2009. aug. 7.
Egy magyargyalázás legendája
marinovOffline szabadságon voltam június elején, így Lőrincz László azon a héten megjelent anyaga is elkerülte a figyelmemet. Most pótolom: a trianoni bűnbakkeresés divatját űzők ismét gyakran emlegetik azt az esetet, amikor is egy román nemzetiségi képviselő, bizonyos Alexandru Vaida-Voevod 1907-ben a magyar parlamentben először „magyargyalázott”.
“Jogtipró ázsiai söpredék… / Tíz átkos század óta élősködtök, / Mint vérszomjas poloskák e hazán” – citálta egy „ismeretlen” poéta magyarellenes klapanciáját a budapesti képviselőházban egy román nemzetiségű honatya, Alexandru Vaida-Voevod 1907. április 8-án. E magyargyalázásáért „semmi bántódása nem esett” – olvasható számos jobboldali internetes portálon, ahol is ezt az esetet a Trianonig vezető engedékeny liberális politika mintatörténeteként tálalják.
Lőrinc László HVG-ben megjelent cikkében azonban rámutat: a história közelebbről nézve némiképp másképp fest. Az ominózus napon a képviselőházban az Apponyi Albert kultuszminiszter által beterjesztett törvénytervezetet tárgyalták. Ebben az a kitétel is szerepelt, hogy négy év után minden iskolás köteles vizsgát tenni magyar nyelvből. Az ország lakosságának 46 százaléka akkoriban nem magyar ajkú volt; az őket képviselő nemzetiségi honatyák a sérelmesnek talált törvény fölötti szavazást túlbeszéléssel próbálták megakadályozni. E taktika részeként hangzott el Vaida-Voevod sokat emlegetett, és alighanem szándékosan félreértett hozzászólása.
Az előzményekhez tartozik, hogy orvostanhallgatóként Vaida megdöbbenve olvasta az 1893-ban megjelent Győrffy József Politikai Szatírái című könyvecskét s benne A Mokányok című verset a „kaszakerülő” és „hálátlan” román „csürhe táborról”, mely a magyarokat „a veszélyben mindig elhagyta”, s „legyilkolt nők” maradtak nyomában. A torockói fűzfapoéta verse nemcsak Alexandru Vaida, hanem öccse, Ioan haragját is kiváltotta, olyannyira, hogy a versezményt A Magyarok címmel átfaragta. Az első négy sorból például („Gézengúz nép valátok kezdet óta, / Azt sem tudtátok, honnan jöttetek, / Csak annyi áll, hogy ennek a hazának / Egy ellenséggel több lett veletek”) hármat változatlanul átvett, csak a negyediket cserélte le „Ádáz ördögeivé lettetek”-re. 14 évvel később, az iskolázás körüli vita kapcsán Vaida-Voevod szónoklata második órájában ezt a két verset citálta, mégpedig szakaszonként váltogatva. A szemlézést azzal kommentálta, hogy a még kiadatlan válaszköltemény bemutatja, „mi fog kikelni abból, ha majd a románság jobban tud magyarul, mint ma”, ezért azt javasolta, hogy az iskolai magyarosítással szemben inkább „szüntessék meg azt a kölcsönös ellenszenvet, amelynek elriasztó példája ez a két költemény”. Ahogy az esetre Alexandru Vaida-Voevod emlékezett:
„Valamennyien fel voltunk háborodva, különösen amiatt, hogy az új taktika bevezetése éppen a vasárnapi újságokban tükröződött. Hétfőn én következtem szólásra. Vasárnap délután leültem írógépemhez, hogy elkészítsem a másnapi beszéd időrendi vázlatát és hogy az iskolákban folyó magyarosítás ellen drasztikus példát nyújtsak, elhatároztam: párhuzamosan felolvasom A Mokányokat, Györffy versét, illetőleg A Magyarokat, amely csakis olyan, előttem ismeretlen, romántól származhatott, aki a magyar iskolának köszönhetően tökéletesen ismeri a magyar nyelvet. Javában másoltam a verseket, amikor Lenica és Lencica benézett hozzám. Bármennyire idegen volt is nekik a magyar nyelv, a versek címe láttán mindketten úgy vélték, hogy rossz sugallatra hallgatok. Arra intettek, kerüljem beszédeimben az agresszív hangot. Én azonban azt válaszoltam: “Ne legyek agresszív? Majd én megmutatom nekik! Amit tőlem kapnak, azt nem teszik ki az ablakba!” Másnap elmondott beszédem nem egészen két