Böngészgetem esténként az MTI minap megnyílt online archívumát (linkelni nem merek, mert “az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése“), és már pár nap után látom, micsoda kincsesbánya ez, mennyi mindenben a segítségemre lesz. Nagyon várom már a 49 és 88 közti időintervallum híreit, addig meg bújom és mutatom, amit már most is lehet.

Például egy MTI-s panoráma anyagot a városi legendákról 1999 novemberéből, amikor én még azt sem tudtam, ki az a Jan Harold Brunvand és még az UL sem volt sehol a fejemben. Néhány linkkel feldúsítottam az egyébként a távirati iroda által a Reuterstől átvett tudósítást – akit érdekel, az idézett legendákról így többet is olvashat /dőlt zárójelben néhány utólagos okoskodás/.

Hihetetlen történetek?

urban(MTI-Panoráma) – Elhiszi, hogy Kentuckyban /valójában persze nem Kentuckyban, hanem a KFC gyorsétteremben/ patkánysültet árulnak? És azt, hogy egér került a kólába, vagy hogy egy drogos babysitter összetévesztette a gyereket egy pulykával? Na és a robbanó süteményt?
 
– Ahogy az ember beszélni kezdett, megszületett a legenda – mondta a Reutersnek Jan Harold Brunvand amerikai tudós. És az emberek azóta is terjesztenek kétes hitelességű történeteket, amelyekhez mindenki hozzátold valamit, kiszínezi a helyi sajátosságoknak megfelelően és pléhpofával azt állítja, hogy mindez valóban megtörtént a barátja barátjának a barátjával.
 
– Ezek a történetek túl jók, túl szokatlanok és véletlenszerűek ahhoz, hogy igazak legyenek. Vannak, amelyek élőszóval terjednek el a médiában, a modern életben, és ezek mindig bizonyos emberekhez és helyekhez fűződnek – folytatta Brunvand. – Hogy honnan származnak, az nyitott kérdés. Némelyek régebbi legendák modernizált változatai – telefonnal, autópályával “aktualizálva” -, néhánynak pedig megtörtént esemény az alapja. A legtöbb azonban a képzelet szüleménye – legalábbis Jan Harold Brunvand, az Utahi Egyetem nyugalmazott professzora szerint.
 
Mindazonáltal szenvedélyesen érdeklik a hihetetlen történetek és mindaz, ami belőlük az egyszerű emberekről kiderül. Erről az érdeklődésről híven tanúskodik a Too Good To Be True. The Colossal Book of Urban Legends (Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Városi legendák kolosszális gyűjteménye) című könyve.
 
Az interneten hajmeresztő gyorsasággal terjednek a városi legendák. Brunvand történeteinek zöme az Egyesült Államokból, Európából, Ausztráliából, Japánból és Dél-Afrikából származik. – Azt gyanítom, hogy nagyon hasonló történetek születnek a metropoliszokban és a külvárosokban világszerte. Romániában hallottam néhány ugyanolyan legendát, mint amilyeneket nálunk hallani. Mongóliában és a Nyugaton ugyanúgy csatangolnak láthatatlanná váló stopposok. Manapság az emberek mindenütt a világon megnézik, hogy nincs-e patkánycsont a sültcsirkéjükben – mondta a professzor. De mi késztet becsületes embereket arra, hogy égbekiáltó hazugságokat adjanak tovább?
 
– Ugyanaz, ami arra készteti őket, hogy újra elmondjanak egy tündérmesét vagy egy viccet. Ebben nincs semmi új. Városi legendákra példákat találhatunk már Charles Dickensnél és Daniel Defoenál. Évszázadok óta tart ez – válaszolta a Reuters hírügynökség kérdésére a folklórkutató utahi otthonából, aki jelenleg azon fáradozik, hogy egy óriás-enciklopédiába gyűjtve /azóta ez a munka is elkészült/ egybevesse a világ legjobb és legrosszabb legendáit kimutatva: ez van mindenütt, mégpedig hosszú ideje.
 
Klasszikus történet, hogy egy liftben egy fekete férfi elkiáltja magát: Feküdj! mire azt látja, hogy a többiek mind hasra vágódnak, pedig ő csak a kutyáját parancsolta le a földre.  

A – Brunvand szerint – híres-nevezetes fogkefés történetben egy karibi szigeten nyaraló gazdag házaspár fenekestől felforgatva találja a szobáját. Mindenüket ellopták, kivéve a fényképezőgépüket és a fogkeféjüket. Amikor otthon előhívják a fényképeket, az egyikről két fekete fenék mered rájuk, középütt az ő fogkeféjükkel. “Persze soha senki nem látta ezt a fotót” – panaszolta Brunvand a Reutersnek. Lehet, hogy ez csak számára veszteség…
 
És persze az is lehet, hogy Brunvand úrra rácáfol a világ, s mégsem olyan “hazudós” a valóság, amely – az emberiség jópár nagy gondolkodója szerint – mindig felülmúlja a legvadabb emberi képzeletet is. De Brunvand úrét biztosan.