Íme néhány egyszerű kísérlet a kóla és a Mentos hatásának eldöntésére, illetve arra, hogy van-e realitása az in vivo gejzírnek.

1. állítás: A gejzír mérete függ az adott üdítű CO2- tartalmától.

Kísérlet: vegyünk dús és enyhén dús ásványvizet. Dobjunk bele azonos magasságról azonos mennyiségű mentost.

(Kiegészítő megjegyzés: a márkás kólákban több a CO2 mint a nem márkásokban, amit nehéz bizonytani laboratórium nélkül. Ha veszünk egy poharat és megtöltjük üdítővel, a felszálló buborékok száma némiképp utal a CO2-tartalomra. Ezért csinál nagyobb gejzírt a Pepsi, mint pl. a Tesco cola.)

2. állítás: a gejzírt bármilyen szemcsés anyag létrehozza.

Kísérlet: vegyünk dús ásványvizet. Üntsünk bele egy kanál cukrot, sót, italport, homokot.

3. állítás: a Mentos felszíne szemcsés.

Kísérlet: megfigyelés nagyítóval.

4. állítás (kiegészítés): A gejzír mérete függ a szemcse minőségétől (méret, darabszám).

Kísérlet: Vegyünk két kanál cukrot. Az egyiket törjük meg egy mozsárban. Azonos magasságból ejtsük dús ásványvízbe.

5. állítás: A gejzírképződés nem függ a Mentos kémiai komponenseitől.

Oldjunk fel egy szem Mentost 1 dl csapvízben. Az oldodást segítendő, összetörhetjük a cukorkát. Amikor már nincsenek szemmel látható szemcsék, öntsük bele az egészet ásványvízbe. (Kontrollként öntsünk egy másik vízbe 1dl tiszta vizet, mert előfordulhat egy minimális habzás pusztán a beöntés miatt.

Megjegyzések:

1. Az ember gyomrában, hacsak nem egybe nyeli le, oldott állapotban van a Mentos.
2. Az üdítő CO2-tartalmának jelentős része eltávozik a szájban (ez az a bizsergés a fogakon és a nyelvben), a többi rövid úton… böff.

Mindezekek alapján nehezen, de elképzelhető, hogy ha egy EGYBE lenyelt érdes felületű coukorkára (ami a gyomorban rögtön oldódni kezd) azonnal (azonnal!!!) iszunk szénsavasat, akkor erősebb böfi lesz belőle, de halálos gázképződés az alig elképzelhető.

Minden jót:

Sh82