órát tartott. Másfél óra után a terem szinte teljesen kiürült. Ekkor rátértem arra, miért haszontalan dolog erőltetni az iskolában folyó elmagyarosítást: “E politika egyetlen eredménye, hogy a román, ha megsértik, mivel ismeri a nyelvet, magyarul válaszol vissza. Ennek elriasztó példájaként idézek két költeményt”. (Felolvastam Györffy könyvének címét és kiadóját, majd hozzátettem, hogy a könyvvel együtt jutott birtokomba a válasz is, amely névtelen ugyan, de csakis romántól származhat.) Ezzel szakaszonként olvasni kezdtem hol az egyik, hol a másik költeményt. “Elég volt, hagyd az ördögbe!” — jegyezte meg izgatottan Vlad, én azonban folytattam. Az elnök felszólított, hogy hagyjam abba, én pedig hadarva igyekeztem a szöveg végére érni. Bevett szokás volt a Házban, hogy a gyorsírók abbahagyják a jegyzetelést, amikor a szónok idézetet olvas föl, mert a kérdéses szöveget elkérik tőle, és a megfelelő helyre bemásolják. Mihelyt befejeztem, most is elkérték az idézett szövegeket, így a két verset is. Alighogy beszéde végére ért, a szónok a teljes szöveget kézhez kapta, úgy, ahogy azt a gyorsírásos jegyzőkönyv alapján a gépírónőknek lediktálták. Ez az iroda hibátlanul működött. A gépiratot egy gyorsíró elolvasta, kijavította benne az esetleges szórendi, nyelvi stb. hibákat, ezt követően az öreg irodafőnök elvégezte rajta az utolsó ellenőrzést, majd átadta a szerzőnek, akinek jogában állott a szövegen javítani és módosítani. Ha valakinek nem állott módjában, hogy átnézze saját szövegét, vagy lemondott erről, akkor beérték a gyorsírói iroda által végzett javításokkal. Az egész műveletnek estig le kellett zárulnia. Az éjszaka folyamán az ülés egész gyorsírásos jegyzőkönyvét kinyomtatták. Így ezeket késedelem nélkül, az első reggeli vonattal szét lehetett küldeni az ország minden sarkába, mint a Hivatalos Közlöny mellékleteit.”
Másnap aztán kitört a botrány. Justh Gyula házelnök napirend előtt bejelentette: „a jegyzőkönyvbe gyalázkodó vers került”, ráadásul csalárd módon, mivelhogy szerinte Vaida-Voevod a szinte kiürült teremben eredetileg halkan és csak részben olvasta fel a magyar vért forraló sorokat. (Ez, mint a fenti idézet is mutatja, annyiban igaz is volt, hogy Vaida – ahogy az máskor és másoknál is szokás volt – a verseket átadta másolásra a gyorsíróknak.) Ezért – szögezte le a házelnök – a naplót „a történtek szerint korrigálni kell”. A Szlovák, a Román és a Szerb Nemzeti Párt kapacitálására a botrányokozó másnap a plenáris ülésen megkövette a parlamentet. A képviselőház végül elmarasztalta Vaidát.
Lőrincz szerint tanulmányba illő, hogy az évszázaddal korábbi Vaida-Voevod-skandalum miként lényegült át hamis legendává. A szálak alighanem Papp József és Barabás Endre Epizódok a románság történetéből a magyar uralom alatt című 1932-es kötetéig nyúlnak vissza. Az „adatgyűjtemény” ugyanis már a fentebb ismertetett körülmények nélkül idézte A Magyarok első szakaszát, mint amit „Vaida-Voevod Sándor képviselő 1908 őszén” felolvasott. Ezt az aktuálpolitikai mondandót vette át – a hibás dátummal együtt – az 1975-ben meghalt Bíró Sándor székely történész. Mindehhez még azt is hozzátoldotta – Kisebbségben és többségben című, 1989-ben Bernben megjelent kötetében –, hogy Vaidának nem esett bántódása. E legenda azóta is háborítatlanul és cáfolatlanul bolyong, immár a világhálón is, többek között a publicista Bayer Zsoltnak köszönhetően, aki nyílt levelében felhasználta az idézetet.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Tetszik,nem az államnyelvet jó, illik tudni, de mért kötelező használni? A családban, orvosnál, barátok között? Az erőszakos nemzetváltás kudarcát, még Jászi Oszkár megírta, kár kísérletezni. Azt teszik, amit a magyaroktól elítéltek. A hülyeség, nem nemzetfüggő!
