Mindenki elszaladt, ő itt maradt, s aki a csődöt felszámolja, azt ütik — foglalja dióhéjba meggyőződését a hvg.hu-n Katona Tamás történész. Az Ausztriába internált Görgey csak a kiegyezés után térhetett haza. Deák Ferenc nagyra tartotta, s ezért, amikor az új, a magyar királyi honvédség megszervezése került sorra, négy volt 48-as vezérrel egy-egy tervet dolgoztat ki. De a közvéleménybe már annyira beivódott az áruló mítosz, hogy állásba nem tudott elhelyezkedni — tekeri vissza a történelem kerekét Katona Tamás.

„Ha nem akarunk szembenézni a tényekkel, akkor minden hadjáratunkat tulajdonképpen megnyertük, ám mindig akadt valami gonosz, fondorlatos áruló, Károlyi Sándor, Görgey stb. Ezzel remekül meg lehet kerülni, hogy szembesüljünk saját múltunkkal. De így nem lehet tanulni a történelemből. Ugyanilyen magyar legendagyártó őrültség, hogy mindenkit Bécs tett el láb alól, Zrínyi Miklóstól Széchenyi Istvánig” — vélekedik Katona Tamás, akinek meggyőződése, hogy a nemzeti romantika találta ki ezt az áruló mítoszt. Ha volt hadvezér, aki engedelmeskedett Kossuthnak, az épp Görgey, nem pedig Bem, és nem Perczel Mór, aki át akarta venni a hatalmat és szétkergetni az országgyűlést. Mégsem ők lettek az árulók.

A Görgeyről kialakult kép még életében megváltozott, a Horthy-korszakban pedig valóságos kultuszt igyekeztek támasztani neki. 1945 után a kommunisták visszatértek a nemzeti romantikához, amelynek lényege az, hogy Kossuth kiváló ember volt, de nem számolt le a „belső ellenséggel”. Ha Görgeyt kivégezteti, akkor megnyertük volna a szabadságharcot. A Kádár-rezsim alatt Katona Tamás szerint síri csönd honolt a kérdésben, de ma már magára valamit adó történész nem tartja árulónak Görgeyt, méltó helye van a magyar történelemben. „Mátyás király és Bethlen Gábor óta ekkora hadvezér nem nyargalt magyar csatatereken” – állítja Katona.

További olvasnivalók:
A Görgey-kérdés – Beszámoló egy könyvről
Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey

Fotó: fortepan.hu