Tévhit kenyer

2009. augusztus 19. szerda | Szerző: marinov

12

Az új kenyér ünnepe mint kitalált hagyomány

Megosztom a Facebookon

Általánosan elfogadott vélemény, hogy az új kenyér ünnepét 1949-ben, az alkotmány elfogadásakor szovjet minta alapján, mesterségesen “kreálták”. Kovács Ákos azonban sokkal messzebbre vezeti vissza az ünnepet.


A történelmi emlékezet egyrészt úgy tartja számon, hogy az új kenyér ünnep politikai aktussá emelésére csak a második világháború után került sor, másrészt napvilágot láttak olyan interpretációk is, miszerint az új kenyér ünnepét “1945 után mesterségesen kreálták”, illetve hogy “a kommunisták a kenyértisztelet ősi rítusát kisajátították” – olvasható Kovács Ákos Az Új Kenyér ünnepe című írásában.

Ezzel szemben Kovács úgy véli, az új kenyér ünnepeknek, még ha hatással voltak is rájuk, nem a szovjet, nem a “kommunista”, hanem a Darányi-féle aratóünnepek voltak az előképei, kizárólagos rendeltetésük pedig abban állt, hogy az 1890-es évek társadalmi és politikai feszültségeit segítsék levezetni. Mindez teljes összhangban volt azzal a jelenséggel, hogy az 1870-es évektől az első világháborúig Európa-szerte ilyen nyilvános ceremóniákat, “felülről jött” hagyományokat találtak ki, amelyek lebilincselték a látványos ceremóniák iránt fogékony embereket.

kenyer1948Ennek a tömeges hagyománygyártásnak volt sajátos megnyilvánulási formája a Darányi által felújított arató-, majd a belőle kifejlődött új kenyér ünnep is. Kovács szerint a szokás gyökereit keresve egyrészt az Apostolok oszlása néven ismert középkori liturgikus ünnephez (július 15.), másrészt Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899. évi rendeletéhez kell visszanyúlni. Darányi volt az, aki a földesúr és az aratók közötti “patriarchális jó viszony” helyreállítása érdekében az aratóünnepek “felújítását” szorgalmazta.

Ezek a Darányi által réginek nevezett aratóünnepek azonban korántsem voltak olyan régiek, mint azt a miniszter sugallta: a velük kapcsolatos legkorábbi adat a 18. század elejéről való, ráadásul ezen eseményeknek sem tájanként, sem országosan nem alakult ki általános formája – olvasható a szerző Kitalált hagyomány című könyvében. Mivel azonban igen sok településen korábban egyáltalán nem voltak aratóünnepek, gyakran előfordult, hogy a rendezők az ünnepség szerves részéhez tartozó szokáselemeket egyszerűen elhagyták. Másokat viszont, így többek között az Apostolok oszlása ünnepén még élő hagyományt, a kenyér megáldását megpróbálták a felújított aratóünnepek szokásrendszerébe illeszteni.

A különböző forgatókönyvű ünnepségeknek eleinte semmi közük nem volt augusztus 20-ához, azokat júliusban tartották. E jeles nap és a kenyér ünneplésének összefűzése először akkor merült fel, amikor képviselők rájöttek, hogy Szent István napjának ünneplése nem arat nagy sikert az akkor még soknemzetiségű és különböző vallású állampolgárok között. Az Országos Nemzeti Szövetség ezt szerette volna feloldani, amikor – augusztus 20. „össztársadalmibb” jellegének növelése érdekében – felvetette, hogy az aratóünnepek „hozassanak kapcsolatba” a Szent István-nappal. Ez azonban ekkor még nem volt túl sikeres.

