Filmtett.ro beszámolója szerint a Tales from the Golden Age című filmben “6 darab, változóan kedves, abszurd, groteszk, szomorú, de egyformán izgalmas darabka” látható Ceauşescu idejéből. A portál szerint “ezek a kis urbánus legendák olyan ügyesen lettek megválogatva, hogy a lehető legtöbb szeletét lefedjék az akkori társadalomnak: van itt falu a világvégéről, kisközség, főváros, gyerekek, kamaszok, rendőr, munkás, aktivista, fotós”.

E történetek egyikének főszereplője az a mohó rendőr, aki egy vidéki rokonoktól karácsonyra kapott disznót szeretne titokban levágni panellakásában, és – hogy ne csapjon zajt – gázt használ az altatáshoz. Az ügyeskedés végkimenetele sejthető, és még a trailerben sem titkolják el.

(A Guardian felhívja a figyelmet az 1984-es Magánpraxis című filmre, amelyben – a sztorit az 1947-es évek Angliájába helyezve – szintén megesik valami hasonló. A disznós jelenetek forgatásáról az alábbi linken elérhető videóban Michael Palin mesél.)

A történet nekünk, magyaroknak is ismerős lehet, egyik honi változatát Czakó Gábor és Banga Ferenc 77 magyar rémmese című könyvéből idézem:

banga_diszno“Mitől, mitől nem, egyszer a pestiekre is rátört a rousseau-i nosztalgia. Az egyik Zemplénben vett nyaralót, a másik végleg elköltözött a zajos fővárosból, a harmadik egyszerűen letolta a gatyáját Délegyházán. A mi emberünk disznót vásárolt Izéfalván, hogy ő majd abból valódi hurkát, kolbászt, szajmókát készít, és azt eszegeti családjával a húsgyári mismások helyett. …

A jámbor, vagy kétmázsás ártány szelíd pillantásától meghátráltak. Rövid, de szakszerű értekezletet tartván arra a megállapodásra jutottak, hogy sem a fölnőtteknek, sem a serdületlen gyermekeknek nem való a véres leszúrás látványa. Úgy döntöttek – bizonyos történelmi emlékfoszlányok analógiájára -, hogy a disznót PB-gázzal megmérgezik. Így is történt. A kimúlt állatot lekoppózták, majd szalmaágyra fektették, hogy megpörköljék. A gyermekek tapsikoltak, a fölnőttek koccintottak karcos kisüsti pálinkával. A havas udvaron szanaszét pattogtak a nyájas szalmaszikrák, amikor a disznó hirtelen durr! fölrobbant. Miszlikbe szakadt kolbásznakvalóját a pestiek máig is gyűjthetik hetedhét határban, ha meg nem haltak.”

A fenti városi legenda a “régi szép idők” hagyományai és a modernizáció és a modernkori ember “gyengesége” közötti szakadékra mutat rá, és ezt élezi ki humoros önpusztításig. Az eltunyult, kényelmes kortársak már nem képesek odaállni az állat elé, és “becsületesen” leszúrni, ehelyett mindenféle “úri trükkökkel” próbálkoznak, nem is csoda (baj), ha rajtavesznek – sugallja a történet. Czakó feldolgozásában ez még hangsúlyosabb: a pesti ember “rousseau-i” szerencsétlenkedésének részletes leírásával kimondva is megjelenik az üzenet.

TheLegendoftheGreedyPoliceman

Halott nagymama a teknőben

Egy másik disznótoros legenda szerint …

“… egy tanyán disznót vágnak. Disznótort tartanak, vendégeket hívnak, nagy a cécó. Közben a nagymama meghal. Nem akarják a vendégek kedvét elrontani, ezért a halottat kiviszik a kamrába télen, hogy ott hidegen tartsák. Beteszik egy teknőbe. Szomszédok vagy csavargók megtudják, hogy a házban disznótor van. Kibontják a kamra falát, és ellopják a teknőt, benne a nagymamával”. (Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség)

Ez a történet az Urbanlegends.hu-n már elemzett ellopott illetve megevett nagymama történetéhez hasonlóan az el nem temetett holttesttől való félelmet jeleníti meg. Akármelyik verziójáról is van szó a történetnek, a nagyi sosem egy szeretett, elismert családtag. A hozzátartozók nem az őket ért veszteség miatt bánkódnak, hanem leginkább azon idegeskednek, mit csináljanak a nagyi hullájával. (A történet a Nemzeti Színházban nemrégiben játszott, Pokoli disznótor című, Remenyik Zigmond által írt darabban is megjelenik)

Szögbelövő, hosszabbítók, gáz és teknő – avagy minden egyben

Akár véletlennek is nevezhető, hogy az ÉS-ben éppen a múlt héten jelent meg egy tárca, Lackfi János tollából, amely csokorba gyűjt jónéhány disznótoros legendát.