Félreértelmezés? A történet némiképp máshogy fest?
“Ne legyek agresszív? Majd én megmutatom nekik! Amit tőlem kapnak, azt nem teszik ki az ablakba!”
Számomra a cikkből nem derül ki, hogy a szóban forgó személy nem gyalázkodni akart. Inkább az a tanulság, hogy a száz évvel ezelőtti magyar politika és a törvények és sokkal toleránsabbak voltak, mint ami ma Szlovákiában vagy Romániában van.
A szöveg felolvasásának célja és a felolvasó mondanivalója van félre értelmezve.
Talán az RMDSZ vagy a szlovákiai magyar pártok képviselői is megpróbálhatnának egy hasonló akciót a parlamentjükben.
Románoktól mondjuk a “Doamne ocroteste-i pe romani” magyarakasztós verzióját ültethenék át saját szájuk íze szerint.
Kedves cikkiró ! Jobb lett volna ha offline maradsz. Már az sem igaz hogy az ország lakosságának csak 46%-a volt magyar, majdnem 60% volt a magyar anyanyelvű. Viszont Erdély északi része, a Felvidék déli része, Kárpátalja Tisza menti régiója és a Vajdaság többségi lakossága magyar volt, ami ma már nem igy van, mert a szomszédok fasiszta , antiszemita és magyarellenes polilzikája és az etnikai és vallási tisztogatásai ezt megvállasztották.
Ezek a bűnők és gyilkosságok soha nem évülnek el !
Igen volt egy olyan elvárás hogy valamilyen szinten a nem magyar anyanyevű magyar állapolgárok tudjanak egy kicsit magyarul, ma sokkal keményebb az ilyen irányú szlovák vagy román elvárás. Sőt, azt szeretnék hogy az ottmaradt magyarok felejtsék el anyanyelvűket. Aponyi nem ezt kérte a kisebbségektől.
Kedves Transy, a cikkben nem az szerepel, hogy 46% volt magyar, hanem 46% volt NEM magyar. Ezek magyar népszámlálási adatok.(Különben meg nem én voltam offline, hanem Marinov Iván, aki a cikket szemlézi. Mindegy.) A kiindulópont egy romángyalázó magyar vers volt (egy kisebbséget az uralkodó többség oldaláról gyalázott, ugye elismered, ez nem elegáns?), Vaida ezt egyszerűen átfordította ránk, hogy lássuk, hogyan is hangzik. Randán hangzott, és nem azt mondták erre a magyar képviselők, hogy bocs, igazad van, ez tényleg randa, és mindkettő az, hanem azt, hogy a magyarokat nem lehet gyalázni (csak a románokat) és kétszer erőszakosan kidobták a tagot a teremből; még szolidárisnak sem volt szabad lenni vele. A romángyalázó cikkben utalt atrocitások 1848/49-ben történtek, miközben voltak ugyanakkor hasonló magyar atrocitások románok ellen. Ennek semmi köze semelyik 20. századi fasizmushoz. Ha pedig a kelet-európai kis népek örök időkre csak a saját sérelmeiket látják, soha nem fognak felnőni, sem boldogulni — menthetetlenek leszünk. Az eredeti cikkben különben az is szerepel (fent van a neten) hogy a Vaidával szembeni fellépés és a trianoni döntés között van konkrét összefüggés.
A köcsög rományok meg ne magyargyalázzanak!
A bunkó madzsarok meg ne oláhgyalázzanak!
Ugyan, mit számít, hogy ki milyen anyanyelven tanult meg beszélni? A sors avagy “genetikaisten” avagy a “Merővéletlen” műve, hogy ki hova és milyen nemzetiségűnek születik. Oszt ezért bőszen mellett döngenti… Na, szerintem felesleges. Én meg Kis utcainak születtem, és le minden Nagy utcaival!
És az oláhcigányzsidótótok meg elakarják foglalni a hazánkat, de nem engedjük! Oly jó ez a kis Kárpát-medencei testvéri egyetértés!
Ja, és a nemzetáruló Bajnai monnyon le!
