2007. márc. 29.
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
marinovAz alábbiakban egy sajtóban sokat emlegetett, Széchenyinek tulajdonított idézet utáni többhetes hajszáról olvashattok. Türelmetlenebb olvasók a szövegvégi összefoglalóból megtudhatják, ki valójában a mondatok szülőatyja.
“Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …” – szól az idézet, melyet jobboldali lapok publicistái, bloggerek, fórumok hozzászólói rendszeresen idéznek, forrásként minden egyes alkalommal Széchenyi Istvánt megjelölve. Egy kolléga hívta fel a figyelmet arra, hogy érdemes lenne utánanézni, valóban Széchenyi volt-e a debreceni egyetem vécéiben is olvasható sorok szerzője, az idézetben megfogalmazottak ugyanis több helyen is sántítanak.
Első körben gyors netes keresés következett: a találatok többségét a már fent említett blogbejegyzések és fórumhozzászólások tették ki. Gyanút keltő volt azonban az alábbi cseh publicisztika, Bohumil Dolezsal tollából.
„Azt mondják, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel: ez banális és bizonyíthatatlan kijelentés.” (…) Nem lett volna haszontalan egy kissé elgondolkozni az ünnepelt Karel Havlíček szavain: „csak az egészséges és művelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata… a műveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzet, még ha akár művelt is, romlottsága az önkényuralom újra szerencsétlen állapotába juttatja.“
A szabad netes keresés után a sajtóadatbázis (1999-2007) átböngészése következett, amiből kiderült: az idézet a nyomtatott sajtó általam átnézett részében először 2002-ben bukkant fel, a Magyar Demokrata című lap egy olvasói levelében:
“Úgy érzem, Széchenyi István következő szavai ma különösen aktuálisak: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.” (név, lakóhely)
(Magyar Demokrata 2002. 05. 30.)
Aztán jött egy Magyar Nemzet cikk:
„Miért félnek egyesek még ma is Széchenyi Istvántól? Politikusaink és publicistáink mondásainak sokszor csak egy részét idézik. “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.” Ezt mindenki ismeri. De a folytatását kevésbé: … az idézet …”
(Magyar Nemzet 2002. 11. 16.)
Majd egy Demokrata-cikk (Magyar Demokrata 2003. 05. 08.), utána meg pedig még vagy tucatnyi írás, a Keresztény Élet című laptól a Professzorok Batthyány Körének felhívásán át az alábbi, ismételten a Magyar Nemzetben megjelent, 2006 szeptemberi írásig bezáróan:
“Eszmefuttatásomat jól ismert idézettel zárom: ‘ az idézet’ (gróf Széchenyi István). Hölgyeim és uraim! Hagyják abba az egymás közötti faszkodást, és döntsék el kibaszott elemzéssel: aljasok vagyunk vagy műveletlenek”
A sajtóadatbázisok áttúrása után a „gróf Széchenyi István minden írása” című cédé átvizsgálása következett. A lemez az alábbi leírás szerint tartalmaz „mindent, amit gróf Széchenyi István írt és nyomtatásban megjelent; könyveit, naplóit, leveleit, hírlapi cikkeit, végrendeleteit, beszédeit stb. (…) A munkát e korral foglalkozó történészekből, levéltárosokból, kutatókból álló szerkesztőbizottság irányította, melynek tiszteletbeli elnöke Kosáry Domokos, tagjai Buday Miklós, Horváth Attila, Mázi Béla, Merkl Hilda, Pelyach István, Simon V. Péter, Szerencsés Éva és Velkey Ferenc voltak”. A fenti idézetek kulcsszavaira rákeresve azonban a mondatok nem bukkantak fel a cédén sem, hiába kerestem azokat a magyaron kívül a Széchenyi által gyakran használt idegen nyelveken is.