A második világháború befejezése után a pártok között azonnal megkezdődött a harc az új kenyér ünnepének eszmei kisajátításáért. Ebben nem csak a Kisgazda- és a Szociáldemokrata, hanem a Kommunista Párt is részt vett. A pártot ugyanis, arra való hivatkozással, hogy semmit sem tesz a nemzeti hagyomány ápolásáért, többen a “nemzetközi hazaáruló bitangok pártjának” nevezték. A kommunisták, akik ezt visszautasították, arra hívták fel a figyelmet, hogy ők nem csak a nemzet érdekeinek védelmében, hanem a nemzeti hagyomány ápolásában is példát mutatnak. Ezért aztán 1946-os ünnepük előtt gyorsan meg is fogalmazták, hogy ők miért fogják augusztus 20-át ünnepelni:

„AUGUSZTUS 20.: AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPE! … A cséplés bevégeztével tehát minden joga megvan a falu népének hozzá, hogy annyi küzdelem és annyi fáradozás után megpihenjen és augusztus 20.-át, Szent István napját munkája gyümölcsének, az új kenyér ünneplésének szentelje. Ezen a napon minden faluban, ahol csak kommunista pártszervezet van, számba vesszük az elmúlt esztendő küzdelmeit, levonjuk a tanulságokat s a jól végzett munka örömével népünnepélyt tartunk. Készülődjék hát minden falu és mezőváros! Szervezzünk gyűlést, színpompás felvonulást! A gyűlés után való népünnepélyt tarkítsuk szórakoztató műsorszámokkal. Ha már feledésbe mentek volna: tanuljuk el az öregektől ősi arató-dalaikat, szemet-lelket gyönyörködtető népi táncaikat. Tanuljunk be verseket, rövid jól csattanó jeleneteket. Mutassuk meg, hogy nemcsak a munkában, de az igazi népi kultúra terjesztésében és fölelevenítésében is élen jár a Magyar Kommunista Párt.”

A párt tehát a magyar kenyér ünnepét Péter-Pál napjáról augusztus 20-ára tette át, Szent Istvánt “országalapító forradalmárként” említette, és az így szekularizált ünnepet saját politikai liturgiájába emelte. Az alapelgondolás, hogy augusztus 20-a Szent István mellett egyben az új kenyér ünnepe is legyen – mint arról korábban szó esett – voltaképpen nem az MKP-től, hanem az Országos Nemzeti Szövetségtől származott; az MKP csupán ezt az évtizedekkel korábban felvetett javaslatot valósította meg – írja Kovács.

Még javában folytak a pártok közötti küzdelmek, amikor az MDP főtitkára a kecskeméti új kenyér ünnepen megtartott híres beszédében bejelentette: augusztus 20. már nem csak Szent Istvánnak, az országalapító forradalmárnak és a magyar dolgozók kenyerének, hanem egyúttal a Magyar Népköztársaság alkotmányának is az ünnepe. E bejelentést utóbb az 1950. évi I. számú törvényerejű rendelet is rögzítette, anélkül azonban, hogy az akár Szent Istvánról, akár a magyar dolgozók kenyeréről és annak ünnepéről csak egyetlen szóval is megemlékezett volna.

Alig fél évtized alatt tehát újra átalakult minden, és az új kenyér motívuma legközelebb csak a hatvanas évek elején kapott fontos szerepet, amikor a forradalom leverése után augusztus 20. jelentősége kezdett felértékelődni. Az, hogy az alkotmány- és az új kenyér ünnepségek három évtized múltán ismét változni fognak, 1989-ben, a Kongresszusi Palota mellett tartott augusztus 20-ai ünnepségen volt érezhető. Az akkori ellenzéki pártok arra az elhatározásra jutottak, hogy a Szent István-napi ünnepségről az MSZMP-t kizárják, vélhetőleg azért, mert szerintük ez a párt volt az, amely Szent István napját, illetve a hagyományos népi kultúrából származó kenyérünnepet hosszú évtizedeken át saját politikai céljainak szolgálatába állította.

További tények és tévhitek augusztus 20-ával kapcsolatban

Szent István vagy új kenyér ünnepe?

