2009. ápr. 1.
Az 1956-os totónyertes legendája
marinovTöbb mint félmilliót nyert totón egy budapesti munkás, ám hatalmas nyereményét éppen az 56-os forradalom kitörése napján vette át. Mi történt a pénzzel a felkelés végére? Az Urbanlegends.hu irodalmi sorozatának régi-új darabja.
Az 1956-os totónyertes sztorija azt követően vált országszerte ismert történetté, miután a különös esetből Szabó Illés volt újságíró Telitalálat címmel könyvet írt, majd filmet rendezett – írtuk anno Legendavadászat című könyvünkben; most az UL irodalmi legendás sorozata keretében e nyomozásunk főbb lépéseit összegzem.
A bevallottan fikciós elemeket is tartalmazó mű szerint H. Béla targoncavezetőnek telitalálata lett a totón, balszerencséjére azonban az átadás időpontja 1956. október 23-ára esett. Mivel félt, hogy nyereményét elrabolják, a pénzt elásta egy játszótéren. A család fekete báránya, Pista azonban rábeszélte Bélát, hogy cseréljék be a pénzt aranyra és valutára. Elindultak az uzsoráshoz, de Pista váratlanul meghalt. H. Bélát időközben elhagyta felesége, ezt követően Béla a közeli kocsmába költözött és vendégségbe hívta a lakóközösséget. Később Rózsika, H. Béla albérlője is megjelent a kocsmában, és egymásba szerettek. A forradalom leverése után mindennek vége szakadt, amikor a kocsmát porrá lőtte egy szovjet tank. Béla ugyan életben maradt, Rózsikát és a pénzt azonban örökre elveszítette.
A fikció és a valóság közötti választóvonal feltárása érdekében felkerestük Szabó Illést, akitől megtudtuk: a nyertes valódi neve Radspiller Béla, aki a fővárosi, Illatos úti Hungária Vegyi Művekben dolgozott targoncavezetőként – ugyanott, ahol Szabó Illés édesapja is. Elmondása szerint a nyertessel vagy annak családjával nem tudta felvenni a kapcsolatot.
Radspiller – mesélte Szabó – a forradalom kitörésekor nem tudott mit kezdeni a pénzzel. Előbb elásta, majd újra elővette a pénzt, végül úgy döntött, úgy védi meg vagyonát, ha mindenki számára látható helyre teszi. Ez a helyi kocsma volt, s erről az egész utca tudott. Szabó Illés szerint a pénzhez mégsem nyúlt senki, gazdája egyfajta szent tehénnek számított. A pénz – mai értékén legalább egymilliárd forintnak megfelelő összeg – kiemelte a közösségből Radspiller Bélát. A forradalom leverése után – az író szerint – egyik napról a másikra teljesen eltűnt a Radspiller-család. Könyvében erről így ír: „Mintha azt hallották volna, hogy az egész utca, ahol lakott, merev részeg volt a forradalom alatt, meg mintha… Igen, mintha ’57 áprilisában beállított volna a gyárba, hogy tartoznak neki még háromszáz forinttal… Azon túl semmi. Eltűnt, hírét se hallották. (…) Még a családtagjai sem kerültek elő.”
Radspiller szerencsés-szerencsétlen története itt akár véget is érhetett volna, ám a nem túl gyakori családnév nem hagyott bennünket nyugodni. A cégnyilvántartásban találtunk is egy személyt, N. Tibornét, akinek az édesanyját az adatok szerint Radspiller Ilonának hívták. Szerencsénk volt: a vonal túloldalán Radspiller Béla unokája jelentkezett, akinek a segítségével elértük Radspiller Béla fiát. Ő azonban – az édesapja emlékére hivatkozva – elzárkózott a nyilatkozattól. Azt viszont határozottan állította, hogy édesapja nem tűnt el és külföldre sem távozott. Ugyan valóban otthagyta munkahelyét, és máshol talált állást, ám – a saját fia állítása szerint – nem verte el a hatalmas vagyont, ahogy arra volt munkatársai következtettek. Az ifjabb Radspiller állítólag többször is felkereste Szabó Illést, hogy kegyeleti okokból változtasson könyvén, de nem sikerült elérnie, hogy az író véghezvigye a valósághoz közelítő módosításokat a regényben.