Jöhettek az okos emberek. Az előkutatásokra támaszkodva megkerestem a munkánkat már korábban is segítő Ablonczy Balázs történészt, aki Gergely András kollégájához irányított minket. Vele párhuzamosan felvettem a kapcsolatot Gerő Andrással is, a Habsburg Történeti Intézet igazgatójával, aki elmondta: ha van ilyen idézet, akkor azt leginkább a megtalálója, Károlyi Árpád által “nagy magyar szatírának” keresztelt, Döblingben írt Széchenyi-szövegben kell keresni. Széchenyi ugyanis „a 48 előtti években a metternich-i rendszer helytartótanácsának közlekedési osztályát vezette (gyakorlatilag közlekedési miniszter volt), ezért nem valószínű, hogy az akkori kormányzatot bírálta volna. Ezt megelőzően pedig, még ellenzéki helyzetben, nem volt általánosan elterjedt a kormány kifejezés használata, merthogy a reformerek felfogása szerint éppenhogy nem volt felelős kormány”. Ezzel szemben Széchenyi az 1850-es évek végén már egészen élesen bírálta a korszakot és a Habsburg-hatalmat” – mutatott rá Gerő. A már átkutatott cédé azonban tartalmazta a „Nagy magyar szatírát” is, és ott találat nem volt.
Időközben befutott Gergely András válasza is, aki bevallotta, ő a mondást Churchill szájába adva ismerte, de találkozott olyan véleménnyel is, amely Bertolt Brechthez kapcsolta. Szerinte Széchenyi nem mondhatott ilyet, mert cinikus demokrácia-bírálat van benne, ami nem volt aktuális errefelé. Bravúros gondolatkísérletei végén Gergely rámutatott: a Széchenyinek tulajdonított idézet első mondatát Joseph de Maistre (1753-1821) francia konzervatív-katolikus filozófus írta “leveleiben”.
E segítséggel a kutatás is felgyorsult. Egykettőre meglett a mondat eredeti változata és a forrás:
«Toute nation a le gouvernement qu’elle mérite.»
[ Joseph, comte de Maistre ] – Considérations sur la France
Amikor azonban a Considérations sur la France teljes szövegét tartalmazó text fájlban rákerestem az idézetre, nem találtam azt. Újabb kutakodás következett (ajánlom mindenkinek a Google könyvkereső szolgáltatását, elképesztő!), majd végül meglett a Lettres et opuscules inédits című forrásgyűjtemény egy 1810-es keltezésű Maistre-levélben (Cinq lettres sur education publique en Russie – premiere lettre 300.o.).
Aztán előkerült még egy szöveg, 1911-ből (Lettre à M. le chevalier de … Saint-Pétersbourg, 15 (27) août 1811. Lettre 76, p.264), végül egy harmadik 1816-ból (Correspondance diplomatique de Joseph de Maistre, 1811-1817 196.o.). Megvolt tehát az első mondat, a folytatás azonban hiányzott – egyik megtalált Maistre-szövegben sem azok a mondatok követték a „megérdemlős” mondatot, mint a Széchenyinek titulált idézetben. Sőt, más Maistre-írásokban sem volt fellelhető.
A fent említett kormány szó használatán túl más kifejezés is gyanút keltett, nevezetesen a „silány fickó”, ezért újra megkerestem Gergely Andrást. Ő azonban megnyugtatott, a szöveg elmegy reformkorinak, még inkább passzol Széchenyi frivol stílusához. Van már a korban fickó, silány, továbbá az ostoba és a komisz is használt szó már, a „pokol feneke” pedig egyenesen biblikus. Szavait egy újbóli cédés keresés csak alátámasztotta: a komisz szó 6-szor, a fickó 4-szer (cz-vel további 9-szer) fordult elő a Széchenyi munkásságának 99 százalékát tartalmazó adatbázisban. Nem volt azonban egyetlen példa sem arra, hogy Széchenyi az „aminőt” szót, a „hitvány kormány” kifejezést vagy a „valami oknál fogva” szóösszetételt használta volna. És Széchenyi nem olvasott Maistre-t, legalábbis nem hivatkozott rá életművében egyszer sem.
A szöveg mégsem valószínű, hogy Széchenyié lenne – fejtegette Gergely a rövid nyelvi kitérő után – és magyar kortárs sem írhatott ilyet, az ugyanis 1848 előtt egyszerűen ‘nem aktuális’, 1849 után pedig igazolná a fennálló Bach-rendszert. „Hiszen azt jelenti: ha nem tudják a rossz kormányt elkergetni, magukra vessenek. Továbbá: az alkotmányos monarchia hazai ideálképében csak ‘gonosz tanácsadók’ vannak, akiket az uralkodónak kell leváltania, s nem a népnek elkergetnie. Ez utóbbi forradalmi, demokratikus, népfelségi gondolat, nem illik ide. 1848 előtt a cenzúra sem engedett volna ilyet megjelenni, persze 1849 után sem” – mutatott rá Gergely.
