A tréfa Krisztus előtt a negyedik évszázadban esett meg, szereplői a filozófus Dionüsziosz és öreg tanítója, Heráklidész, a hoax kiváltó oka pedig az volt, hogy mester és tanítványa elhidegültek egymástól.

Dionüsziosz ördögi trükköt eszelt ki volt tanítója megszégyenítésére: a kor ünnepelt írója, Szophoklész egy állítólagos, addig nem ismert művét lobogtatta meg mestere orra előtt, aki rá is harapott a szövegre. A Parthenopaeus című írás elkápráztatta az öreg Heráklidészt, és gratulált egykori tanítványának az elveszettnek hitt darab felfedezéséhez.

Amikor azonban Dionüsziusz bevallotta, hogy a szöveg szerzője valójában nem Szophoklész, hanem ő maga, Heráklidész nem volt hajlandó elfogadni, hogy átverték, és kitartott a “felfedezés ténye” mellett.

Dionüsziosz azonban erre is gondolt, és hogy a megszégyenítés teljes és bizonyított legyen, feltárta az átverés kulcsát. Összeolvastatta Heráklidésszel a darab egy bizonyos pontján a sorkezdő betűket, amelyek a következő mondatot adták ki: “Heraklidész nem ismeri a betűket és nem is szégyelli tudatlanságát”.

Fotó: Nagy Áron