Egy 19 éves egyetemista halálhíre nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy húsz éve Csehszlovákiában néhány nap alatt megdőlt a kommunizmus. Egy rendszerváltó szóbeszéd rövid története.

1989. november 17-én a Szocialista Ifjúsági Szövetség prágai Főiskolai Tanácsa és független diákszervezetek diáknapi megmozdulást szerveztek. A rendezvény azonban óriási demonstrációvá fejlődött, ahol a tüntetők gyökeres politikai változásokat, új kormányt, szabad választásokat és az akkori vezetők távozását követeltek.

A megmozdulás eleinte békésen zajlott, délután azonban a tüntetők a belváros felé vették az irányt – idézi fel a történteket a Múlt-kor. A menet egyik vezetője – egyébként csehszlovák titkosszolgálati ügynök – a tüntetőket a Národní sugárúton álló rendőrkordonnak vezette, ahol a rendőrség és a biztonsági erők szétzavarták a fiatalokat. A beavatkozást követően elterjedt a hír a rendőri erőszakról, és azt is rebesgették, hogy egy diák meghalt.

“A belvárosban gyászjelentéseket ragasztottak a házak falára, bizonyos Martin Smid matematika-fizika szakos egyetemista haláláról; a Národny Trida árkádos részében pedig valóságos emlékhelyet alakítottak ki – a felirat szerint Itt verték agyon a rendőrök Martin Smidet” – idézi a korabeli Népszabadságot az Index Tegnapi újság melléklete.

A halálhír elindítója egy Drahomira Drezska nevezetű, 23 éves prágai nő volt, akinek beszámolója szerint a rendőrség halálra verte Smidet, ír az esetről a 20. évfordulón a DPA hírügynökség. Egy nemrégiben megtalált videofelvétel tanulsága szerint a lány részletes leírást adott a Smidet ért rendőri brutalitásról: elmesélte, hogyan taposták meg, rugdosták barátja fejét felismerhetetlenre a rendőrök.

Meséjét gyorsan felkarolta a nyugati média. Az Index szerint a téves halálhír elterjesztésében két újságíró játszott szerepet. Egyiküket a fordulat után a csehszlovák nemzeti hírügynökség elnökévé választották – ő volt az, aki az ellenőrizetlen hírt megosztotta egy másik újságíróval, aki a csehszlovák köztársaság új elnökének, Václac Havelnek a sajtótitkára lett, és aki a sztorit elmesélte amerikai újságíróknak.

A portál idézi a Közép-Kelet-Európa az amerikai újságírásban (MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja, 1994) című könyvet is az eset kapcsán: “Nem kételkedett [Havel későbbi sajtótitkára] az információ hitelességében, és a hírt eljuttatta a Reuters hírügynökséghez, illetve az Amerika Hangja rádióhoz, amely fél órával később világgá röpítette azt. … Tipikus esete ez annak, amikor egy kelet-európai hír külső forrásokon, hírláncon jut el a térségben élőkhöz.”

A “tragédia” híre csak növelte a tüntetők ellenállását. Az állítólagos gyilkosság után két nappal a Vencel téren gyülekező tömeggel ugyan hangszórókon közölték, hogy Martin Smid él, több minisztérium hivatalosan is cáfolta a halálhírt, a tüntetők azonban már nem hittek a hatalomnak. Az esti tévéhíradóban aztán feltűnt – a Népszabadság tudósítása szerint – egy magát Martin Smidnek nevező fiatalember, és elmondta: részt vett ugyan a tüntetésen, de nem esett bántódása.

Az addig történteket azonban már nem lehetett visszafordítani. 1989. november 20-án Václav Havel sajtótájékoztatón ismertette a Polgári Fórum céljait és kiáltványát. Este közel kétszázezer ember követelte a Vencel-téren a kommunista vezetők távozását, a szabad választások megtartását. Az esti órákban a szövetségi, a cseh és a szlovák kormány nem változtatott álláspontján, továbbra is helyesnek ítélték a november 17-ei rendőri beavatkozást. Ladislav Adamec kormányfő első ízben november 21-én fogadta az ellenzék és a sztrájkolók képviselőit, akik előzőleg november 27-ére általános sztrájkot hirdettek. A bársonyos forradalom végül november végén győzedelmeskedett: leváltották Milos Jakest, az új vezetés elítélte az 1968-as inváziót, majd a kommunisták kisebbségi részvételével új kormány alakult.

A DPA cikke szerint a mai napig nem sikerült felfedni a legendagyáros Drahomira Drezska indítékát. Ugyan két Martin Smid is élt akkoriban Prága környékén, egyikőjük sem találkozott soha Drezskával. Bizonyítékok hiányában maradnak az elméletek: egyesek szerint a lány bábu volt csupán egy nagyobb összeesküvésben, amelynek célja sem mindig ismert, csak a hatása, az is csak utólag: segített megdönteni egy rendszert.

Martin Smid visszaemlékezése saját “halálára”