És itt következett a kutatás fordulópontja, egy telefon, ami korábban is megejthető lett volna - a 2002-es olvasói levél beküldőjének megkeresése. Szerencsémre a hölgy nemcsak a levélre emlékezett, de egy pillanat alatt megadta az idézet forrását is: Surányi Miklós 1936-os művét, az Egyedül vagyunkat. Ami ugyan életrajzi regény, de hát mégiscsak egy szépirodalmi mű.
Ennek második kötetében, a 268. oldalon az idézet is meglett. Ráadásul az alábbi teljes szövegkörnyezetben, egy Széchenyi és titkára, Tasner Antal közti vita részeként:
„Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen. Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”
Surányi regényéről Várkonyi Nándor így ír: ”Erejének javát nagy Széchenyi-regényére gyűjtötte össze, amelynek csak első része készülhetett el. Széchenyi valóban az ő kedve szerint való regényhős, minden ellentét megvan benne, amit a szenvedély, a féktelenül izgatott idegrendszer, a mohó tettvágy, a sötét önmardosás, a rajongás és a hitetlenség, a buzgó vallásosság és beteges érzékiség, zajos közéleti szereplés és titkolt, végzetes magány egy ember életében összezsúfolhat….”
Tehát, összefoglalva az eddigieket, de még nem befejezve e bejegyzést:
- az idézet első mondata Joseph de Maistre francia filozófus gondolata, melyet 1810 és 1816 között legalább három levelében megfogalmazott;
- de egyik helyen sem azokkal a mondatokkal folytatódott a szöveg, mint a mi idézetünk;
- így a nyomozás első fázisában nem volt kizárható, hogy Széchenyi felhasználta és továbbfűzte Maistre gondolatait, bár kutatók már ekkor felhívták arra a figyelmet, hogy a szöveg nem felel meg Széchenyi gondolkodásának, olyan szavakat használ, amiknek akkoriban nem volt értelme, ráadásul Széchenyi nem olvasott Maistre-t, így annak gondolatait sem tudta továbbfűzni.
- aztán végül meglett az idézet, eredeti forrás helyett egy szépirodalmi műben, az 1936-ban papírra vetett Egyedül vagyunkban.
Zárójeles megjegyzés: Gergely András szerint nem ritka, hogy Széchenyinek mások által elmondottakat tulajdonítanak, példaként hozott erre olyan valós Kossuth-mondásokat, mint az “ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”, illetve a “tengerhez [nem tengerre!] magyar” stb. (Részletesebben a Békés István-féle Napjaink szállóigéi című könyv 314. és 315. oldalán.)
És akkor egy mondat, amivel e bejegyzés zárult volna, ha kiderül, valós Széchenyi-idézetről van szó:
„Széchenyi is osztozik a politika és a publicisztika sok nagy alakjának abban a közös sorsában, hogy amily mértékben vélik nevük jelszóvá, oly mértékben homályosul el törekvéseik, tanaik tulajdonképpeni tartalmának ismerete (…) Kényelmes feltételezni azt, hogy mindenki tudja, mit akart Széchenyi s olyan könnyű egy pár, közszájon forgó mondásával hatást érni el, hogy az emberek legkevesebbje szánja rá magát arra a fáradtságra, nagy részükben elavult, ma nehéz olvasmányul szolgáló művei mélyére hatolni. Így aztán ellentmondás nélkül megeshet az is, hogy Széchenyi nevét harcba viszik oly törekvések mellett is, melyektől ő idegenkedett s olyanok ellen, melyeket ő támogatott.” (Berzeviczy Albert, 1907 – A gróf Széchenyi István Vezércsillagok című könyv előszava)
Ehelyett azonban inkább két valódi Széchenyi-idézet következzék a végére, az 1832-es Stadiumból, illetve a Diszharmóniából:
„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”
„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”
Ha nem fogadjuk meg Berzeviczy fenti intelmeit, és mindenáron igazolni akarunk valamit a legnagyobb magyar szavaival, válasszuk az igazit.
