Az 1860-as években az élet minden területét átszőtte a politika, és ez a híres embereket ábrázoló fényképek forgalmazásában, gyűjtésében is megnyilvánult – olvasható Tomsics Emőke írásában. A kiegyezés előszeleként foghatjuk fel a királyi család fotográfiái iránti érdeklődés növekedését. A legkeresettebb természetesen Erzsébet királyné volt, bájos alakjában egyszerre testesült meg a nemzet és a dinasztia iránti hűség. Főleg, hogy az 1860-as évek a magyar viselet reformkor utáni reneszánszának kora volt, és Erzsébet több alkalommal is rendelt magyar ruhákat.

Fotózni azonban csak egyszer engedte magát ezekben, ezért a magyar fotográfusok a megnövekedett kereslet kielégítése érdekében kis csalásra kényszerültek: retus és olló segítségével öltöztették magyar ruhába őfelségét. Volt olyan fotós, aki megfestette a magyaros ruhát egy korábbi Sissi-képre, és volt olyan is, aki – drasztikusabb megoldást alkalmazva – egy ismeretlen, magyar ruhát viselő nőalakra testére helyezte Erzsébet királyné egy korábbi képét.

Hasonló manipulációk áldozata lett Ferenc József is, aki ugyan többször vett fel magyaros ruhákat, de ezekben fotográfus elé először csak 1868-ban állt. Minden korábbi ilyen fotója tehát manipuláció eredménye, cikkében Tomsics több példát is hoz erre.

E képek segítségével könnyebbé vált a nemzeti érzés és a királyhűség összeegyeztetése, ráadásul az általuk közvetített információ megfelelt a valóságnak – a fotográfusok divatrajzokat használtak, így nagyot nem tévedhettek. A képek olyan vizuális információ közvetítésére vállalkoztak, melyet közvetlen fotográfiai úton nem lehetett beszerezni, de nagy igény mutatkozott irántuk az alattvalók felől.

További részletek és képek a Fotóművészet 2009/1-es számában.