Többnyire van igazságmagva az igazságos királyról szóló néphagyománynak, állítják kutatók, bár a legendák eredete sok esetben vita tárgya – olvasható az e heti HVG-ben.

Mátyás király mai napig tartó népszerűségét leginkább a róla elterjedt legendáknak köszönheti, amelyekről elsőként Benczédi Székely István adott számot 1558-ban. A Mátyás-történetekből aztán Tóth Béla 1898 és 1903 között hat kötetben megjelent Magyar Anekdotakincs című gyűjtésében nyolcvanat említett.

Sokáig azt feltételezték, hogy az igazságos uralkodó legendája a Mátyás halála utáni káosz hatására alakult ki. A korábbi sarcok helyett az ország szétdúlása miatt aggódó nép sóhajai öltöttek konkrét formát az olyan anekdotákban, mint az Egyszer volt Budán kutyavásár című történet. A másik elmélet Kardos Tibor irodalomtörténész nevéhez fűződik, aki szerint maga Mátyás is sokat tett saját legendáriumának megteremtéséért, mindenekelőtt történetírói udvari szolgálatba fogadásával.

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az “igazságos” Mátyás életében még az évszázaddal korábban uralkodott Nagy Lajost tartotta a néphagyomány az elfogulatlanság példaképének. Akkoriban az álruhában a népe közé járó királyról szóló történetek főhőse is Nagy Lajos volt. A váltás okait Kubinyi András történész abban látja, hogy az Anjou-uralkodó halála után – akárcsak Mátyás halálát követően – megingott a törvényes rend.

Korántsem csak vándormotívumok jutottak azonban szerephez Hunyadi Mátyás legendáriumában. Ugyan az Ezeregyéjszaka meséiben is feltűnik a népe körében álruhában forgolódó bagdadi kalifa, a franciáknál pedig IV. Henrikről, a németeknél Nagy Frigyesről, az osztrákoknál pedig a II. Józsefről tartották úgy, hogy inkognitóban járt-kelt az alattvalók között. Valószínű azonban, hogy egyikőjük sem tett ilyet, a Mátyással kapcsolatos efféle híreszteléseknek viszont van némi alapjuk.

Hozott elemnek tartják viszont a kutatók a Mátyás királlyá választásához kötődő történeteket. Ezekben hol a korona magától a fejére száll, hol pedig a vasekével szántó, délidőben az ekét a földből kifordítva asztalnak használó Mátyás azt a jóslatot hallja a népektől, hogy azt választják királynak, aki vasasztalról eszik. Ezek analógiáját a szakértők az óperzsa mondavilágban vélték megtalálni.

Hogy miért nem akadt senki, aki 550 év alatt felválthatta volna az egykor Nagy Lajos helyébe lépett Mátyást? – teszi fel a kérdést a cikk szerzője. A történészek szerint egyrészt történeti szerepe miatt: viszonylag erős királyi hatalmat épített ki, és meg tudta akadályozni az ország darabokra hullását – ilyesmit pedig magyar uralkodó azt követően nemigen tudott felmutatni. A teljes cikk elolvasható itt

Update: Időközben találtam egy interjút Pálosfalvi Tamás történésszel, melyben a Duna jegén történő koronázásról is szó esik. Pálosfalvi szerint maga a választás a Budai várban történt. Az ilyen típusú országgyűléseknél a bárók és a főpapok Budán, a Várban tanácskoztak, a meghívott köznemesség pedig a város pesti oldalán, a Rákosmezőn. Január 23-án a bárók és a főpapok a pápai legátus jelenlétében már megállapodtak abban, hogy Mátyást választják királlyá, így ez tekinthető a királlyá emelő aktusnak. A köznemesség és Szilágyi emberei valóban átkeltek a Duna jegén és egyfajta királlyá kikiáltás történt, de igazából ez már csak egy megerősítő aktus volt.

• Felejthetetlen legendák a Hungária körútról
  Van egy saját legendám az MTK stadionjáról, amit már sok-sok éve mesélek az ismerőseimnek. Szombaton...
• Molnár Ferenc beszól mindenkinek
  Ugyanúgy, ahogy a két világháború között minden jó vicc szerzőjének Karinthyt tartották, a múlt száz...
• A csúnyán megviccelt, részeg bicajos esete
  Egy vándoranekdotából városi legendává mutálódó sztori a kis híján elütött, részeg biciklisről, akit...
• Einsteint is lehetett helyettesíteni
  Mese a sofőrről, aki egy alkalommal Einstein bőrébe bújhatott, és előadást tarthatott....
• Erkel egy nap alatt, bezárva szerezte a Himnusz zenéjét?
  Bónis Ferenc zenetörténész számtalan mitikus elemtől megfosztotta nemzeti énekünket, egyebek között ...