2010. feb. 26.
Titokzatos jelek ajtókon és falakon
marinovJelek, melyek megmutatják, hol érdemes ennivaló után kopogtatni és hol vár ránk csupán vicsorgó kutya. Majd egy ugrás Kőszeg Ferenc tavaly megjelent művén keresztül 1956 forradalmi Magyarországára, egy egészen másfajta megjelölés történetére.
A közelmúltban két könyvben is megjelölt ajtók, kapuk történetére bukkantam, amelyekhez a szerzők rövid értelmezést is fűztek. Anekdoták ezek, melyek magukban hordozzák a feloldozást (a megoldást) is egyben, így e felületen is megállják helyüket.
Az első példa egy tengerentúli történet a múlt héten olvasott The Anatomy of Buzz Revisited című könyvből. Főszereplője Jimmy Carter későbbi amerikai elnök édesanyja, aki georgiai otthonában a nagy gazdasági válság alatt rendszeresen megvendégelte a délről érkezett szegényeket. A hajléktalan vándorlók egy kis kenyérért cserében elvégeztek kisebb házkörüli munkákat, majd továbbálltak. Carter édesanyja sosem bocsátott el senkit étel nélkül, de egy idő után furdalni kezdte oldalát a kíváncsiság, miért éppen hozzájuk kopogtatnak be állandóan. Egy alkalommal el is kapta az egyik megvendégelt férfit, aki bevallotta: társaival jeleket követnek, amiket sorstársaik róttak egykor a házak postaládáira. Saját jelzése van a harapós kutyának, a puskás gazdának, az adakozó nőknek, ahogyan annak is, hogy az adott településen milyen a rendőrség hozzáállása a csavargókhoz. (E jelek, ahogy az a National Hobo Convention oldalán is olvasható, ma is tovább élnek, sőt, még csak nem is kifejezetten amerikaiak.)
A történet felelevenítésével a szerző azt szerette volna illusztrálni, milyen motivációval használunk illetve adunk át információkat. A jeleket (tanácsokat) követők mások tapasztalataiból okulva időt és energiát spórolnak meg, bizonytalanságukat és kockázatukat csökkentik (nem harapja meg őket a kutya, nem lövi le őket a birtokát védő gazda illetve nem vesznek rossz minőségű terméket). Ezzel szemben a jelölőket (tanácsokat adókat) elégedettséggel tölti el az az érzés, hogy másokon segíthetnek, nem utolsósorban pedig elismerést szereznek, illetve kapcsolati tőkét építenek tapasztalataik megosztásával.
A második példa egy magyar vonatkozású lakásmegjelölés, 1956-ból, Kőszeg Ferenc: K. történetei című művéből; íme a részlet körítés nélkül: „(…) A házban, de valószínűleg az egész városban is elterjedt a rémhír, hogy egyes lakásokat – a kommunisták, vagy a zsidók lakását – ismeretlenek X-szel jelölték meg. X jel volt a mi ajtónk mellett is a falon, O. doktorék ajtaja mellett a harmadikon ellenben M díszelgett. – Jelentheti, hogy ‘Magyar’ vagy azt, hogy ‘Megbízható’ – töprengett anyám elsötétülő arccal. Engem annyira izgatott a kérdés, hogy végigjártam az ötemeletes házat. A jelölések azonban egyáltalán nem látszottak frisseknek, néhány ajtó mellett nem volt semmilyen jel, a megjelölt lakások kétharmadán X volt a jel, de volt egy N betűvel megjelölt lakás is. Talán ez gyújtott világosságot a fejemben: a lakásokat az újságkihordó jelölte meg. Az X a Szabad Népet jelentette, minthogy abból volt a legtöbb, az M a Magyar Nemzetet, az N pedig a Népszavát. A jelek időtlen idők óta ott voltak az ajtók mellett, csak korábban senki nem vette észre őket.”
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
ha úgy nézzük, az újságpreferenciából ma is lehet következtetni a politikai beállítottságra, nem?
nemzet, népszabi, népszava, hírlap, fórum…
“…(nem harapja meg őket a kutya, nem lövi le őket a birtokát védő gazda illetve nem vesznek rossz minőségű terméket)…”
Azokon a helyeken, ahol semmi jelzés nem volt, csak befelé mutató lábnyomok, ott laktak a látogatókat lelövő gazdák….
“Itt jártunk, kecskehúst ettünk”
Haggyállógva Vászka
A Mad Men (Reklámőrültek) valamelyik, azt hiszem, s02-es epizódjában is felbukkantak ezek a kódok, amikor egy backflashben Don Draper gyerekkorába ugrottunk vissza, a gazdasági válság utáni amerikai vidékre.
Ott három jelet mutatott meg a gyereknek egy csavargó, aki betért a farmjukra, de nem szerepelnek a fenti ábrán. Nem tudom, valósak voltak-e.
Azért az újságolvasási szokásokból politikai nézetekre következtetni túlzás lenne. Én igyekszem belenézni mind a Népszabiba, mind a Magyar Nemzetbe, stb. Gyanítom, hogy sokan így vannak még ezzel…
Érdekes, hogy a szociológusok megfigyelései szerint ha egy autóúton a forgalmat lassító akadály jelenik meg (vagy teszik ki szándékosan a megfigyelő szociológusok úgy, hogy az eltávolítása ne legyen veszélyes), akkor elvétve akad olyan ember, aki kiszállna az autójából, hogy a többieken segítve eltávolítsa az akadályt. Lehet, hogy a szegénység és kiszolgáltatottság felébreszti bennünk azt a szolidaritást, ami egyébként az emberré válás egyik fontos feltétele volt? Ezek a szegény emberek is megtehették volna, hogy a hasukat megtömve, a többiekre fittyet hányva álljanak odébb, mint ahogyan az autósok teszik.
????
Megkérdezték a plébánost ,hogy miért olvassa Lenin műveit , ő azt válaszolta ,hogy meg kell ismerni az ellenséget ! Nos ezért olvasom sokakkal együtt a baloldali sajtót .
Végre egy igazán érdekes bejegyzés! Az ilyen ajtómegjelölések korábban is előfordultak a történelemben:
-A bibliából ismert elsőszülött fiúk megölése Egyiptomban A zsidók úgy menekültek, meg, hogy bekenték borjúvérrel az ajtófélfát.
-Náci Németországban sárga J betűvel jelölték a zsidó házak és üzletek falait, ajtajait.
-A délvidéki háború idején, az albánok lakta területeken, egy “C” (cirill “sz”) betű vagy sokszor a szerb címert utánozva egy kereszt négy síknegyedében négy “C” betű jelölte a szerb lakosokat, akik mentesültek az etnikai tisztogatás alól.
„És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.” – 2Móz 12,13
Nekem a “Vigyázat, nagyfeszültség, életveszélyes!”
felirat, és ábra van a kerítésemen több helyen kifüggesztve. Persze áram nincs egyáltalán, de azóta semmi nem tűnt el az udvarból, pedig előtte megesett, mert a falu szélén lakunk, nincs rálátása a szomszédoknak, nem tudják elzavarni, a besurranó norvégokat.
Köszeg Ferenc’56 utáni ajtó megjelölését azzal szeretném kiegésziteni,hogy
egyes házakban az összetartó szomszédok, az egyébként jelöletlen ajtókat is
megjelölték úgy,hogy ezek után az újságos soha nem tudta meg, hogy hova,kinek
mit kell vinni.Késöbb ebből kabaré tréfa is született.
Wazee