón, és alájuk került egy cukkini, teatojás, barbibaba, biliárdgolyó, villanyégő, kóbor hörcsög.
Lásd még: biliárddákó.
Lásd még: tengerimalac.
Szappanra léptek a tusolóban, és pont telibe találtak egy síkosított sampontubust. Rendre összeakadnak egy vagy több ismeretlen tettessel, akik gyertyát, biliárdgolyót, kemény tojást, zseblámpát, csavarkulcsot felejtenek bennük, amelyet aztán műtéti úton kell eltávolítani. Köztünk van az egyszeri ember, aki beleszorult a masszázskád lefolyójába.
(…)
Itt van a pompomlány, akinek fél kiló ondót kellett kimosni a gyomrából. A neve Lou-Ann.
Itt az a fickó a moziból, aki a farkára húzta a popcornos zacskót, mielőtt megkínálta belőle a mellette ülőket, a neve Steve, ma este a vasárnapi iskola színes műanyag székeinek egyikébe préselődve egy festékpöttyös asztalnál kuporog megadóan. Nem, ez nem vicc, ez mind komoly. Tessék, basszus, itt az alkalom körülröhögni őket.
A nevük kóros szexuális megszállott.
Akikről azt hiszi mindenki, csupán városi legendák.
(…)
Ott ül a fickó, aki besétált orvosi köpenyben egy abortuszklinikára, és ott vizsgálatokba fogott.
Ott ül a fickó, aki rendszeresen addig hever meztelenül, merevedésével alvást színlelve a szállodai szobában, amíg reggel rá nem nyit egy takarítónő.
A pletykákból ismert összes barátom barátjának a barátja ott ül a csoportban.
A férfi, akit megnyomorított az automata fejőgép, a neve Howard.
A lány, akit félholtan szedtek le a zuhanyfüggöny rúdjáról, ahová meztelenül felakasztotta magát egy fulladós maszturbáció során. A neve Paula, és szexmániás.
Jó napot, Paula.
Itt van a kedvenc metrós taperoló, itt a helyi mutogatós.
A férfi, aki webkamerát szerelt a női vécék csészéjébe.
A fickó, aki a pénzautomaták borítékjain ondót dörzsölt a ragasztócsíkra.
Az összes leskelődő, nimfomán, szatír, vécéfalfúró, köztéri zsebhokizó.
Valamennyi perverz mumus, akikkel a szüleid ijesztegettek. Megannyi megelevenedett elrettentő történet.
Mind itt vagyunk. Épen és betegesen.”

(Az utolsó link az ostensionnal foglalkozó bejegyzésre visz. Emlékeztek: ez az a jelenség, aminek hatására a képzelet és a valóság szinte észrevétlenül egybesimul. Csak hogy senki ne érezze biztonságban magát…)