“Augusztus huszonkilencedike van, alkonyodik. Keresztelő Szent János fővételének napja ez. A törökök az egyik legszerencsésebb napjuknak tartják, mert ezen a napon foglalták el Belgrádot, igaz, nagyon régen, 1521-ben. Továbbá ezen a napon foglalták el Budát is az 1541-es esztendőben. Valamint a mohácsi csata is ezen a napon volt. A Fényesarcú Padisah személyesen, két szent kezével fojtotta bele a Csele-patak szennyesen habzó vizébe Lajost, a gyaurok királyát” – olvasom Darvasi László A könnymutatványosok legendája című könyvében.

Már nem emlékeztem a nagy csaták pontos dátumaira (talán sosem tudtam), ezért gyorsan utánanéztem. Írói legendaképzésnek vagy korabeli legenda felelevenítésének gondoltam, de aztán kiderült: valóban mindhárom esemény augusztus 29-én történt. Sőt, azt is megtudtam, hogy ez köztudott, legalábbis ez derül ki Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumából:

“Keresztelő János fővételének gyászos magyar vonatkozása is van. Ez a nap jelzi a naptárban a középkori magyar állam bukását: 1521. augusztus 29-én foglalta el a török az ország kapuját, Nándorfehérvárt, 1526. augusztus 29-e a megsemmisítő mohácsi csatavesztés dátuma, 1541. augusztus 29-én került az ország fővárosa, Buda is a török hatalmába majd 150 esztendőre. Az egybeeséseket már a kortársak is baljós jelnek tekintették, az utókor pedig éppen ezért mély gyászban ülte meg e napot (a mohácsi csatavesztést a nap liturgiájába a római egyház is beépítette).”

Ráadásul, hogy a nagy hármast megtoldjuk egy kevésbé jelentőssel, ez olvasható a Wikipédia augusztus 29-ei eseményeket felsoroló oldalán:

“1602 – A tizenöt éves háború során Jemisdzsi Hasszán nagyvezír visszafoglalja a császáriaktól Székesfehérvárt.”

És hogy a pozitívumokról se feledkezzünk meg, ugyaninnen:

“1686 – A török védők sikertelenül próbálnak kitörni a Szent Liga által ostromlott Buda várából.”

A fentiek alapján – akárcsak a tegnapi bejegyzés kapcsán – itt is lehetne hosszan értekezni a számok (dátumok) mágikus erejéről, de felesleges lenne. Az, hogy a törökök több és fontosabb csatát nyertek, mint veszítettek a magyar seregekkel szemben augusztus 29-én, nem több a véletlennél, vagy ha több, akkor az csak abból a hitből ered, hogy mindez több a véletlennél.

Jankovics szerint “az egybeesések tényleg meglepőek, de vegyük figyelembe, hogy a magyar-török háborúk idején a hadivállalkozások csúcsideje augusztus végére esett; a töröknek, ha az őszi esőzések előtt haza akart térni, ekkorra már ki kellett csikarnia a döntést. Az sem kizárt azonban, hogy Szulejmán szándékosan választotta a fejvesztett szent keresztényekre nézve baljós emléknapját stratégiailag döntő csaták megvívásának időpontjául. Hiszen hadjáratait is mindig ugyanaznap, birodalma egykori, keresztény patrónusának, Szent Györgynek a neve napján indította Magyarország ellen.”

De hogy jön ide Madonna?

Keresztelő Szent Jánost – akinek a lefejezésére augusztus 29-én emlékeznek a hívők – állítólag Heródes fejeztette le, mint ahogy azt az a Károli-féle Bibliában, Márk evangéliumában (Mk. 6/17-28.) is olvasható:

17. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
18. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
19. Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
20. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
21. De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
22. És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
23. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
24. Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
25. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
26. A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
27. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
28. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.

Az eseményre – mint arról a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának szimandron.hu-n olvasható kiadványa is ír – augusztus 29-én böjttel emlékeznek az ortodox hívők, “a gyász kifejezéseképpen bor és olaj fogyasztása is csak akkor megengedett, ha e nap szombatra vagy vasárnapra esik”. A fent már idézett Jelkép-kalendárium szerint “az ünnephez régebben ‘nyakazásos’ hiedelmek tapadtak. A vértanú levágott fejét kifaragták és tálra helyezték, vagy tálra festették. E kegytárgyat fejfájás gyógyítására vélték alkalmatosnak. A fejfájósok általában Keresztelő János és más lenyakazottak közbenjárását kérték. Az ország különböző részein illő módon úgy tartották, hogy e napon nem jó dolog szabni, vágni”.

Ez volt régen, de vannak, akik még ma is nagyon komolyan veszik az emlékezést: egy bolgár egyházi főméltóság ugyanis Madonna közelmúltbeli szófiai koncertjét okolja a szeptemberi, 12 bolgár halálos áldozatot követelő macedóniai hajókatasztrófáért – olvasom a Quarton. A plovdivi metropolita ugyanis úgy véli, augusztus 29-e, Keresztelő Szent János lefejezésének napja a csendes elmélkedésé, nem pedig a zajos mulatozásé. Márpedig ezen a napon lépett fel Madonna a bolgár fővárosban, és a főpap szerint ennek tudható be a szeptember 5-én, a macedóniai Ohridi-tavon történt tragédia.

“A bolgár halálos áldozatokat követelő macedóniai katasztrófa égi jel volt. Az ortodox egyház felszólította az embereket, hogy ne mulassanak János kivégzésének napján. Nem szabadott volna engedni a fiatalokat szórakozni azon a napon, amely a spirituális elmélkedésé” – mennydörögte Nikolai.

Hát így zárul be egy nagy kör. Augusztus 29-ére időzítve jobb lett volna, de a jövőbe én se látok.