Fotó: fortepan.hu


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az oldalt a Facebookon!

Hírlevél + Médiaajánlat




12 hozzászólás ehhez: Az új kenyér ünnepe mint kitalált hagyomány

  1. kajuk gyula says:

    “Megérne egy misét” annak a folyamatnak a máig való végigkövetése, hogyan is vált mégis augusztus 20. a legjelentősebb állami ünneppé, illetve hogyan maradt az a rendszerváltás után.
    Amúgy, az ünnepek lenyúlása többezer éves folyamat. A legjelentősebb hittérítő pápák rendszeresen felhívták a hitet terjesztő missiók figyelmét, hogy lehetőleg vegyék át a helyi szokásokat, a pogány “szent helyek”, korábbi szentélyek tiszteletét, csak adjanak a korábbi mítoszoknak újabb, keresztény értelmezést. Ha már aug.20 volt a téma, nincs olyan mezőgazdasági népesség, amely ne tartott volna betakarításkor, szüretkor valamiféle ünnepséget, istentiszteletet, áldozatot.
    Amúgy, érdemes volna a Május 1. és a Madarak és Fák Napja közti összefüggéseket is levezetni.

  2. zsolce says:

    Jelzem augusztus 20. az Új Kenyér, október 31. pedig az Új Bor ünnepe a magyar református egyház liturgiájában; ezeken a napokon úrvacsora (a két református szentség egyike) is van. Úrvacsora egyébként húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor, illetve az ún. konfirmáció (“hitbéli beavatás” és teljes jogú egyháztaggá fogadás) alkalmával van még hagyományosan (azaz évente 6x).

    Mindez ’45. előttről, természetesen. :-)

  3. xila says:

    Várom, amikor majd az is kiderül, hogy az aratóbál is kitalált hagyomány, az év többi jeles napja mellett, amikor a földművelők, a gazdák a mezőgazdasági év valamilyen jelentős szakaszát zárják le ünnepséggel. Hogy a politika mindenbe belepofátlankodik a saját céljai érdekében, az tényleg hagyomány, nem is újkori: de, ahogy Rákosi elvtársnak friss, nemzeti szalagos kenyeret küldtek az aratás végén, kezdeményezném, hogy Bajnai is kapjon libát Márton napkor. Ez is népi kezdeményezés lehetne, az ország urainak “megbecsülésére”.
    Ami azonban jobban izgat: miért kell évente többszáz milliót fordítani egy 20 perces tűzijátékra? Nem lehetne ezt a pénzt értelmesebben felhasználni, amikor egyre csak kalapoznak a krízis alapba? Panem et circenses. Ezt sem ma találták ki, és persze, van aki még ma is meg van győződve arról, hogy ez elég is a népnek, az istenadtának.

  4. zsolce says:

    “Ami azonban jobban izgat: miért kell évente többszáz milliót fordítani egy 20 perces tűzijátékra?”
    – Talán mert mondjuk ezt élőben megtekinti pár százezer turista, aki ideközlekedik, eszik-iszik-alszik, azaz költekezik; számottevő részük külföldi, aki akkor már lehet, hogy leugrik a Balcsira vagy “a Pusztára” stb.
    Idén a heppöning megállt negyedmilliárd alatt valamivel, amiben benne voltak a járulékos költségek (rendezők bére, építkezés stb.) Meg elfogyott mondjuk félmillió korsó 500 Ft-os sör, félmillió szelet 500 Ft-os kenyérlángos, pár tízezer kupica 800 Ft-os pálinka stb. Áfa, jövedéki adó stb., ugye ne részletezzem…?

    “Nem lehetne ezt a pénzt értelmesebben felhasználni (…)”
    – Pl. mire? Befektetni valami veszteséges iparágba? Negyedmilliárd forintból hány méter autópálya épülne…? Ha kapna belőle mondjuk az összes mentős, rendőr meg tűzoltó valami kis nemzeti ünnepi jutalmat, hány forint jutna személyenként…? Vagy full jótékonyság…? “Éhező gyerekek megsegítése” ahol 80%-ban azért éhezik a gyerek, mert apu elissza a rávalót…?

