2008. jan. 17.
A Marx téri felüljáró legendája
zoon„Egy híres építészt bíztak meg a tervezéssel. Amikor készen lett, a felüljáró legmagasabb pontján nem ért össze a két félhíd. A tervező öngyilkos lett” – szól a legenda. A tervező cáfol.
A Nyugati téri – vagy ahogy akkoriban nevezték: Marx téri – felüljáró története többféle verzióban kering. Az UL egyik fórumozója azt írja, hogy a híd egyik felét oroszok építették, akik „más 0 pontot használtak a magasság mérésénél, emiatt történt a malőr”. Egy másik verzió szerint minden rendben lett volna, ha a kivitelezésnél nem lopják ki az építőanyagot: „a felüljáró egyik oldala azért süllyedt meg jobban, mert nem ugyanolyan mértékben lopták ki az anyagot a két feléből. Látták is, hogy süllyed, de azt gondolták, hogy csak néhány centiről van szó, majd vastagabban aszfaltoznak az egyik felén és föl sem fog tűnni senkinek a hiba.”
Mi történt valójában?
A Marx téri felüljárót a mai napig építőmérnökként dolgozó Wellner Péter, a Hídépítő Vállalat (ma Hídépítő Zrt.) munkatársa tervezte, s ugyanez a cég építette meg 1980-ban, ún. szabadszereléses építéssel. Ennek az építési módnak a lényege, hogy a műtárgy darabjait előre legyártják, összeszerelik, újra szétszedik, s az elemeket a helyszínre szállítva – immár véglegesen – összeszerelik.
„Szabadszerelés esetén az elemeknek pontosan kell csatlakozni, ezért elválasztható módon, de egymáshoz betonozva gyártják le azokat. Ez a Marx téri felüljáró esetében is így volt. Csináltunk egy állványt a földön és megépítettük a hidat. Az összes elemét egymáshoz építettük abban a vonalban, ahogyan azt kellett. Ezután az elemeket egyenként kiemeltük és beépítettük a Nyugatinál. Tehát egyszer már helyes alakban állt a híd” – meséli megkeresésünkre Wellner Péter.
A tervező szerint azért is döntöttek a szabadszerelés mellett, mert az jellegénél fogva nem igényel állványozást (a szerelés 6-8 méter magasan történik), így nem akadályozza az amúgy is forgalmas tér közlekedését. A szabadszerelésnél minden egyes hídpillértől külön-külön indul az építés. „A pillér felett elhelyezett indító szakasztól jobbra teszünk egy elemet, balra egy elemet, acélkábellel összehúzzuk a felső részén, hogy ne essen le. Ha ez kész van, akkor jöhet a következő elempár, s így tovább. A szomszédos pillérekről épített hídrészeknek végül pontosan össze kell találkozniuk” – magyarázza Wellner.
Fontos része az építésnek, hogy az elemeket egy ragasztóanyaggal is összekötik. Ennek statikai szerepe nincs, mégis szükséges, mert zárást ad a szerkezetnek, amely így – noha darabokból születik – egységesebb lesz. „Amikor az acélkábeleket fent elhelyezzük, megfeszítjük és lehorgonyozzuk, olyan hatást érünk el, mintha egy gumit meghúznánk és elengednénk: a kábel össze akarna ugrani. Ezáltal kap egy nagy nyomást, ez biztosítja a teherviselést. Ha azelőtt tesszük rá nagy erőt a hídra, mielőtt megszilárdulna az elemeket összekötő ragasztó, akkor lent szétnyílik az elem, és felfelé elfordul” – magyarázza a szakember.
Márpedig a Marx téri felüljárónál nem várták meg, hogy megkössön a ragasztó – a városvezetés ugyanis sürgette a Hídépítő Vállalatot. „Közölték, hogy sietniük kell a munkálatokkal, a villamosoknak járniuk kell. Ezért a kivitelezők úgy pakolták fel egymás mellé az elemeket, hogy nem várták meg a ragasztó megkötését” – meséli a tervező. „Mivel alul szétnyíltak kicsit az elemek, a szakasz kifli alakú lett. Nem az volt a baj, hogy a híd nem ért össze, hanem az, hogy alakhiba keletkezett. Amikor összebillentettük, akkor csatlakozott, de a deformálódás miatt a két rész nem tervezett módon csatlakozott. Kénytelenek voltunk lebontani két-két elemet, hogy aztán a helyes irányba lehessen visszatenni” – magyarázza Wellner. (A felüljáró építését egyébként azt követően állították le hónapokra, hogy a hibát már észlelték, mi több, ki is javították.)