Címkék: best of UL, magyarság, tévhit, idézet, Széchenyi IstvánMegosztások: , Megosztom az iWiW-en
Attól még igaz.
Én sem találtam sehol ezt a Széchenyinek tulajdonított idézetet. Örülök, hogy tisztázódni látszik a “legendás gondolat” eredete. Ügyes volt Zebu!
Üdv.
Edényi László
(egy történelem tanár)
Alapos, pontos munka. (persze magam ezt nem fogom ellenőrizni, simán elhiszem hogy az
)
A bizonytalansági tényezőkkel számolva és a hozzászólásokat áttekintve az alábbiakat szűrtem le.
1. Urbanlegends alapos és részletes nyomozása szerint a munka nem Széchenyié.
2. Bumi szerint a Széchenyi életmű digitalizálása, sőt még fordítása sem teljes, tehát lehet, hogy esetleg mégiscsak Széchenyié az idézet…
3. Az idézet maga bármikor és bárkitől eredeztethető is, sajnos igaz és időszerű…
Tehát ezek után még mindig akadnak okoskodók, akik szerint Surányi Miklós: Egyedül vagyunk című szépirodalmi művében leírt mondatok nem Surányi Miklós szerzeményei… Gratulálok nekik is, de más hangsúllyal, mint a fenti cikk írójának.
Ebben a bejegyzésben pontosan benne van az indok, hogy miért nem olvasom az említett lapokat
Üdvözlök Mindenkit, nagyon érdekes volt olvasni a cikket, kétségtelen. A hozzászólások miatt írok. Számomra a kutatásból nem derült ki, hogy végülis az idézet kitől származik, tehát elképzelhető, hogy Széchenyitől.
Azért írok csak, nem akarok védeni senkit, de miért mondunk negativ ítéletet bármelyik politikai oldalról emiatt az idézet miatt? Nem tudjuk, vajon az idéző (politikus) ismeri-e a forrást. Lehet, hogy meg kéne kérdezni.
Andi!
A cikk erről szól: a mondatok szerzője Surányi Miklós.
A cikk, a logikai sorrend kíváló!
Még ha az idézet eredete homályos is, annak a mai, hivatkozott tartalma, az sajnos valós (mégha a pokolra küldést nem is tudjuk szószerint megvalósítani, mégsem tűrhetjük ezt a második – vagy már harmadik – GYF kormányt sokáig; ez addig játszik a tűzzel míg a tűz meg nem semmisíti őket)!
Egy élmény volt végigolvasni! Gratulálok!
Mindenek előtt Gratulálni szeretnék a munkádhoz! Igazán aprólékos, analitikus és emellett összegző.
Emellett talán nem érdemtelen röviden áttekinteni ezen történeti forráskutatás eredményeként, annak hatásmechanizmusát, melyre már e hozzászólásminták is jelzésértékűek. Azaz mit vált ki az emberekből egy ilyen felfedezés, ki hogyan ragadja meg.
1. Akadémikus történészi önigazolás: Vannak, akik szigorúan szakmai alapon közelítenek és pusztán a történeti dokumentumok régészeként közelednek az eredményekhez, önigazolást látva a már elsajátított bevált kutatómódszerekben, melyek használatával ismét fényes példáját adtad ezen munkáddal a tudományos gondolkodás objektív orientációjának, mintegy követendő példát.
Ide tartoznak: a, történészek b, újságírók (a szakmai kvalitást óvó, a hitelességet őrzők csoportja) c, azon műkedvelők akik nem szakmabeliek, de tisztelettel adóznak a pontosságnak, hitelességnek.
közös nevező: a tényszerű forráskutatás, a hitelesség és bizonyosság felkutatása a tartalom értékelésétől függetlenül.
