„Olyan filmet szerettünk volna, amely Budapestet nem mint épületek tömegét mutatja, hanem kicsit betekint az épületek mögé, és az ott jelenlévő szellemi tőkét, invenciózusságot mutatja meg” – mondta el Get Engaged! című munkája kapcsán Madarász István többszörös díjnyertes filmrendező.

Mint arról korábban – a HVG egy cikkét idézve – itt is írtam, a legtöbb találmány nem, vagy nem elsősorban attól ered, akihez az ismeretterjesztők közmegegyezése kapcsolja. Az is gyakori, hogy nincs ilyen közmegegyezés, és a különböző országok kézikönyvei mást neveznek meg feltalálónak: mindegyik egy-egy honfitársat.

Nincs most időm végignézni a fenti találmányokat (ha gondoljátok, ti megtehetitek), a szódáról azonban már itt is szó esett. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum egy időszaki kiállítására készített ajánlója szerint Joseph Priestley volt az első, aki a széndioxidot vízzel elegyített 1767-ben. Priestleynek a szódavíz feltalálásáért az angol Királyi Természettudományos Akadémia 1773-ban kitüntetést adományozott. A szénsavasvíz-gyártásban őt követte a genfi Jacob Schweppe, aki 1783-ban egy hatékony, ámde titokban tartott módszert talált fel a mesterséges szénsavas ásványvíz nagyipari előállítására. A szifonfejet Charles Plinth alkotta meg és szabadalmaztatta 1813-ban. A filmben megjelenített Jedlik Ányos 1826-ban ért el újszerű eredményeket, amikor a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Tehát nem ő volt a felfedező, de ő tette lehetővé az ital olcsó, nagyüzemi előállítását, megoldva a felmerülő problémákat, többek között a gáz minél jobb elnyeletését.

Persze a kisfilm ettől még jó, de ez még hozzátartozott. (És – ha poénnak szánták – jó a végén a DOBOS CAKE “felfedezésként” történő említése is.)