“Mint mészbe ágyazódott kagyló nyomát a kőzet:
A pázsittal határolt, egykedvű téglalap
A pontot őrzi: itt állt a lakkszagú barakk.
A bádogvályú – rozsda zabálja – ismerősebb:

Ez volt a menza. Képzelt homlokzata előtt egy
Zászlórúd búsul… Ennél is mulatságosabb
Egy itthagyott bitófa lenne. Magnak maradt
Néhány tölgy, s ezt a tisztást meg úgy hívták: a körlet.

A moccanó avar közt megvillan egy cafat
Az alvilági zöldre vikszelt linóleumból,
Mely a sakktábla síkos kockáira tapadt;

A brómos tea íze ebből a barna múltból
A legvilágosabb és legbódítóbb zamat –
Ínyünkön úgy ficánkol, hogy elszédít az undor.”

– írja Térey János Bróm című költeményében. A kiskatonák libidóját brómos teával kezelő katonaorvosok történetét világszerte mesélik, de sehol nem sikerült bizonyítékot találni erre. Kezdjük a tengerentúlon, és onnan közelítsünk Magyarországra.

A Snopes arról tudósít, hogy Amerikában is ismerik a legendát. Az oldal szerkesztői rámutatnak: ahhoz, hogy a besorozott katonáknak leszorítsák a libidójukat, nincs szükség brómra. Elég a hajnaltól estig tartó gyakorlatozás, az életvitel radikális változása; egy ilyen erőteljes hajtás után a kiskatona este örül, ha végre lehajthatja a fejét. A szóbeszéd ráadásul nemcsak a katonák között ismert, hanem máshol is megjelent, ahol férfiakat zártak össze – legyen szó kollégiumról vagy börtönről.

David Delvin, a netdoctor.co.uk szakértője szerint brómot valóban használtak valamikor az orvosok, főként olyan páciensek megnyugtatására, akik péniszoperáción estek át. Ő is megjegyzi, hogy brit katonák generációi hittek abban, hogy a szolgálatnál rendszeresen brómot tesznek a teájukba, hogy csökkentsék a szexuális étvágyat. De ebben Delvin maga sem hisz, és olyan orvosról sem tud, aki az elmúlt 35 évben brómot írt volna fel páciensének. A British Armed Forces and National Service weboldala szintén szóbeszédnek titulálja a bróm használatát.

Ami Magyarországot illeti, a témában levelet írtam a HIM Intézet, a HIM Szerkesztőség, a HIM múzeum és a HIM levéltár e-mailcímeire, ahonnan Mészáros Kálmán történész segítségével sikerült néhány szakmabelit megszólaltatni. Pollmann Ferenc, a dualizmus korának szakértője és Balló István, a néphadsereg korszakának ismerője egyaránt szkeptikusan nyilatkozott a brómos tea rendszeresítettségét illetően. Pollmann szerint 1867 és 1918 között rendszeresített formában nem használtak a kálium-bromidot. (Tehát csak elvileg képzelhető el, hogy egy-egy parancsnok felsőbb utasítás vagy szabályozás nélkül alkalmazott ilyen szert, de erre sincs adat, forrás.)

Pollmann és Balló ugyanarra mutattak rá, mint a Snopes, vagyis hogy a bróm helyett elég volt a fárasztó kiképzés és menetgyakorlat. Balló szerint a bróm ráadásul drága mulatság lett volna ilyen célra. Összefoglalva: a történészek erősen legendagyanúsnak ítélték a szóbeszédet, bár a lehetőséget egyikőjük sem zárta ki. Ellenpéldaként Mészáros megemlítette az alkohol bátorságnövelő, élénkítő szerként történő alkalmazását bevetések előtt, erre forrás is van bőven.

Sikerült rábukkannom egy doktorra is, aki csapatorvosként dolgozott egy laktanyában 1974-től. Az orvos szerint akkor már nem adtak brómot a katonáknak, de az ott dolgozók elmondása szerint régebben igen. “Aki valaha kapott ilyen teát, megismerte, mert állítólag a tea felszínén cseppek úsztak, ami a brómra utal. Végül is én is csak elmondásból tudom” – zárta sorait a doktor, jelezve, hogy készpénznek azért ne vegyem e közvetett infót. A cseppek egyébként különösen érdekes elemei a szóbeszédnek; a történet mesélői gyakran hivatkoznak erre “bizonyítékként”.

Fotó: fortepan.hu