A Laudator blog szerzője elővette a nagyítót, és azonosította az ezerforintoson olvasható két szöveget.

A hátoldalon, a kút mellett Curtius Rufus római történetíró művéből, a „Nagy Sándor történetének fennmaradt könyvei”-ből olvasható egy részlet. A bankjegy készítője a corvina első lapjából vágott ki egy részletet, pontosabban a III. könyv első fejezetét. Laudator leírta, majd lefordította a szöveget, amiből kiderül, hogy ezresünk hátoldalára egy ostrom története került, amiben a celaenae-iek megpróbálnak ellenállni, de miután királyuktól semmilyen segítség nem érkezik, megadják magukat Nagy Sándornak.

A bankjegy másik oldalán az isteni Tacitus, a legnagyszerűbb római történetíró, a zsarnokság lélektanának megörökítője áll, pontosabban Annales (Évkönyvek) című művének egy részlete. Kr. u. 47-ben járunk, Messalina, Claudius császár nagyhatalmú felesége éppen koholt vádakkal megölet valakit, bár a slusszpoén éppen lemarad az ezresről.

Egy kis kedvcsináló az ezresen látható szövegből, Borzsák István jóvoltából:

“Suillius a vádat képviselte: megrontotta a katonákat, akiket pénzzel és fajtalankodással minden gyalázatra rávett; azután Poppaeával folytatott házasságtörést, végül testileg elpuhult. Erre a vádlott, megtörvén a csendet, kifakadt és így szólt: Kérdezd meg a fiaidat, Suillius: majd bevallják, hogy férfi vagyok! S mikor elkezdte védekezését, mélységesen megindította Claudiust, de még Messalinából is könnyeket csalt ki.”

A szövegek esetlegességét látva – blog szerzője szerint – az illusztrátor csak annyi instrukciót kaphatott, hogy legyen valami reneszánszos, mátyásos tematikájú bankjegy, és valószínűleg csak bevágott valamit az első útjába kerülő kódexből.

Linkek

– Teljes szövegek, kódexrészletek a Laudator blogon!
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
Nemi szerv a 200 forintoson?