Jamie Tehrani, a Durham Egyetem kulturális antropológusa a Piroska és a farkas 35 különböző változatát vizsgálta meg – olvasható a történelmi portálon. A hasonló tündér- és népmesék régóta ismertek, ám ez a sztori még többinél is régebbi lehet. Eddig ugyanis azt gondolták, hogy a történet Franciaországból származik, és először a 17. században Charles Perrault örökítette meg, akinek művét a Grimm testvérek is feldolgozták, ám Tehrani kutatásai kimutatták, hogy ez csupán az egyik variáns. A szakember vizsgálatai szerint a sztori különböző változatai egytől egyig egy közös ősre, Aesopus 2600 éves fabulájára vezethetők vissza.

A kutató elméletét a Brit Tudományos Fesztiválon mutatta be, és ebből az is kiderült, hogy a történetnek – a karaktereket is beleszámolva – 70 különböző változó eleme van. Szerinte ezek a történetek a biológiai organizmusokhoz hasonlóan fejlődtek, és mivel legtöbbjüket nagyon sokáig nem írták le, így azok több száz nemzedéken át hagyományozódva változhattak. A kutató szerint a hasonló kutatások az emberi psziché fejlődésébe is bepillantást adhatnak, hiszen a fabulák esetében az a legfontosabb, hogy mit tartottak fontosnak megőrizni belőle a történetmesélés folyamán.

Update | 2013-ban újabb hír érkezett Piroska és a farkas ügyben Jamie Tehranitól, aki kutatását a PLOS ONE tudományos lapban publikálta. Ebből kiderül: a kutató vizsgálata során egy olyan matematikai modellt – filogenetikai analízist – használt, amellyel a biológusok tanulmányozzák a fajok eredetét és kialakulását. A modell segítségével elkészült a Piroska és a farkas “evolúciós fája”, amin az látható, hogy a fabula és egy másik népszerű, sok nép ajkán élő mese, a Farkas és a hét kecskegida közös ősre vezethető vissza.

Utóbbi – amely arról szól, hogy a ragadozó a kicsik anyjának adja ki magát, majd felfalja őket – a Kr.e. 1. században keletkezett, és Európában és a Közel-Keleten lett népszerű. Ezzel szemben a Piroska és a farkas, amelyben a gonosz vadállat nagymamának álruhájába öltözve becsapja és megeszi a kislányt, mintegy ezer évvel később keletkezhetett.

Tehrani, aki a mese 58 változatát tanulmányozta, munkája során 72 változóra koncentrált, többek közt arra, a főszereplő kislány-e vagy kisfiú, esetleg testvérek, farkas, tigris vagy valami más állat “személyesíti meg” a gonoszt, milyen cselhez folyamodott a ragadozó, illetve megmentették-e végül a főhőst, vagy sem. Minden változó pontszámokat kapott annak alapján, mekkora a valószínűsége, hogy közös az eredetük. A pontszámok alapján rajzolható fel a fa, amely a történet terjedésének legvalószínűbb útjait ábrázolja.

A népszerű feltevés szerint a Piroska és a farkas eredeti változata egy kínai népmese, innen terjedt a történet nyugat felé – magyarázta Tehrani. Elemzéséből azonban kiderült, a kínai változat alapul európai szájhagyományon, és nem fordítva. Ugyanezzel a módszerrel más népmesék eredetét is elemzi a kutató, és reméli, az így nyert információ adalékokkal szolgálhat az ősi népvándorlások megértéséhez – írta 2013 novemberében az MTI.

piroska_terkep