2. Politizáló műkedvelők: 1. egyik csoportjuk: akik a forráskutatás eredményeit – fenntartások nélkül fogadják el – kisajátítva egyfajta politikai boxmeccsre használják fel az eredményeket, s megerősítést találnak az akadémikus történészi objetivitásban – legyen bármely oldal – az előzetes politikai orientációjuknak megfelelően; anélkül, hogy itt jelesül az idézet tartalmi fejtegetésére bárminemű csekély időt is fecsérelnének, erre vonatkozólag vakok, mintha a sorok és azok tartalma irreleváns lenne, hanem pusztán az, hogy ki mondja a fontos! (Veszélyes lehet, könnyed a járás innen a negatív személyi kultusz irányába). Majd ezután (egy esetleges téves idézet után) annyit fordít le a maga egyszerű nyelvére, hogy amit politikai ellenfele mondd, már forrásában is téves ergo eleve hiteltelen, avagy hazug, s a mondandójára már nem is érdemes odafigyelni!
b, másik csoportjuk: filozófikus hajlamú, aki hermeneutikailag ragadja meg az idézetet, azaz a mondat értelmét, igazságát, használhatóságát, aktualitását keresi, s erőt inkább a pőre gondolatnak tulajdonít, mintsem szerzőjének. Mérettessen meg maga a gondolat önmaga, s ha méltó lesz rá talán a szerzője is fennmarad. Az üzenet mindig fontosabb, a többi már az ego-ról, egyfajta hiúságról szól:mint ki mondta, ki mondta először, kinek marad fent a neve. Belátható, hogy egy olyan történelem könyvet senki nem venne kézbe, melyben csak személyek és időpontok lennének, konkrétumok nélkül.
3. Akadémikus filozófusi önigazolás: vagy megközelítés. Filozófiai eszköztár, hermeneutikai elemzések etc. alkalmazása, igazságértékének elemzése (ez itt csak a csoport helye ti. az eddigi kommentárokban csak nyomokban ismerhető fel ilyen jegy.
Ami fontos még és itt is utalt rá egy hozzászóló. Az emberek többsége hajlamos elfogadni fenntartások nélkül már egy elég értelmesen megszerkesztett mondandót. Vajon hányan vették a fáradtságot közülünk, hogy amiről a tanulmány ír, leellenőrizzék? MOst függetlenül attól, hogy meglehetősen precíz munka: ez inkább rólunk szól emberekről, s emellett a tollforgatók mint áttételesen véleményformálók felelősségéről. Már eme 60 felszólalásban is vannak olyanok melyek már egy indulatsor irányába vezetnek.
Továbbá az is megérne egy külön kutatást, hogy az egyes kutatásokat, azok irányát mi motiválja? Mennyire tud belépni az uralkodó politikai trend a történetírásba, milyen kutatási irányokat hajlandó finanszírozni etc. Ez örök s szinte kifogyhatatlan forrás, mindig megújuló anyaggal.
Még egyszer gratulálok a munkádhoz
és Arven 53. felszólalását figyelmébe ajánlom az olvasóknak.
Bárki irta. ma is igaz, sajnos ma még igazabb, mint valaha. Normális ország rég elzavarta vola böszme hazug csináljukmeg és bandáját
Ebből meglehet élni?
A 62. hozzászólás írója egy okoskodó fasiszta barom, így szóra sem érdemes. Az írás viszont jó lett, jól odapörzsölt a rosszul idéző, ferdítő, torzító – amúgy szintén szóra sem érdemes – újjobboldali sajtónak. Elismerésem.
hogy vagytok
gratulálok.így.ígaz
Szép munka, de a kutatás eredményeit kár lenne összemosni politikával, pártpolitikával. Teljesen objektív!
Valóban szép munka volt! Bár számomra semmit nem von le Szecheny Gróf nagyságából!
Sőt! Az Önök jóvoltából, sem a valódi “szerző”, sem a gondolata, sem Szecheny Gróf nem merül egy darabig a feledés homályába!
Ez arra késztetett engem, hogy elolvassam Marsalko Lajos: Országhódítók című művét, melyben valóban Szecheny István saját gondolatai és Országgyűlési felszólalásai olvashatók! Ezekből most nem idéznék, ha megbocsájtják, mert ezek a jelenlegi hatalom számára teljesen fajgyűlölők, bár maximálisan igazak!
Száz szónak is egy a vége! Végső soron teljesen mindegy, valóban gróf Széchenyi mondta-e vagy sem, valóban pontosan így szól-e vagy sem, a lényegét tekintve megkérdőjelezhetetlenül igaz! Nagyon szomorú valóság az, hogy akár a kormányt, (vagy inkább bűnbanda?) akár a népet (műveletlen is, no meg……is!) nézzük ez az igazság!
A nyomozáshoz egyébként csak gratulálni tudok!