Az egykori targoncavezető négy évvel a rendszerváltás után hunyt el, 1994-ben.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Nagyon érdekes cikk volt, élveztem, hogy megint végre egy igazi URBAN LEGEND van fent az oldalon!
Mi lett a pénzzel??
Ez tényleg az.
Van egy másik már a Kádár korban játszódó legenda. Egy baráti társaság ( mindannyian építőmunkások) közösen lottóztak és mikor bekerült a csapatba egy új ember ő is beszállt a lottó klubba. Hamarosan jött április elseje és kitalálták ,h megviccelik. Kitöltöttek a következő sorsolás után egy négyest ( így nem volt gyanús) majd bekeverték a többi közé. Közösen ellenőrzik van egy négyes, rábeszélik az új tagot ,h úgyis ő az új fiú menjen el ő a pénzért. El is megy, de közlik vele, h még nincs kész a lista, jöjjön vissza pár hét múlva. Kifelé menet megállítja egy ember, h hallotta, h négyese van és jött beváltani és, h ő megvenné tőle ezt a szelvényt. Emberünk nem érti meg hát ő nem akar illegális dolgot csinálni. Az ismeretlen elmagyarázza, h maszek munkákkal sok mellékest szedett össze, és ezért venné meg, h tisztára mossa a le nem adózott pénzét, nincs ebben semmi törvénytelen itt megvárja hazaszalad hozza a pénzt ő átadja a szelvényt és sosem látták egymást. Emberünk ráállt a dologra és valóban így is történt, megkapta a pénzt az ismeretlen meg papírok nélkül a szelvényt. A kérdés milyen képet vágtak a jómunkásemberek mikor jött a haver, h itt a pénz osszuk el, ill. a csávó, aki megvette pár héttel később?
A lustaság, a nyelvtan ismeretének hiánya, a pongyola fogalmazás, a szellemi igénytelenség ilyen borzalmakat szül, mint ez a lottó négyesről szóló förmedvény. h
jarikgeza megragadta a lenyeget, koszonjuk szepen, ekezetek nelkul, hogy bele lehessen kotni
flamewar!
Nem is értem a hirtelen, semmiből jött agresszivitását. Rosszul aludtál, Gézu?
Szerintem halál mindenkire és különben is mi az a lottó és aki nem ír helyesen az mind rasszista és a te anyádat köcsög ! – ez a magyar mentalitás, büszke is vagyok rá !
A legendát én a múltkor még kiszínezetebb állapotában hallottam a TV-ben, és még sokkal frankobb a sztori így:
Szóval R.B. a forradalom napján ment fölvenni a pénzt. Akkoriban még a közbiztonság, és a közerkölcsök jobbak voltak, de azért a biztonág kedvéért két ÁVH-s tiszt kísérte volna haza a lottóigazgatóság belvárosi épületétől Soroksári otthonába a szerencsés nyertest.
A Kossuth tér irányában a forradalmi tömegbe botlottak, ahol a tömeg vezetői, és a tömegből is sokan azt gondolták, hogy “társuk” az “őrizetes”.
Miért fogtak el barátom ?- kérdezé tőle,és a nyakában lévő táskáról azt hitték ,hogy röplapokat tartalmaz.
-Mi van benne bajtárs ?- amire zavartan csak annyit tudot felelni, hogy papírok.
-Akkor szórjuk szét !-kiáltották többen is
-Engedjétek el pribékek, harsogta a tömeg.
Végül a lökdösődést, kavarodást kihasználva ki tudott szabadulni a forradalmárok gyűrűjéből R.B.
Brandboy! Ez nagyon jó történet…az ismerőseimnek elmeséltem…a szórjuk szétnél a lelki szemeink előtt repkedtek a bankjegyek…lett is belőle nagy kavarodás a Kossuth téren
[...] Szabó Illés volt újságíró Telitalálat címmel könyvet írt, majd filmet rendezett. A Legendavadászatban aztán kiderült, hogy a részben fikciós műben sok igaznak mondott részlet nem [...]
És egyébként milyen Szabó Illés könyve?
Adani történetét kétszer is el kellett olvasnom, mire sikerült megértenem, de szerintem az csak városi legenda. Brandboy sztorija viszont élethű, simán lehetett, hogy szétszórtak egy ekkora összeget a Kossuth-téren, és mindenki bevetette magát a papíreső alá. Amekkora kavarodás akkor volt, ez simán belefér.