Médiaesemény lett a hibából
1980-ban munkaügyi bíróságon folytatódott a felüljáró ügye. A legnagyobb büntetést Wellner Péter tervező és a helyettese kapta. Az ítélet szerint Wellnert alacsonyabb munkakörbe helyezik, 10 százalékkal csökkentik a fizetését, és 6 havi bérnek megfelelő kártérítés, azaz 46 ezer forint megfizetésére kötelezik. A Hídépítő Vállalat többi érintett dolgozóját a bíróság csak megrótta, illetve enyhe kártérítés megfizetésére kötelezte. Wellner és helyettese azonban fellebbezett az ítélet ellen. Mire az ügy 1982-ben a Fővárosi Bíróságra került, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet megállapította: a hibát tényleg az okozta, hogy a kivitelezést siettették. Ezt figyelembe véve a Fővárosi Bíróság enyhítette a kártérítés összegét: Wellnernek 8 ezer forintot kellett fizetnie. Mindezt azért, mert a bíróság szerint – noha nem hibázott – tekintélyével el kellett volna érnie, hogy a kivitelezés során a technológiai időszükségletet a városvezetés sürgetése ellenére is figyelembe vegyék.
Az ügy érdekessége, hogy a felülről vezérelt sajtó annak idején nem vizsgálta meg több oldalról a témát, s a kezdetektől a tervezőket tette felelőssé a történtekért. Később azonban már nem foglalkozott az üggyel, ezért a nézők/olvasók nem ismerhették meg a történet végét. A Fővárosi Bíróság 1982-es jogerős ítéletének utolsó bekezdésében ez áll: „A Fővárosi Bíróság szükségesnek tartja a szakértőknek azt az egyértelmű megállapítását is hangsúlyozni, hogy a sajtó műszakilag tévesen tájékoztatta a közvéleményt. Különösen kirívó volt a híd-ágak tengelyének ferdeségével kapcsolatos tájékoztatás. A ténylegesen keletkezett alaphiba, az ún. ’kifli’ alak szabad szemmel viszonylag nehezen felismerhető, és csak a végső helyzetben beillesztett állapotban érzékelhető. Sajnálatos, hogy az alperes vezetői a hibás sajtótájékoztatásra megfelelő műszaki választ nem adtak. A hídépítés során elkövetett hiba nyilvánosságra hozatala, és a javítással kapcsolatos elképzelések ismertetése jó szolgálatot tett volna.”
Wellner Péter időközben távozott a Hídépítő Vállalattól, s csak évekkel később tért vissza. Ma a vállalat jogutódja, a Hídépítő Zrt. munkatársaként tevékenykedik: sok más híd mellett ő tervezte Magyarország legnagyobb hídját, a Kőröshegyi völgyhidat, amelyet tavaly nyáron adtak át.
Címkék: legenda, Budapest, best of ULMegosztások: , Megosztom az iWiW-en
Hú! Na, ez érdekes volt. Már több helyről is hallottam ezt a sztorit, építész ismerőstől is…
Tényleg, már régóta érdekel az a legenda is, hogy a Deák téren, a kék metró aluljárójában a középső tömbön található színes betűkből valami verset lehet kiolvasni.
Próbáltam én már lóugrásban, hármasával, meg keresztben is olvasni, de sosem jött ki semmi értelmes, nem hogy Ady (vagy József Attila?) vers…
Lehet, hogy valami dadaista kiáltvány!
Ha tényleg vers jön ki belőle, akkor gondolom anyáztak egy sort a munkások, miközben lógott a Kossuth a szájukból, még sakkozniuk is kellett a betűkkel
Amúgy ez jó történet!
Ez szép levezetés volt, köszönöm
ezt az összes földmérőnek is elmesélik, így legalább megjegyezzük milyen fontos a magassági rendszer.
A mi verziónkban az adriai és a balti magasság közötti 67.5cm-es különbség mutatkozott meg a híd összeérésénél:)
(persze a tervek voltak rosszak, nem a földmérők hibáztak)
de a fenti verzió kicsit árnyalja a témát.
köszi, tetszett a sztori!
Érdekes történet, de miért csak 30 év múlva tudtuk meg?
A Deákon található színes mozaikos betűkről már én is hallottam, s ha jobban megnézitek, az alkotó (azt hiszem) portugál, s valóban néhány portugál szót fel lehet benne ismerni, de hogy vers is kijönne belőle??? Én nem vettem észre
A Deák téri metrómegállóban lévő mozaik Joao Vieira, lisszaboni képzőművész alkotása. Az a trükk, hogy három magyar versrészlet van fenn portugálul és három portugál versrészlet magyarul… De rendesen sorban kell olvasni.
Például ez van fenn:
No Danubio
Sentado na mais alta pedra do molhe
Via flutuar as cascas de melancia.
Vagyis József Attilla: A Dunánál
A rakodópart alsó kövén ültem,
Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Meg ez:
Amor e liberdade
Ambos me sao precisos
Vagyis Petőfi: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.
És egy portugál magyarul:
Luis de Camoes: Hibáim, balsors, lobogó szerelmem
Hibáim, Balsors, lobogó szerelmem
esküdtek az elvesztésemre össze
feleslegesen tett sors, hiba tönkre,
mert elég volt Ámort magát viselnem.
Jó böngészést!
És miért pont portugál? Hogy az erre járó sok portugál és brazil turista is értse?