Márpedig Széchenyi mondta, emlékszem!!!
Szépen levezetett dolgozat, a véleményezés is árolkodik erről. Hajrá! (Nyelvészeti dolgozatok
WEB: http://hunnyelv.uw.hu
Szkíta nyelvi tanulmányok
WEB: http://szkitanyelv.uw.hu
Pető Dorián
[...] Ugyan nem a neten és nem is 2007-ben tűnt fel először, de azon keresztül terjedt el egy idézet, amely a divatos, már-a-régiek-is-tudták-mégis-beleesünk-mindig-ugyanabba-a-csapdába elvre építve ostorozza a jelenlegi kormányt. A tévesen Széchenyinek tulajdonított idézet ma is megtalálható többtucat blogon és fórumon és hozzászólásban Az idézet utáni nyomozásom eredményeit itt olvashatjátok el. A bejegyzés hozzászólói közül többen rámutatnak: nem az számít, ki mondta, hanem az, hogy van-e mögötte igazság vagy nincs – ennek eldöntése azonban már nem az UL-re tartozik. [...]
[...] Ugyan nem a neten és nem is 2007-ben tűnt fel először, de azon keresztül terjedt el egy idézet, amely a divatos, már-a-régiek-is-tudták-mégis-beleesünk-mindig-ugyanabba-a-csapdába elvre építve ostorozza a jelenlegi kormányt. A tévesen Széchenyinek tulajdonított idézet ma is megtalálható többtucat blogon és fórumon és hozzászólásban Az Urbanlegends.hu idézet utáni nyomozásának eredményeit itt olvashatjátok el. A bejegyzés hozzászólói közül többen rámutatnak: nem az számít, ki mondta, hanem az, hogy van-e mögötte igazság vagy nincs – ennek eldöntése azonban már nem az UL-re tartozik. [...]
Kedves UL!
Ha már úgy belementél “a legnagyobb magyar” életművébe, igazán futhatnál még egy kört! Hallottam ugyanis egy előadást sok-sok évvel ezelőtt, amelyben a neves (nem irodalmár, növénykórtan) professzor azt fejtegette, hogy mely jelek utalnak arra, hogy Petőfi Sándor vér szerinti apja valójában Széchenyi István gróf volt, és ez milyen sok érthetetlennek tűnő elemet megmagyaráz életrajzából, műveiből.
Sajnos nem jegyzeteltem, és régen is volt, de olyasmik rémlenek, hogy Hrúz Mária szolgáló volt a családnál, amikor hazatért a fiatal István gróf, meg aztán a házasságkötéshez képest Sándor “koraszülött” volt, meg hogy Petrovics mészárossegéd nősülés után kocsmát vett (Innen ered a Széchenyi-terv ötlete?), meg hogy Sándornak dajkája volt, ami elősegíthette, hogy szlovák anya és szerb apa gyermekeként megtanuljon magyarul, no meg aztán azt is, hogy az anyja vallását örökölte, ami finoman szólva is szokatlan volt akkoriban.
Meg aztán kamasz- és ifjúkori viszonya sem ellentmondás-mentes a nemességhez, különösen Széchenyi Istvánhoz.
Arról sem kellene megfeledkezni, hogy forradalom ide, felvilágosodás oda, de a márciusi ifjak bizony mind nemesek voltak, illetve Sándorunk hivatalosan mégsem, de mégis befogadták…
Mindez persze sem le nem von semmit költői nagyságából, sem hozzá nem ad semmit. Mégis érdekes.
Szép munka, tanulsággal a végén. Gratulálok, és kösz ezt a kellemes pár percet!
“Az idő több, mint pénz.” -ről
Ma szinte minden művelt ember, ha gazdálkodásról van szó, nyelvén hordja ezt az ismert angol mondást: “Time is money”. – Valóban nagyszerű mondás, de szerintem nem eléggé kimerítő, mert ahogy én gondolom, – hogy pontosak legyünk -, azt kellene mondani: Time is more than money! Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag, ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett. -
És mégis sok, igen sok embert látunk, akik pénzzel kitűnően tudnak bánni, míg egy hozzáértő időgazdálkodó, who can make the most of his time, olyan ritkaság, hogy valóban pénzért mutogathatná magát, ha az efféle ritkaságot annyira tudnák értékelni, amennyire azt különlegessége miatt megérdemelné!
Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához
Fenyő Ervin gondozásában
Magvető, 1985
ISBN 963 14 0436 6
(nekem ez van meg könyv alakban, sajna elektronikusan nincs a tulajdonomban Széchenyi)
Maga az intelmek elérhető a MEK-ben:
http://mek.oszk.hu/01000/01075/index.phtml
Gratula a kutatáshoz!
Én is szívesen dolgoznék ilyesmit
Kutatni, kutatni, kutatni! Nagyon izgalmas!
Hehe, ez igen! Thx!
Az idézet amúgy kordokumentumként ettől még kiváló – csak nem a reformkor, hanem napjaink igénytelen közgondolkodásának dokumentuma
[...] azt illeti: nem Széchenyi mondta. /Az idézett szövegrészek másolatok, eredeti [...]
[...] róla csak állítják ezt, szerte a magyar weben, hanem egy másik de – Maistre (1753-1821), mint ahogy azt itt elolvashatjátok, a Lettres et opuscules inédits című forrásgyűjtemény egy 1810-es keltezésű levelében, 5 [...]
A l7. bejegyzéssel értek egyet. Egy olvasói levél alapján, röhej.! Én a KOSSUTH téri tüntetésen kaptam, nyomták a kezembe, ezt a szöveget, nyomtatva. Beszoptam én is!
Beszoptam, de csak azért, mert igaznak érzem. Mindegy ki írta, abból a szempontból, hogy aktuális -e? Sajnos aktuális
s, ha ezt Gyurcsányék is olvassák jót röhögnek rajta!
S azt gondolják, kis hülyék, hányszor céloztam rá , hogy Ti
magyarok keressetek egy új hazát magatoknak!Ez nekünk kell, és tényleg nagyon hülyék vagytok, hogy nem veszitek észre!!!
Minden esetben az igazság kiderítése a lényeg. Ma túl sokan ködösítenek, HAZUDNAK. Sajnálatos, hogy itt felhasználták Széchenyi nevét, de mentségükre legyen mondva jó szándékkal tették.
…és hogy NE TÉRJÜNK EL AZ IGAZSÁGTÓL:
ATTÓL, HOGY EZT NEM SZÉCHENYI MONDTA, NEM JELENTI AZT, HOGY NEM IGAZ EZEN MONDATOK LÉNYEGE!
Nem vagyok bölcsész,hasonló jellegű kutatásokkal sem foglalkozom,de Szécheny-t
valamiért fenntartások nélkül,mégiscsak az egyik legnagyobb magyarnak tartom, és végtelenül tisztelem.
Ti, akik itt lihegve gratuláltok ehhez a hatalmas kutatáshoz,valamennyien végigmentetek-e ugyanazon az úton,ellenőriztetek-e minden állítást, hivatkozott dokumentumot?Ha nem,mihez és milyen alapon gratuláltok?Egyikőtök még meg is jegyzi,”…ugyan nem volt időm végigmenni,de nagyon gratulálok!…”
Eközben egy helyen Szécheny jellemzéseként néhány jelző ami bennem maradt.:”…
mohó…hitetlen…betegesen érzéki…sötét…” ,tudom,hogy szöveg környezetből
,de azzal együtt.Azután Szécheny és Hruz Mária állítólagos viszonya,majd természetesen Petőfi is belekavarva/megkutatva?!bizonyítva?!/.Miért?!Ti hozzá képest kis senkik egymást fényezitek, az óriás emlékét fondorlatos,aljas módon
gyalázgatjátok?!Kutassátok már meg,hogy a Magyar Tudományos Akadémia,a Lánchíd
és még több tucat alkotás létezik-e, áll-e még és ha igen,létezésük döntő mér-
tékben kinek a nevéhez köthető?!
Beteg vagy, Ludo.
“Legnagyobb magyar”, na hiszen. Ez a jelző csak K. L. trükkje volt, hogy ellenfelét kiüsse a politikai harcból.
A mondat tartalma aktualis… A tobbi nem erdekel, felolem kispista is mondhatta bivalybasznadon akkor is ervenyes ez a mondat magyarorszagra!
“Jó lenne, ha valaki leszopna” – Deák Ferenc, 1852.