    Ehh ne haragudj, semmi személyes, csak ki tud hozni az észből a demagóg populizmus.

    zsolce

  5. kolbász a kerítésből says:

    Nem hiszem, hogy tűzijátékért jönne bárki Magyarországra. Akkor már Sziget, Forma-1, Ozora.

  6. bvalek2 says:

    “Jelzem augusztus 20. az Új Kenyér, október 31. pedig az Új Bor ünnepe a magyar református egyház liturgiájában”

    Nem akarok ünneprontó lenni, de kedves Zsolce ezzel a mondattal kiütötte a cikket, nem de bár? Vagy tán a református egyházat is nemrég találták ki? :)

  7. Bozonth says:

    A http://www.keresztenymagyarorszag.hu szerint aug. 31 az Új kenyér és okt. 26 az Új Bor napja. A new yorki magyar reformátusok szerint meg július 26 az Új kenyér napja. (http://reformatus82.blogspot.com/2009/07/2009-ujkenyer.html)

  8. UL says:

    Részemről én nem kívánok Kovács Ákos kutatásainak eredményeivel vitatkozni. Másodjára is felkínálom a teljes tanulmány linkjét, ha valakit a zanza nem elégített volna ki vagy valamit nem értett volna: http://beszelo.c3.hu/04/0708/09kovacs.htm , illetve még ennél is részletesebben olvashattok a témáról a Kitalált hagyomány című könyvében.

  9. mig8 says:

    Ha már kitalált hagyomány – szerintem mindenki tud mondani olyan kitalált múltat, amelyet bizonyos emberek, népek, országok, pártok mondanak sajátjuknak és erre építik fel magukat… Én jó dolognak tartom, ha ennek a “kitalált” voltát vki elmondja. Persze mindig jó kérdés, hogy miért születtek ezek az eredetmítoszok. Hálás téma, de inkább csak gumicsont. :)

  10. BadGuy says:

    Xila: A magyar politikai elit úgyis csak ellopná a pénzt, mint ahogy a jótékony szervezetek többsége sem jótékonykodik valójában. Jó nagy szarban vagyunk.

  11. kuangeleven says:

    Persze egy hagyomány kialakulásának mikéntje nem szabad, hogy bárkit is lelombozzon, ha itt és most meg akarja tartani.

  12. poye says:

    Tiszteltetem a cikknek az iróját. Szerintem szerény dokumentáció után irta ezt a cikket. Az Újkenyér, vagy Újzsenge ünnepkört kedves szerző már többezer éve az Ószövetség is ismeri ( 2Móz 23,16), és igazából ez volt a pünkösd igazi tartalma. De ha tovább kutatunk, akkor a pogány görög-római vallásban is megtalálhatjuk a termésért való hálaadást, Déméter és Ceres istennők tiszteletére rendezett ünnepségek keretén belül. A kitalált hagyomány kedves cikkiró természetesen megállja a helyét az Ön szemszögéből, de a valóságban egy kicsit másként van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to Top ↑

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ. A honlapra látogatva beleegyezel alkalmazásukba. További információ.

A süti (cookie) egy kis adatcsomag, amely jó pár online szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen. Ennek segítségével jegyzi meg például a szájt az előző hozzászólásod során használt nicknevedet (és így adataidat nem kell újra beírnod), de a sütik révén számlál látogatókat a Google Analytics szolgáltatása is. A sütiket bármikor törölheted gépedről, vagy beállíthatod a tiltásukat. Így persze a szájt működése nem lesz teljes értékű. Az Elfogadom gombra kattintva hozzájárulsz a sütik alkalmazásához.

Bezárom