Mint arról a múlt héten az Urbanlegends.hu is hírt adott, MJ és Farrah Fawcett halála után ellepték a netet a más zenész- és színészsztárok halálhíréről beszámoló, hamis tudósítások. A média azóta ujjal mutogat az internetre, azon belül is a Twitterre, miközben hasonló esetek már a múltban is megestek.

A Museum of Hoaxes blog szerzője szerint az egyedüli különbség az, hogy az internet által a hírek gyorsabban terjednek, másik oldalról viszont cáfolni is sokkal gyorsabban lehet. (Azt már csak csendben teszem hozzá, ötéves tapasztalat után, hogy a szóbeszéd terjedési sebességét meg sem tudja közelíteni a cáfolaté, és ha valakihez csupán az egyik jut el, akkor az egészen biztosan a szóbeszéd lesz.)

A blog szerzője egy 1945-ös New York Times cikket idéz példaként, amely egy hasonló őrületről ad hírt. Ezt Franklin D. Roosevelt halála váltotta ki, és ott is főleg színészeket, énekeseket és egyéb celebek temettek előre. Más kommunikációs csatorna híján akkor mindenki az újságok, rádiócsatornák, hivatalok és bankok fiókjait kereste megerősítésért vagy cáfolatért, aminek következtében szinte mindenhol bedugultak telefonvonalak.

Egy másik legendavadász, David Emery szerint Pittsburgh-ben is ugyanez történt az elnök halálát követően: egyik nap Himmler és Hitler, másik nap Truman és Ford sorsáról érdeklődtek az emberek.

Próbáltam hasonló magyar példákat keresni, de nem találtam (ha valakinek van, küldje), egy érdekességet azonban, amire e kutakodás közben bukkantam, idemásolok:

“Március 16. Az országban elterjed Kossuth halálhíre, sok helyen a gyászlobogókat is kitűzik. Kossuth azonban még él. A képviselőházban Herman Ottó kér szót és elmondja, hogy „Kossuth Lajos életrajza, halálának híre és halálos vívódása már előre meg volt és meg van írva, hogy a (Pesti Napló) külön kiadása már készletben hever a vidéken, s hogy mivel a tegnapi napon számos helyen el volt terjedve Kossuth halálhíre, az elárusítók nem várták meg a kiadóhivatalok telegrammját, hanem saját szakállukra kezdték a kiáltványt osztogatni. De álljon a dolog bármiképp, ki merem mondani e házban, és azt hiszem, ebben egyet ért velem minden magyar ember, hogy Kossuth Lajos halálára előre szerkeszteni egy kiáltványt, össze nem egyeztethető a magyar ember tisztességérzetével, ilyen jellemek, ilyen hazafiak halálára üzletet alapítani meg nem fér a magyar észjárással.”

Ennek ugyan nincs köze a mi történetünkhöz, de elfér itt.

Fotó: pexels.com