A mondat tartalma aktuális. A többi nem érdekel, felőlem Kovi is mondhatta volna forgatás közben.
Fürkész, Arwen hozzászólásához társulva, Ludovicus és Replika aránytévesztésére felhívva a figyelmet csak annyit szeretnék mondani: Karthágót (a szadesz-maszop maffiát) pedig le kell rombolni, Magyarországot pedig vissza kell foglalni!
Cato, elnézést!
Üdvözli a csapatot egy Magunkfajta keresztény magyar ember
U. i.: a kutatás engem a Fermat-sejtés megfejtésére emlékeztet, az még sokkal komolyabb munka volt. Nem ellenőriztem le, úgyhogy lihegve nem gratulálnék, és más a szakterületem.
[...] Egy „Széchenyi-idézet” nyomában – Nemi szerv a 200 forintoson? Címkék: Borzsák István, Curtius Rufus, latin, [...]
[...] – Egy “Széchenyi-idézet” nyomában Címkék: Halmágyi Miklós, sztálin, Magyarok Nyilai, Aetas, [...]
Szánalmas álmos napokon,fájdalmas számos sarkokon,sarkitott,nyitott kérdésekre,nem figyelünk eléggé a végén emberi fájó érzésekre?
Végeredményben az izgalmas politikai eredményben,események közepette én szetetettel szeretlek Magyarország!Ha éhes vagy és fázol,Békével takaródzál.
Frenetikus,erotikus feltöltődésünk örlődésünk lehet,ha maradunk kielégítetlenek.Hitetlenek!Politika erőszakolja testetek nem kívánt részét is.Élvezitek?
Rondán kunkorodván tudás maradvány mint nagy állvány tornyosul rosszul az észnek forgatagában.Kevés maradék ésszel nem fog a csatában ész-szerűen,nagy-szerűen az sikereket könyvelni,könnyen verni,ráverni ellenfelére győzelmet ha sok ésszel bátorsága nem küzdi le a félelmet.
Ölétek rosszat magatokból,és igazatokból betörétek köztudatnak tudatos fontos sikerébe,cserében fölétek hajolá idejében a szerencse,mi vágtatva lovagolá a többi lovak alá?Alá,alá,alászolgálja:Ember egyben Istent szolgálja?
Ha rászorulnék súgjatok,azonosuljatok rímeimmel.Hogy nyelvem szorulna rá az égő katlanra és holnapra tűző napra paplanra csavarodva éljem tovább életem?Életem Magyarország,szeretlek.
Most Petőfi Sándor lássa,hogy léleknek vándorlása,belőle rímek torlódása,megtalálta lelkemet?Jó az amit hagytatok nékem szépet,bár szívemben rossz is tépet.
Már bölcsőben döntetik el bölcsek sorsa?Nosza!Nos,ha sorsunk meglevén írva kitérvén előle minek,hisz lehetetlené az,mi valahol már íródott számunkra?Megfejtésüknél nézünk még,mert van ám munka.
Nekem unalommá fajulá ki ősi rímelés helyett helyzetbe teremté bántóság,kelekótyaság és gyűlöleté tevé ártó szándékát.Keresi itt é e valaki bűnéit aki tettes?
Számtalan számtan feladatban a számok számolhatatlanul és tán óhatatlanul repkednek a megoldhatatlan süllyesztőbe,oly vesztőbe hol mi is elveszünk?
Nem kell mindig mindent jelre állítanunk,könnyebb lenne kérdőjelre hárítanunk.Ha sértő hazugságot állít tanúnk,úgy némán meglepődve áll itt gyanúnk?
Kérdőjelek halmazában,válasz nincs e nagy hazában?
NOS. Mindenki aki eztán ide látogat, görgssen vissza 2007. 9. hó ig, és olvassa figyelmesen ‘Bölcs Lázadó’ (?) hozzászólását. szerintetek ő most hogy értékelné a dolgokat? Amíg ilyen gyp-s emberek nevezik magukat magyarnak addig az alap állítás axióma..
Gratulálok, kiváló munka!
[...] leiratát, abban körbe lehet nézni. De még ez sem lenne százszázalékos: mint azt a Széchenyi-példa is mutatja, ha egy idézet egyszer ennyire elbújt valahová, akkor jó eséllyel számíthatunk [...]