Kereső:
“A Deák téri metrómegállóban lévő mozaik Joao Vieira, lisszaboni képzőművész alkotása.” (Tori)
Azta! Hát, portugálul nem tudok, de mostantól más szemmel nézem azt a falat…
Köszi!
köszönöm, köszönöm! végre megtudtam. megyek a deák térre kipróbálni:-)
érdemes az index szaktopcijaira benézni, pl a metrós fórumra, ott párszor kitárgyalták a betűs dolgot.
Hogy mit nem olvas az ember! Wellner Péterrel valaha, úgy a hatvanas években egy csapatban kosaraztam. Noha a Marx téri felüljáró ügyéről hallottam/olvastam (akkor már rég nem játszottam), azért soha nem gondoltam, hogy a Köröshegyi völgyhídon autózva egy régi csapattárs művét csodálhatom. Bravó Péter és jó egészséget! (Ha olvasod… Ha nem, akkor is!)
A híddal kapcsolatban egy dologra emlékszem. Egy este gyertyás felvonulást tartottak a hídon, hamuval szórva fejüket a malőrért. Valóban megtörtént ez? én egyébként nem tekintettem óriási dolognak. Mérnökként egy elkövettett –nem túlnagy kárt okozó– hibás munkának tekintettem. Az itteni pontos leírást nem hallottam.
Még sulis voltam, amikor ez a FELÜLJÁRÓS sztori volt.
Egyszer felmérés volt, hogy mit tartunk mi diákok a leg szomorúbb eseménynek a Magyar történelemben.
Nos az egész osztály ezt a Marx-téri felüljáró malőrt írta.Még véletlenül sem – Trianont vagy a Tatár járást.
Hát ez elég baj a társaságra nézve.
Szia Tori! Én még ezt is megtaláltam a Deák-téri metroállomáson: “Pela liberdade sacrifico o meu amor”. Ha szeretnél erről elcsevegni megtalálsz a gyuricza.blogspot.com címen. Nagyon érdekes a téma! Üdv!
Ez a sztori azért vált akkor legendává, mert dióhéjba sűrítette a “mi magyarok mindig elb.uk” meg a “nem működik itt semmi se” életérzést. Korábban hasonlóan emblematikus volt a marseilles-i vereség a csehszlovákoktól – ma már senki se tudja mi volt az.
Nagyon érdekes ez a cikk! A Deák téri betűcsempék megfejtése: http://budapestjovoje.freeblog.hu/archives/2009/01/26/A_Deak_teri_betucsempek_-_extrak/
[...] A Marx téri felüljáró legendája [...]
A Kőröshegyi völgyhidat nem Wellner Péter tervezte. Csupán a híd felszerkezetének kiviteli tervét készítette.
Hát én nem teljesen értem a különbséget a kettő között.
Készítgetek kiviteli terveket hidakra magam is. Sosem gondoltam
volna hogy akkor én most nemis hidat tervezek.
Viszont akkor nem tudom mit csinálok munkaidőben.
Amúgy jó kis filmecske kerekedett a dologból.
Ez a sztori még szakmán belül is legenda.
Biztos “belső források” állítják hogy a tervezésben
elvi tévedések voltak.
Más “biztos források” meg esküdöznek hogy nem.
Biztos forrás = aki azt mondja hogy “én tutira tudom mert ott voltam és láttam/hallottam)
Hááááááát ezt ebben az országban már megszokhattuk. Na erről ennyit.
A híd használható és nagyban hozzájárult ahhoz hogy a magyar mérnökök 30valahány évvel később akár a kőröshegyi hidat is képesek legyenek összehozni. (Mondjuk úgy, ezt is gyakorolni/tapasztalni kell)
Tessék neki örülni!
http://www.elsolanchid.hu/konyvek/Lanchid_08_Almanach2007.pdf
a tervező életrajza a 110. oldaltól.
a marx téri felüljáróra külön kitér a 113. oldalon.
Én hiába néztem azt a felüljárót, egy betű portugál verset sem láttam rajta…vagy azt a völgyhídon kell keresni?
Viszont a gemenci kisvasút tényleg az adria vs. balti tengeri tengerszint különbözősége miatt nem megy a töltés tetején, hanem 67 centivel lejjebb a töltés oldalában.
Kern András vígjátéka, a Csudafilm. Van benne egy csomó hómlessz, az egyiket úgy mutatja be a főszereplő, hogy ő tervezte a felüljárót, és utána lecsúszott, stb.
Gimis voltam akkoriban, naponta jártam a felüljáró alatt villamossal. Néha az egész villamoskocsi röhögésben tört ki, mert napról-napra egyre jobban látszott, hogy nem fog összeérni a két vége. És nem csak függőlegesen, hanem oldalra is volt vagy 70-80 cm eltérés: a Lehel tér felőli vége a Margit híd, míg a Bajcsiról jövő a Skála Metró irányába lógott túl.Mindenki látta ezt, de csak akkor álltak le, mikor az utolsó néhány métert kellett volna berakni. Keressünk régi fényképeket!
nincs valahol errol egy jo kis foto?
Itt van egy kép az építésről:
http://www.borsonline.hu/news.php?hid=25755