Transynak és cikkírónak is igaza van, a 46%-os kisebbség a Szent Korona országaira vonatkozik, a 60%-os magyar többség pedig Magyarországra (ez utóbbiban Horvát-Szlavónország nincs benne). Apponyi törvényjavaslata nem vonatkozhatott a horvátokra, mert Zágrábnak saját oktatási minisztériuma volt, ezért Transy közbeszólását jogosnak érzem.
Nem nevezném ezt az esetet legendának, inkább csúsztatásnak, ugyanis a mérce megváltozott a XIX. század óta. Akkoriban egy gúnyvers számított gyalázásnak, ma már Durai magyar nyelvű levele is szlováksértő kategória. Vaida azért nem lett megbüntetve, mert nem volt miért, ebben a cikknek igaza van. Azonban az is igaz, hogy a mai kisantant országok azóta a nemzet fogalmát ókori színvonalon értelmezik, ha ott történne ilyesmi, Vaida börtönbe kerülne (2009-ben, az EU-ban).
Ami Apponyi törvényjavaslatának a megítélését illeti, őt is megilleti, hogy korabeli mérce szerint ítéljük meg, és nem a manapság használt kora-bronzkori szerint…
Kedves bvalek, a nem magyarok 46 %-os aránya, (vagyis, gyengébbek kedvéért, a magyarok 56%-os többsége) nem Horvát-Szlavónországgal értendő, hanem anélkül. Transy tévedése nem érzés kérdése, egyszerűen félreolvasta az adatomat, átugorva a “nem” szócskát. (Lásd pl. Mo története 10 kötetben,.7/1 415. oldal.)
Lehet csúsztatásnak nevezni, de akkor a fehérről azt mondani hogy fekete, az is csúsztatás. A történet úgy terjed, hogy a román gyalázta a magyart, holott a magyar gyalázta a románt, aki erre rámutatott. A történet úgy terjed, hogy nem lett bántódása, miközben kétszer megalázták, fizikailag kidobták, noha bocsánatot kért többször a semmiért. Az eset úgy terjed, hogy annyira nagyon túlengedékenyek voltunk, hogy ez vezetett Trianonhoz (lásd a megadott Bayer-linket is), miközben ELLENEKZŐLEG, túlengedékenység tekintetében kihívásokkal küszködés (konkrétan ami Vaidával történt, illetve Csernován, stb.) mozgósította ellenünk a nemzetközi közvéleményt.
Tisztelt Cikkíró!
Nem értem, hogyan is került ez a “legenda” 2009-ben ismét napvilágra. Mi ezzel a szándékod? Be akarod bizonyítani, hogy a “mádzsárok” már akkor is antiszemiták voltak, vagy mi??
A vaida által sérelmezett irományt valóban lehet randának tekinteni, de nem ez az “ősrobbanás”, ahonnan indul a két nép vitája! Minden bizonnyal volt azért alapja, amikor azt írta a költő “„kaszakerülő” és „hálátlan” román „csürhe táborról”, mely a magyarokat „a veszélyben mindig elhagyta”, s „legyilkolt nők” maradtak nyomában”!
Ez a tipikus tyúk/tojás esete. A román szerint a magyar a rosszfiú, a magyar szerint a román a gaz. Nem értem, miért állsz az egyik oldal pártájára. Legyél korrekt, kutasd fel a Győrffy József által írt vers alapjait, s majd akkor ítélkezz! Vagy inkáb akkor se…
Az előttem szólóknak igaza volt, egy dolgot leszögezhetünk: Ha ma mondana egy magyar származású politikus ilyet a román vagy szlovák parlamentben, akkor nem csak “kidobják”, hanem be is börtönözik. Az utcán meg megvernék az általa képviselt kisebbség nyelvét használókat (de legalábbis megbüntetik, lásd szlovákia). Na, hogy is van azzal a toleranciával?
ZiCCeR,
Te egy hülye vagy. Vagy csak olvasni nem tudsz. Nem a cikkíró hozta elő a témát, hanem a Bayer Zsolt vagy akárki, aki felhazsnálta azt. A cikkíró arra mutat rá, hogy amit ezek 2009-ben előhoztak, az közel sem úgy volt, ahogy emlegetik.
hát azért a cikkíró részéröl a csúsztatás jellemzö példájával állunk szemben: az irredenta magyar verset nem olvasták fel az oláh parlamentben, (szerinted mi történt volna ha igen? na ugye), ezt az egész felovasósdit vaida tudatosan megtervezte (= provokált?), ki emlékszik már a magyar versre? viszont a “doamne ocroteste-i pe romani”-t minden jelentösebb oláh összeboruláskor (lakodalom, akasztás, körülmetélés) eldanolják…
csernováról kurva keveset tucc, ajánlom Roman Holec: Tragédia v Černovej c. könyvét, annak ellenére hogy szlovák történész írta nagyon korrekt, nem is nagyon tetszett a többieknek
Fogalmi zavarban vagytok, Józsik!