“- Szögbelövő, avval kell nekimenni! – kiabálta át a kerítésen, de a színből csak még mérgesebb duhogás hallatszott.
– Az a forsza, hogy jól célozzál, mert egylövetű a szerszám, ha elvéted, tölthetsz újra! – folytatta óbégatva Béla.
– Aztán ha megsebzed a jószágot, nem néz sem Istent, sem embert, négy-öt ilyen Bandi-félét is felmázol a falra – toldotta meg, ha már egyszer belefogott. – A disznónak te nem parancsolsz, megy, mint a tank, mint a Lenin jégtörő, a feje után, a fején lévő orra után.”

“Öregbandi komótosan nekikészült, kigubancolgatta és egymáshoz toldozta a házban feltalálható összes hosszabbítót, köpködve hozzá a szót meglévő fogai közül, a szájából fityegő csikk mellől. Béla még mindig a kerítést varrogatta, nagydarab, szorgos szövőlepke. Nem sokat értett az öreg beszédéből, de zömmel úgyis annak a jó édes mennyei Atyaúristennek lett az szánva, aki az elektromos vezetékek nagy gabalyítója. Nem lesz elég a drót, látták jól mind a ketten. Az öreg viszont előbb lenyelte volna a nyelvét, mint hogy bármit kölcsönkérjen attól a kukkoló szomszédtól. Béla sem veszett meg, hogy magától kínálgassa a hosszabbítóját. Öregbandi vagy megtanul kérni, vagy boldoguljon maga, fene a gőgös pofáját!
Boldogulni boldogult. Nagy zöld pókhálóval bukkant elő a fészer mélyéről, hangtalanul fütyörészve teregette ki a földön, a szomszédot ott egye meg a penész a hosszabbítójával. Régi karácsonyfaégők voltak, sorosan kapcsolva, össze kellett csak bütykölni a többi kábellel, máris elért az ólig, még villogott is közben. Öregbandit viszont senki se látta többé saját lábán kijönni az ólból. Alighogy a hízó fülére csíptette a kettőhuszat, az öreg felüvöltött, a biztosíték csattant, és nemsokára már csak a házból kiszaladt Juci néni jajveszékelése hallatszott, hogy Jastánem, Énistánem, hát csak ottan van eedőlve, mint a zsák, mondom neki, mi van veled, felejjé, de nem felel, kifordult a szeme fehérgye, mintha befelé nézne, édes Bandim, nem ismersz meg?!”

A teljes írás elolvasható az ÉS honlapján.

Valós esetek az elmúlt 10 évből

Bűncselekmények, tragédiák persze történnek disznóöléseken. Többnyire ittas emberek esnek egymásnak a kezük ügyébe kerülő szúró, vágó eszközökkel (2000-ben például a bél elfogyása miatt szúrta le egy férfi a feleségét), ártatlan kisgyermekeket forráznak le véletlenül vízzel vagy másnap hajnalra nyomtalanul eltűnik a disznótoros. Ahogyan azt egy 2008-as, újfehértói baleset kapcsán egy helyi nyilatkozta a Napi Ásznak: “A disznóölés veszélyes üzem. Pálinkával indítjuk. A sürgésforgásban nem nagyon tudunk figyelni az ott ólálkodó gyerekekre, meg az egyre jobban tántorgó ‘segítőkre'”.

Az elmúlt tíz év sajtóját átvizsgálva a leginkább legendába illő disznótoros baleset 2001-ben, a Somogy megyei Darvaspusztán esett meg. Erre azonban nemcsak az ország, de az MTI és néhány angol nyelvű hazai lap tudósításának köszönhetően az egész világ felfigyelt. A rendőrség tájékoztatása szerint “az állatot házilag készített elektromos sokkolóval akarták elkábítani, amikor a szerszámot kézben tartó, 66 éves, horvát állampolgárságú rokont halálos áramütés érte. A tragédia láttán az 53 éves családfő infarktust kapott, és a helyszínen meghalt. A horvát rokon segítségére siető 28 éves fiatalember a vezeték hálózatból történő kiszakításakor szintén súlyos áramütést szenvedett” – adta hírül a távirati iroda.

Az eset kapcsán a Színes Bulvár Lap is moralizált egyet: Internetes bunkóság című cikkükben arról írtak, hogy “sajnos, nem mindegyik honlap kezelte kellő komolysággal és kegyelettel a tragédiát, így a disznótor részleteit például az ananova.com com internetes, ‘hülyeség-honlap’ is közli”. Az esetről a groteszk halálokkal foglalkozó Darwin Awards honlap is beszámolt.