Ahogy azt a Die Zeit tudományos magazinjának szerkesztője mondja, ő maga csak azokban az idézetekben hisz, amiket megtalált valahol (az “összenő, ami összetartozik”-történet óta pedig azt is tudjuk, hogy ez sem mindig igaz – azaz még akkor sem biztos, hogy valami elhangzott, ha le van írva). Márpedig ezt a Churchill-idézetet sem ő, sem az általa hivatkozott, az idézet eredetét évek óta kutató Werner Barke nem találta, sőt, utóbbi azt állítja, ebben a formájában az angoloknál teljesen ismeretlen. Hiába kereste fel az ottani statisztikai hivatalt, a Times szerkesztőségét, senki nem tudott segíteni neki.

Drösserék szerint az idézetnek valószínűleg német eredete lehet, és a második világháború alatti számháborúkra vezethető vissza. Joseph Goebbels propagandaminiszter ugyanis akkoriban többször utasította a német lapokat, hogy az angol sajtót és Churchillt állítsák be hazugnak, amiért hamis számokat közölnek a német bombázásokról. A lapok pedig meg is tették ezt (nem volt más választásuk), rendszeresen számakrobatának nevezve a brit miniszterelnököt. Ugyanígy Churchill sem hitt a német propaganda számainak, tehát a bizalom a másik oldalról sem volt meg.

E két egymásnak ellentmondó tényt – Werner Barke írása szerint – egyetlen idézetbe összefűzni, és Churchill szájába adni már csak egy lépés. Mivel azonban annak sincs nyoma, hol bukkant fel először az ominózus idézet német nyelvterületen, így ezt a náci eredetet ugyanúgy nem lehet bizonyítani, mint azt, hogy valóban Churchill mondta.

Az idézet mégis rendszeresen megjelenik politikusok, gazdasági szakemberek, kutatók szövegében, újságírók publicisztikáiban. A statisztikával foglalkozó emberek gyűlölik, mert szakmájuk imidzsét csorbítja, és minden téren harcolnak a megállapítás ellen. Sik Endre, a TÁRKI szociológusa például így válaszolt 2007-ben, az Origo.hu Vendégszobájában egy olvasó kérdésére:

“Mi a véleménye Churchill híres mondatáról: csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam? [bukkakefiu]

– Gyűlölöm! Ennél csak azt a mondást gyűlölöm jobban, mely szerint “van kis hazugság, nagy hazugság és statisztika…” Ezek a mondások igazságtalanok a számokkal szemben, amik sosem hazudnak, de amelyekkel persze vissza lehet élni. Mindenkinek, aki számokkal dolgozik kutyakötelessége, hogy ezt a lehető legnagyobb megbízhatósággal és tisztességgel tegye, és a Churchill-i mondás cinizmusa éppen ezért megvetendő. Az egy egészen más kérdés, hogy jól tudom, milyen könnyű a számokkal tudatosan visszaélni vagy öntudattalanul hibázni.”

Ennél talán elegánsabb lett volna magyarázkodás helyett azt mondani az olvasónak, hogy mutassa meg azt a szöveget, ahol Churchill ezt mondta. A Sik által említett másik, főleg angolszász nyelvterületen ismert idézet – “There are lies, damn lies – and statistics” – története pedig itt olvasható el. Nem ritka az sem, amikor a két idézetet vegyítik, mint például ebben a mondatban: “Churchill azt mondta, hogy kétféle hazugság van: a szemtelen hazugság és a statisztika.”

Churchill egyébként, mutat rá Drösser, nem volt a statisztika ellensége, sőt, nagyon is sokat adott a számokra. Mi lehet a megoldás az eredet felderítésére? Talán ha lenne egy olyan digitális archívum, ami tartalmazza Churchill 60 éves karrierjének többszáz könyvét és cikkét, többezer beszédének leiratát, abban körbe lehet nézni. De még ez sem lenne százszázalékos: mint azt a Széchenyi-példa is mutatja, ha egy idézet egyszer ennyire elbújt valahová, akkor jó eséllyel számíthatunk arra, hogy hiteles dokumentumban már nem is találjuk.