Válasszuk külön az írókákat:
Van az íróka 1., aki kitalálta, hogy a nyílt levelében ezzel a történettel illusztrálja a románok “pofátlanságát”. Na ő csúsztat.
Van az íróka 2., aki ezt a csúsztatást megírja a HVG-ben.
És van az íróka 3., aki ezen a blogon összefoglalja e csúsztatás leleplezését.
Remélhetőleg sikerült világosabbá tenni a szituációt. És nem lesz több íróka 4, 5, 6, aki a hozzászólások között félreértelmezi ezeket a szerepeket.
Én már csak szegény egykori képviselő logikáját nem tudom követni. Már eleve óvodás dolog, hogy megsértődik a világhírű Győrffy József “politikai szatíráján”, és az óvodásság klinikai esete, hogy átkölti. Másrészt miért olvassa fel? “… a válaszköltemény bemutatja, mi fog kikelni abból, ha majd a románság jobban tud magyarul, mint ma.” És mi? Egyes debilek átírnak idétlen verseket, pedig ha nem tudnának magyarul, nem írnák át? Miféle idióta érv ez?
Andrásnak igaza van,… de MOST k.rvára nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi a f.sznak hozakodik elő “íróka 1″ ezzel az aljas és méltán feledésre ítélt “sztorival”…
Mi a célja?…Csak nem az, hogy még többen legyenek a magukat NMO matricákkal a “szomszédoknál” alázó “műanyagirredenták”?
nemhívo szerinT: mi a f.sznak hozakodik elő “íróka 1″ ezzel az aljas és méltán feledésre ítélt “sztorival
hát csak azért hogy kicsit is rávilágítsunk nyugati örökös kedvencének lelkivilágára
A cikkironak igaza van, nem eleg a mutlunkert sirni, at kell vizsgalni mindazt ami Trianonhoz vezetett. Es nem feltetlenl voltunk mindig jofiuk a tortenelemben, meg akkor sem ha par felteglas magyar ezt szertne elhinni. Aki erdelyi az tudja mire gondolok, lasd a vankujabb fajtajat a szekelyeknek, akik buszkek arra, hogy nem tudnak romanul, de sajna mast sem tudnak, 1-2 nepdalt leszamitva, sutetek mint a fold.
Masreszt, Grof Széchenyi szepen megfogalmazta, hgy ne mind hatrafele bamuljunk, mert aki gyakran pislant hatrafele az hamar megbotlik. Szerintem eleg a sebnyalogatasbol, es a serelmek felsorolasabol, vegre kene nezni a jovo fele is. (elnezest az ekezetes betukert)
hu, ennyi eliras, bocsanat….
mano: ja, így vala. Nehéz a múltunkkal szembesülni, ha az nem oly fényes és dicső, mint amilyennek szeretnénk. De ez sem magyar kuriózum, lásd az örmény mészárlást nem éppen reklámozó, inkább tagadó törököket, gondolom van ilyen bőven.
Fáj, fáj biza magyarként nekem is, de azt nem értem miért ez a gáz, ha múltbéli tetteink nem a történelem fényesebb lapjaira valók? Bezzeg a mai magyarság bőven fikázza önmagát, vezetőit, egymást. Meg a komcsi kort. Majd 100-150 év múlva már ez is dicső kor lesz? Vagy csak az izraeliták, cigányok, imperalisták és komcsik tehetnek mindenről? Na kérem, de kik is azok?
Datura stramonium
Ebül szerzett jószág ebül vész el, lásd fehér ló mondája, és Trianon. bővebben a http://szemcseppek.blog.hu. mi az, hogy Trianon?
Az hogy valaki ír egy romángyalázó versikét, és hogy annak az ellentettjét meg felolvassák a parlamentben, marhára nincs egálban. Ezek közé egyenlőségjelet tenni igenis csúsztatás. Romángyalázó pamfleteket sem olvashattak fel a t. házban, ebbe biztos vagyok. Ugyanis nem oda való. Ilyesmit csak mostanában lehetne megtenni, és most is csak magyargyalázót.